4 fontos gondolat a háztartásról, családról és a jólétről egy 1920-as szakácskönyvből

Általában nem szoktam szakácskönyveket lapozgatni, de valami miatt mégis levettem a polcról a 100 éves kötetet, és hagytam, hogy a régi könyvszag megcsapja az orromat. Találomra kinyitottam valahol, majd az első másodpercben kiszúrtam a szememmel azt a mondatot, amely a könyv mottójaként is megállná a helyét:

„A szakácskönyveknek az azokban felhalmozott ételreceptek közlésén kívül tulajdonképpen az volna a feladatuk, hogy az asszonyokat a háztartás vezetésének minden titkába bevezessék. Az egyes ebédek, vacsorák fogásainak az összeállítása, a polgári otthon állandóan megismétlődő eseményeihez (nagymosás, nagytakarítás, ünnep, vendégség stb.) való logikus alkalmazkodás, a konyhára szánt összeg helyes beosztása, az egyes családtagok egészségi állapotának tekintetbevétele stb. mind-mind olyan fontos dolgok, amelyeknek helyes megoldása lényegesen fontosabb, mint az egyes ételek kifogástalan elkészítése.”

Amikor az iskolai háztartástan óra minden hasznát és hiányát fejtegettem egy korábbi cikkemben, pontosan erre gondoltam. Mert ha nincs egy dolgos nagymama, egy nem dolgozó anyuka, akkor mindezt senki sem tanítja meg a gyermeknek, így ez a tudás hiánycikké válik. Minek mikor van szezonja? Mire figyeljünk egy-egy alapanyag megvásárlásakor? Hogyan alakítsunk ki a pénzügyi keretet, az időbeosztást, és nem utolsósorban a figyelembe vevő menüsort? Hogyan lehet kincsek nélkül is szép asztalt teríteni? Többek között ezekre is választ kínál a Ragyogó szakácskönyv.

„Minden háztartás egy-egy komplikált üzem, amelynek produktuma végeredményében a család lelki, kedélybeli és fizikai jóléte. Ha így nézzük a dolgot – s másként nézni felületesség –, meg fogjuk érteni, hogy mi minden függ attól, ha a háziasszony gyakorlattal és tudással áll háztartása élére.”

Úgy látszik, már 1920-ban is tudták: nem az étel a lényeg, hanem az együttlét.  

„(…) nemcsak ízletesen kell főzni tudni, hanem kissé orvosnak, vegyésznek, sőt nemzetgazdásznak is kell lennie, hogy a háztartását folyton egyensúlyban tartsa, a családtagjait ideg- és egészségi állapotuknak megfelelően táplálja. Az orvostudomány mind nagyobb és nagyobb fontosságot tulajdonít a táplálkozásnak s vannak egyes betegségek (például vese- és gyomorbajok), amelyeknél a gyógyszerek teljesen háttérbe szorultak a diétás étrend mellett.” 

Hiszek abban, hogy ha gyerekként megtanulunk egészségesen étkezni, akkor ez az igény felnőttkorban is megmarad. Én a mai napig hadilábon állok az egészséges, tudatos étkezéssel, amióta az eszemet tudom, rendszertelenül, össze-vissza eszem. Így szoktam meg, persze igyekszem változtatni rajta – de piszkosul nehéz, ha az ember lánya nem az egészséges, tudatos étkezésre lett nevelve egészen kiskorától kezdve. Hiába, gyermekkori mintáinkat felnőttkorunkban is cipeljük tovább (nemcsak a lélek dolgaiaval van ez így, de az étkezés terén is).

„(…) az esztelen takarékoskodás a legnagyobb pazarlás, mert az üres ebéd után egy-két órával már mindenki éhes s a soronkívüli pár falat, amivel ezt az éhséget csillapítani kell, jóval többe kerül, mint az a kevés hozzávaló, amit főzés közben sikerült a háziasszonynak »megtakarítani«.”

A Ragyogó szakácskönyv kitér a bevásárlási alapszabályokra is, miszerint: minőség, tápérték és gondosan kiválasztott alapanyag legyen a fő szempont az olcsóbb, de nagyobb mennyiségű élelmiszerek helyett. Igaza lehet, én is kezdem tudatosítani magamban egyre inkább, hogy az egészségen spórolni nem érdemes. 

Annak ellenére, hogy a könyv néhol erősen régies, idejétmúlt szemléletmódot tükröz – többször is felszisszentem, valahányszor a háztartástanra és a főzés mesterségére kifejezetten női hivatásként reflektált (hol vannak a férfiak?) – a Ragyogó szakácskönyv egy hiánypótló darab a maga 100 éves bölcsességével az otthoni háztartásban. Örülök, hogy rátaláltam, de legfőképp, hogy elgondolkodtatott jó pár sorával.    

Talán antikváriumokban beszerezhető, de digitálisan is elovasható és letölthető ITT.

A nyitókép illusztráció
Forrás: Pexels