Kalapács, fogó meg egy olló – minden nőnek kell egy minimalista szerszámkészlet

Azt még nem kaptam meg ugyan senkitől, de két menyemnek is van, mégpedig csinos kis rózsaszín kivitelben. Nem mondom, hogy nem irigykedem rájuk. Kész szerencse, hogy az egyik menyem szeret velem vásárolni, ugyanis mindketten órákat tudunk bámészkodni a bevásárlóközpontokban a férfiak által preferált szerszámos fakkok előtt.

Amikor a lányom először elköltözött, az anyai intelmek mellé szöget és kalapácsot is csomagoltam a „batyujába”, mert nekem az volt a tapasztalatom, hogy egy nőnek legyen kalapácsa, ne kelljen egy kép felrakása miatt segítséget kérni senkitől.

Én kérhetek ugyan, de azért megnyugtat a tudat, hogy saját kalapácsom van nekem is, és elegendő szögem, egy teljes falat teleszögelhetnék, ha úgy akarnám (és ha nem laknék albérletben). Természetesen van mindenféle fogóm is. Nemcsak azért, mert az ilyen-olyan kézműves hobbik, például az ékszerkészítés ezt a szerszámos készletet megkívánja. Azért is, mert én úgy látom, egy rakás pénzt meg lehet spórolni azzal, ha nem kell szakembert hívni, vagy szakemberhez fordulni, szervizbe vinni az elromlott dolgokat.

A legtöbb apró dolgot ugyanis meg lehet javítani otthon, és ennek első és legfőbb akadálya, ha nincs megfelelő szerszám a kezünk ügyében.

Ezért van nekem fogóm, ugye.

Nagyon jó, ha nem kell új dolgokat venni akkor, ha van már egy régi, de egy kicsit elromlott. Kedvenc példám erre a húzózár. Egy farmerben is ki lehet cserélni azt, varrógépem is van, de minek vegyek új (teljes) cipzárt akkor, ha csak a kocsi szaladt le a sínről, és egy jó fogóval simán vissza lehet azt ügyködni. Meg lehet javítani otthon a billegő széket, a ragasztás mentén széthulló polcokat, vissza lehet kalapálni a küszöb vasát. Visszacsavarozni a meglazult ajtó kilincsét és a zárszerkezetet is, mielőtt a mozgó rendszer miatt beletörik a kulcs.

Nem kell szerelőt hívni, ha a sok ki- meg becsukás miatt leesik a hűtő ajtaja, ha elpattan egy ajtófogantyú, vagy letörik a kabátokat tartó fogasok egyike-másika. Nem kell feltétlenül szerelőt hívni akkor, ha elvásik, kikopik a csaptelep valamely alkatrésze, mert először jellemzően a tekerőgombok kopnak el, és azokat pillanatok alatt lehet javítani, csak egy csavarhúzó (és egy új betét) kell hozzá. Ugyan nekem van, aki megjavítsa, de azért volt már olyan helyzet a családban, hogy nem vártuk meg az ügyes és szorgos férfikezet. Előkaptuk a csavarhúzót, és megszereltük, amit kellett.

Én tényleg úgy látom, hogy a környezetvédelem bizonyos területeken csak kreatív gondolkodást, tettrekészséget, otthoni megoldásokra kész nyitottságot és néhány alapszerszámot igényel. A tehetetlenség mindenképp ellensége a zöld gondolkodásnak,

mert akkor inkább eldobjuk, újra cseréljük azt, ami egyébként még használható lenne, csak adott esetben nem működik.

Az öltözködésben is tetten érhető ez a mentalitás. Hány ruha lapul a szekrény mélyén, vagy száműzve egy majd megjavítjuk dobozba gyűrve (megjavítja majd valaki) úgy, hogy éveken át nem történik azokkal semmi. Cserébe egy halom egyéb ruha kerül be helyette, pedig anyagában még teljesen jó lenne, és használható az a sok másik is, csak éppen leszakadt róla pár gomb, kinyúlt a gumi az övrészen, vagy felfeslett egy kritikus helyen a varrás, kilyukadt egy jól látható helyen a szövet, esetleg el se romlott rajta semmi, csak kifogytunk belőle, és be kéne venni két centit a derekából.

Tudom, hogy olykor maga a készség hiányzik, vagy a javításhoz szükséges technikát nem ismerjük, például nem tudjuk, hogyan kell csinosan bestoppolni egy lyukat. De ezek az ismeretek megszerezhetők, a készségek pedig fejleszthetők. És a zöldgondolkodás fejleszthető, kibővíthető. Túl azon, hogy egyre kevesebbszer nyúlunk a boltokban egyszerhasználatos műanyag után, ezen a területen is érdemes és időszerű megbecsülni azt, ami már a birtokunkban van. Mert néha tényleg nem kell hozzá más, mint tű és cérna vagy egy kalapács meg egy fogó.

Tudod-e, milyen kezdőkészletet adjon egy anya a lányának? Mennyire ismered a szerszámokat? Szerszámkvízünkből megtudhatod!