Kerékpározni mindenki tud. Még az is, aki felnőtt fejjel megrögzötten hangoztatja, hogy sosem lesz képes megtanulni. A félszegség legtöbbször nem a képességek hiányából, hanem a gyermekkori rossz élményekből, az értő segítség elmaradásából, vagy az autós környezet elrettentő hatásából fakad. A kerékpározni nem tudó felnőttek tehát sokszor önhibájukon kívül maradnak ki az emberiség egyik legnagyobb találmányának áldásaiból. Létezik számukra segítség?
A kerékpározás már most is aktívan formálja gondolkodásunkat személyes kiteljesedésünkkel és társadalmunk boldogulásával kapcsolatban, és ez várhatóan egyre erősödik majd a jövőben. A ma ismert kerékpár és az autómobil szabadalmaztatása egy időre esik (1885 és 1886), és száznegyven év elteltével a két jármű használhatósága érdekes összevetésre ad lehetőséget. Míg az autók jövője a mai formában finoman szólva is kétes az üzemanyagellátás fenntarthatósága, a környezetszennyezés, vagy a forgalom ellehetetlenülése miatt, addig a kerékpár egyre nagyobb teret hódít magának, és világos választ kínál rengeteg olyan problémára, amit a túlterjeszkedett autóhasználat okoz. Ráadásul aki rendszeresen kerékpározik, az az egészségi állapotát és életminőségét is hatékonyan javítja, jó eséllyel kitolva az egészségben leélhető évei számát. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy valaki tud-e kerékpározni vagy sem.
Itt vetődik fel a kérdés: vehetjük-e valóban természetesnek, hogy minden ember tud bringázni?
Nemrégiben egy Egyesült Királyságban készült kutatás azt mutatta ki, hogy a kerékpározástól idegenkedő felnőttek száma nagyobb lehet, mint gondolnánk. Míg a többség számára a bringázás elsajátítása magától értetődő, addig létezik egy “elveszett generáció” is, akik számára nem adatott meg, hogy életük során bármikor segítő odafigyelés mellett gyűjthessenek bátorságot egy bicaj nyergében. Számukra a járgány csak kudarcot és kerülendő kihívást jelent. Mindehhez társul a közúti forgalom káosza, ami egy kerékpár nyergéből megélve riasztó mértéket is ölthet.
Noha hazai adat nem áll rendelkezésre, feltételezhetjük, hogy közöttünk is sokan vannak hasonló helyzetben. Számukra külön kihívást jelenthet belekezdeni valami olyasminek az elsajátításába, amit a legtöbben már a gyerekkorukban megtanultak, méghozzá könnyedén. Ciki, jobb nem is próbálkozni vele - temethetik a gondolatot sokan. Azok, akik a kezdeti skrupulusok ellenére, felnőttkorukban határozzák el, hogy bringázni tanulnak, valójában óriási elismerést érdemelnek.
Mit tehet az, aki érett fejjel szeretne megbarátkozni a bringázással? Gyors kutatást végeztünk az interneten, hogy megtudjuk: létezik-e kerékpáros oktatás felnőttek számára Magyarországon? A keresés alig adott ki találatot.
A Velo Budapest például egy nagyszerű kezdeményezés, amely a biztonságos városi kerékpározás mikéntjébe avatja be a jelentkezőket. Céljuk, hogy “minél több ember, minél gyakrabban és minél biztonságosabban közlekedjen kerékpárral”. Velük karöltve indít kerékpáros képzést felnőtteknek a budapesti Józsefvárosi Önkormányzat is.
Nagyjából ennyi.
A lista tehát igen kurta, pedig az igény jóval nagyobb lehet. Óriási hiba lenne az egyéni ügyességi szint (vagy annak hiánya) szemszögéből vizsgálni a kérdést, mondván: magára vessen, akinek még ennyi sem megy. A jelentkezők nagyon megérdemelnék, hogy végre avatott szakember segítse őket az első lépéseknél. Itt nemcsak az ügyesség megszerzéséről van szó, hanem a kerékpározni vágyók egészségügyi kilátásairól, közösségi szinten pedig az élhetőbb környezet kialakításáról.
Rengetegen lehetnek azok is, akik ugyan elboldogulnak így-úgy egy bringa nyergében, de örömmel kapnának a lehetőségen, hogy képességeiket hozzáértő szakember felügyelete mellett mélyítsék el. Az élményszámba menő kerékpáros túrák, vagy a boldogsághormont termelő, önfeledt munka utáni tekerések minél több honfitársunk életének képezhetnék részét.
Jó lenne tehát egy széles körű felmérés arról, hogy mekkora a valós igény a kerékpáros oktatásra felnőttkorban. Valószínűleg jelentős.
Mindezzel párhuzamosan beszélnünk kell a témának arról az oldaláról is, amit viszont kötelezővé kellene tenni - ez pedig az autósok számára kötelező kerékpáros ismeretek kérdésköre. Meggyőződésem, hogy nem lenne szabad senkinek sem jogosítványt adni addig, amíg nem tekert le legalább száz kilométert városi forgalomban és közúton. A kerékpáros szemszögének ismerete nélkül szinte lehetetlen megértetni az ádázabb autósokkal, hogy micsoda veszélynek teszik ki a másik embert. Meggyőződésem, hogy ha tudnák, maguktól változtatnának vezetési szokásaikon.
Rengeteget kerekezve Szlovénia és Ausztria útjain mindennapos tapasztalatok alapján vonhatok párhuzamot: sajnos a hazai autósok egy jelentős részének a magatartása jelent komoly veszélyt a kerékpárosok számára. Mi több, gyakran még az osztrák autósok esetében is azt tapasztalom, hogy a magyar utakon jóval kockázatosabban előzik a bringásokat, mint odahaza. Egy-egy ország vezetési kultúrája szinte azonnal átragad a külföldiekre is.
Fotó.123rf
A bringásokat felelőtlenül veszélyeztető autósok rengeteg honfitársunkat ijesztik el a bringázástól. Ezzel a problémával nem a kerékpározni vágyóknak van dolga, hanem az autósoknak - no és a hatóságoknak, feltéve, hogy végre nem kizárólag az autósok igényeit kívánják szolgálni. Hazánk egy nagyobb társadalmi és politikai fordulat kellős közepén találja magát, így alkalom nyílhat a fentiek megváltoztatására. A leköszönt politikai berendezkedés vajmi keveset gondolt a kerékpáros közlekedés mibenlétéről és léptékeiről, hacsak annyit nem, hogy “piás biciklisekért” lobbizzon, ezt vélve a hazai valósághoz illeszkedő szabályalkotásnak. Talán most szóba kerülhet végre a kerékpárosok biztonságának kérdése, vagy a bringás közlekedés elsőbbségének biztosítása az autókkal szemben a kistérségekben, a rekreációs régiókban, és mindenhol, ahol annak van értelme.
Egy biztos: a kerékpáros oktatásnak rengeteg szintje van, és felnőttek számára is óriási a szükség rá.
Minden szombaton új cikkel jelentkezünk a kerékpározásról. Ne feledjétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe!
sirláncelot elérhető a Straván. Rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatjátok.
Te hogyan pedálozol?
Fogadjunk, hogy rosszul csinálod…
