Megosztó

5 dolog, amit utálok benned – Az online társkeresés buktatói és szépségei (második rész)

„Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány, hogy jön egy királyfi tán, hófehér paripán..” Ideális esetben egy nő életében egyszer csak megjelenik az ideális férfi, a férfi életében az ideális nő, aztán jön az ásó-kapa-nagyharang, szerelem, házasság, gyerek, boldogan élünk, míg meg nem halunk. Mindez a modernitásban úgy nézne ki, hogy jártunkban-keltünkben a könyvtárban, szórakozóhelyen, boltban belefutunk álmaink netovábbjába, és egy pillanat alatt eldől a sorsunk. Ehhez képest… jössz-mész, és még a baltás gyilkossal se futsz össze, nemhogy az igazival. Sokan döntenek tehát az online társkeresés mellett. Cikkünk második részében a tapasztalok alapján összeszedtük, mire érdemes figyelni, mit utálnak a másik oldalon.

1. Fotó – az a bizonyos „első” benyomás

Atya. Úr. Isten. Hogy néz ki? Nem is az, hogy hogyan. Hanem ahogy ezt tálalja. Vízszintesre sikerült a fotó, mintha feküdne. Ha, tényleg fekszik! Nem. Hiszem. El. Ki mondta neki, hogy így fotózkodjon? Ki az, aki erre rárepül? Ő meg itt vadalmába harapott. Na és ő? Egyetlen fotó, azon is takarja a fél arcát a kezével, olyan intellektuális álltámaszban.

Abban megegyezhetünk, hogy kétszer nem tudunk első benyomást kelteni.

A partnerkeresőn a fotó az első szűrő, az impulzus, ami beindítja a folyamatot. Tehát erre érdemes figyelni. A tapasztalatok szerint a férfiakra jellemző, hogy rosszul töltik fel a fotót, az állókép elfekszik. Ne legyen olyan tragikusan béna fotónk, mint amelyek a fürdőszobában készülnek, mosógéppel a háttérben, rosszabb esetben rajta egy női melltartóval. Vagy napszemüvegben. Nem beszélve arról, ha nincs is fotó. Az ember fia/lánya eleve feltételezi, hogyha valaki nem mutatja meg magát, az bizonyára ronda, vagy inkognitóban van, tehát nem független, és vélhetően csak szexkapcsolatot keres.

„Ideggörcsöt kapok, amikor benn ül az autóban, a keze a kormányon, rajta a gagyirolex, mellé a férfiasságát tapogatja. Rengeteg ilyen pasikép van a társkereső oldalakon, számomra eszméletlenül taszító, a félmeztelen fotókat pedig élből elutasítom” – magyarázza az előző cikkünkben is megszólaló hölgy. Élből kihúzza a listáról azokat is, akiknél nincs fotó vagy nem kivehető az illető arca, testalkata. Számos kép homályos, alulról fotózott vagy csak nagyon bénán néz ki rajta az illető. Hiába van már mindenkinek olyan okostelefonja, hogy azzal szuper fotót készíthetne önmagáról: sokan nem képesek rá. Ez azért már önmagában is információ valakiről.

De akkor mi a jó fotó? Ha több is van belőle, amelyek különböző helyeken és formában készültek, nem egyetlen sorozatból kerültek ki, továbbá vannak kirándulós, közösségi életet jelző képek is köztük. Muszáj erre időt-energiát szánni, különben nem lesz következő lépés.

 2. Bemutatkozó szöveg

„Most tényleg ennyit írt? Ez meg mit jelent? Ebből nem derül ki semmi… Alkalmilag dohányzik? Aha, szóval láncdohányos. Szereti a családját? Akkor mit keres itt? Ja, hogy a gyerekeit. Akkor rám már biztos nem marad ideje. Szeret motorozni. Na, akkor kuka, én biztos nem kezdek egy potenciális szervdonorral.”

Hát igen, ez hot topic. A szöveg a következő szűrő a fotó után. Ha túl általános, akkor elvész a többi között. Ha túl egyedi, hivalkodónak tűnhet. Úgyhogy kösse fel a gatyáját a bemutatkozni vágyó, mert erről a Belga Az a baj című száma jut az eszünkbe: ha sajnáltatja magát, az a baj, ha kérkedik, az a baj, és általában minden baj.

Persze, az első és leginkább szembeötlő: a helyesírás. Az igényességről ez is rengeteget árulkodik.

 3. Kapcsolatfelvétel – lájkok

Lájkolom a lájkodat. A társkeresőn a kapcsolatfelvétel több módon történhet. Van, ahol egyszerűen „jobbra kell húzni” az alanyt, másutt lájk jelzi a szándékot. Itt érdemes kitérni az alapvető illemszabályokra, viselkedési kódexre, ahogy meséli az egyik vállalkozó szellemű férfi: „Nagyon gyakoriak a megválaszolatlan levelek, az én olvasatomban ez olyan, mint amikor a való életben ráköszönsz valakire és az nem köszön vissza. Nagyon el tud menni a kedvem ilyenkor a további keresésektől. Pedig nem nagy fáradtság annyit válaszolni, hogy szia, köszi, de úgy látom, nem téged kereslek. Ennyi elég is lenne ahhoz, hogy a levelet küldő úgy érezze, legalább emberszámba veszik.”

„Persze, igen, illik válaszolni, de az a baj, hogy ha kedvesen visszautasítod, belekapaszkodik” – véli egy női megszólalónk. „Visszakérdez, hogy oké, de miért nem, stb., és arra megint válaszolnod kell, és ez a végtelenségig tud tartani. Másrészről az is látszik, hogy

sok férfi egyenlevelet szór szét egy halom nőnek, lehet érezni a megfogalmazásból.

Ez olyan, mintha kötelező lenne a spamre válaszolni, hogy köszönöm, én nem szeretnék potencianövelőt venni. Amikor érzem, hogy konkrétan nekem ír, akkor szoktam válaszolni. Az személyesebb. Igazából ez egy ilyen világ, a férfiak szétküldenek egy csomó levelet, mintha halászhálót merítenének a tengerbe, hátha fennakad valaki, a nők meg nem válaszolnak, mert tíz ilyen érkezik egy nap. Ez így működik, ezen nem kell fennakadni.”

Érdemes figyelembe venni, hogy a nők egy része irtózik azoktól a férfiaktól, akik túltolják a szöveget. „Ha valaki egy irgalmatlanul nagy bullshittel indít, és azt hiszi, jófej dumákat tol, ha többnek akar tűnni és folyamatosan csak önmagáról beszél, ott nálam vége a történetnek.” Persze, azon sem kell megsértődni, ha valaki esetleg napokig nem válaszol. Ne higgyük, hogy mindenki „nullahuszonnégyben” a neten lóg. Ne presszionáljunk, de azt se hagyjuk, hogy bennünket helyezzen nyomás alá valaki.

 4. Kié az első lépés?

A fiatal generációnál természetes, ha egy nő kezdeményez. Ám az elvált, 40-50-es férfiak még viselnék a nadrágot. Sokan közülük kasztrálva, elhasználva, megcsalva kerülnek ki egy évtizedes házasságból, és nem tervezik rekonstruálni azt a kapcsolatot, amivé az előző vált. Helyette szeretnék megmutatni magukat a klasszikus szerepben. Egyikük egyértelműen kijelenti: elvárja, hogy egy nő hagyja magát meghódítani. Ő biztosan nem veszi fel a kapcsolatot egy olyan hölggyel, aki kezdeményez. Természetesen vannak félénkebb hódítani vágyók is, akiknek viszont jólesik a bíztatás.

 5. 3D – mielőbb

Azért a személyes találkozás mindent visz és sokszor minden el is dől az első alkalommal. Ha nem az igazi, viszonylag rövid, kínos beszélgetést követően a felek el is köszönnek egymástól. Ha pozitív a kép, „megvan a kémia”, akkor kezdődhet a valódi ismerkedés. Arra érdemes figyelni, hogy a korábban mutatott kép itt válik hitelessé vagy hiteltelenné. Ha valaki néhány centivel alacsonyabb vagy magasabb, néhány kilóval több, mint írta, az eléggé kockázatos: ugyanis sokan éppen úgy égették meg magukat korábban, hogy hazugságban éltek egy olyan emberrel, aki szerette kozmetikázni a valóságot.

Ha valaki nem vállalja önmagát olyannak, amilyen, az elég rossz üzenet.

Előfordulhat, hogy mégis túllendül egy kisebb csúsztatáson a másik, mindenesetre azért ne alapozzunk erre, és főképp ne várjuk ezt el. Egy olyan dundi lány, akiről a helyszínen derül ki az alkata, és közben megsértődik, mert a másik nem fogadja el őt ilyennek, az valójában önmagát nem fogadja el.

Nyilván nagyobb a merítés, ha szebbnek vagy magasabb beosztásban dolgozónak hazudjuk magunkat, de később meglesz ennek a böjtje. Higgyük el, önmagunkat szivatjuk csak ezzel, érdemesebb megvárni azt, aki így akar minket, amilyenek vagyunk. Mutassuk meg, milyen szépek vagyunk a magunk valójában (lásd: 1. pont), a kép legyen hiteles és esztétikus egyszerre. A munkákra, lakóhelyünkre vonatkozóan meg nem érdemes hazudni, csak a keserűség van belőle.

Az első randi egy picit mindig feszengős. Szerencsések azok, akik nem akarnak mindenáron megfelelni, nem görcsölnek, és tudnak önmaguk lenni. Ez nem mindenkinek sikerül: „Szimpatikusak voltunk egymásnak online. Telefonon is beszéltünk, aztán jött a személyes találkozó. Mindketten rendkívül görcsösek voltunk, szinte izzott a levegő, és nem a vonzódástól. Én biztosan nem önmagamat adtam, hülyeségeket beszéltem, és ő is. Többé nem is írtunk egymásra. Viszont néhány hónapra rá összefutottunk a városban és váratlanul megörültünk egymásnak. A kötelező randi görcsétől mentesen jól elbeszélgettünk és végül telefonszámot cseréltünk. Még az sem kizárt, hogy találkozunk” – meséli az egyik megszólalónk. Persze, nem minden találkozásból születik párkapcsolat, bőven van példa barátság kialakulására is, szinte terápiás jelleggel, hiszen jó együtt röhögni pozitív és negatív élményeken olyasvalakivel, aki hasonló cipőben jár.

Konklúzió

Összegezve a társkeresés nehézsége az, hogy az embernek piacra kell dobnia önmagát:

olyan ez, mint az úgynevezett hideghívás a marketingben.

Fel kell vértezni magunkat, mert lesz részünk visszautasításban. Még akkor is, ha nőként nem kezdeményez valaki, hiszen kialakulnak beszélgetések, és nem mindegyik vezet majd az oltárig, márpedig lesz olyan, amit szívesen folytatott volna az ember lánya, ha lett volna rá fogadókészség. Ugyanakkor kezelnie kell azokat a felajánlásokat is tömkelegével, amelyektől szívesen megkímélte volna magát. Olyan érzés, mintha az utcán haladva sokszor füttyögnének neki a férfiak: nem kellemes. Persze, van, akinek ez növeli az önbizalmát, az más tészta.

Egyszóval az elején nem könnyű, viszont valóban könnyen sikerre vezet előbb-utóbb, hiszen a merítés tényleg sokkal nagyobb, mint a valóságban. Születnek itt életre szóló szerelmek, vannak egymásra találások, nem reménytelen a helyzet… De nincs recept. Merjünk bízni, és legyünk óvatosak, egyszerre.

Ajánljuk még:

Az elmúlt negyven év legjobb sajtófotóit láthatjuk egy helyen – bejártuk a Fotótavaszt

Szeretem a fotókat. Elvisznek egy másik világba, új történeteket tárnak fel, új érzéseket mutatnak. Ebben a csodában hatványozottan lehet része azoknak, akik a következő hetekben Pécsre látogatnak. A Pécsi Fotótavasz keretében több helyszínen láthatók kiállítások, amelyeken a legjobb sajtófotóktól kezdve a fiatal tehetségek munkáin át Szász János pécsi fotóművész hagyatékáig sok mindennel megismerkedhetünk.