Védett növények: a vajszínű atracél
Olvasási idő: 2 perc

Védett növények: a vajszínű atracél

A vajszínű atracél egy igen értékes, 100 000 forint természetvédelmi értéket képviselő növényfajunk, ami 1993. óta élvez védettséget hazánkban. Alacsonyan fekvő területek faja, melynek fennmaradásában a véletlen is nagy szerephez jutott, és amelynek jövője nagyban függ odafigyelésünktől és megbecsülésünktől. 

Végleges magassága 30 és 80 centiméter között alakulhat, habitusára pedig a heverő, illetve a virágzáskor kissé felemelkedő szár jellemző. „A levélrózsát alkotó tőlevelek keskeny-hosszúkásak, 8–10 cm hosszúak, gyakran serteszőröktől érdesek, néha lágy szőrzetűek. A ferdén felemelkedő virágos szárak levelesek; a szárlevelek rövidek, a szárral együtt erőteljesen szőrösek. A virágzat többágú, kunkorodó (boragoid). A forrt csészék kopaszak vagy kissé szőrösek, lekerekített csúcsúak. Az ötcimpájú párta sárgásfehér, de lehet vöröses vagy kék színű is.”- olvashatjuk részletes leírását a védett fajok adatlapján.
Forrás:https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=159

Virágzására júniustól szeptemberig számíthatunk- az alföldi és dombvidéki tájakon, pusztafüves lejtőkön és homok pusztákon. Leírták már egyedeit a Visegrádi-hegység, a Budai-hegység, Belső-Somogy, Mezőföld, a Kisalföld, a Pesti-sík, a Duna–Tisza köze, a Szentendrei-sziget és a Csepel-sziget területein is.

Előfordulási viszonyairól keveset tudunk, de egy 1915-ös Matematikai és természettudományi értesítőben rábukkantunk egy érdekes információra, miszerint „a legtöbb esetben a véletlen eshetőségektől függenek”. Azaz a vajszínű atracél vagy tudományos nevén az Anchusa ochroleuca előfordulása bizonyos területeken csak attól függött, hogy magvakkal vagy zsákokkal véletlenül odacipelték-e, vagy sem.
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/view/MatEsTtudErtesito_33/?query=Anchusa+ochroleuca&pg=194&layout=s

 Fotó:Saxifraga-Peter Meininger

Rokona, a hozzá némiképp hasonlító orvosi atracél (Anchusa officinalis) a borágófélék (Boraginaceae) családjának jeles képviselője, amelyet patikai ökörnyelvfűként is szokás emlegetni. Ennek virágai azonban kékek, levelei durván serteszőrösek, csészecimpái pedig kihegyesedők.

A tudomány jelen állása szerint fogyasztása nem javasolt, ugyanis a növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára. Ennek ellenére leveles hajtását a népi gyógyászatban a fekete nadálytőhöz hasonlóan belsőleg köhögés vagy hasmenés ellen, külsőleg pedig sérülések és reumatikus fájdalmak kezelésére alkalmazzák.

A vajszínű atracél a Plantnet adatai szerint a megfigyelések túlnyomó többsége maximum 200 méteres magasságig történt, és csak egyetlen rögzített adata van 2000 méter feletti magasságból.
Forrás: https://identify.plantnet.org/hu/k-world-flora/species/Anchusa%20ochroleuca%20M.Bieb./data#section-altitudes
Nem mondhatnánk, hogy sok megfigyelési adata van a közösségi tudomány platformon: évenként változó, de átlagosan 2-4 példány megfigyelését rögzítik évente.

 Fotó: Saxifraga-Piet Zomerdijk

Magas természetvédelmi értéke nem véletlen, ezért járjunk el fokozott figyelemmel őszi túráink során, és óvjuk közösen természeti értékeinket! A vajszínű atracél harca az antropogén világ ártalmaival nem egyszerű, ezért ahhoz, hogy fennmaradhasson, és még unokáink is gyönyörködhessenek benne, szükség van óvatosságunkra, megbecsülésünkre és figyelmünkre is!

 Borítókép: Saxifraga-Ed Stikvoort

Kapcsolódó tartalom
Magyarország madarai: a fenyőpinty
Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka | 2025. szeptember 10

Magyarország madarai: a fenyőpinty

Régebbi leírásaiban téli pinty néven is találkozhatunk vele, hiszen hazánkba jellemzően ősszel érkezik, és tavaszig élvezhetjük társaságát. Hazája északon van, Skandinávia vidékein, ahonnan kora ősszel érkeznek meg az első példányok egyre erőteljesebben hallatva jellegzetes hangjukat. Ismerjük meg a fenyőpintyet, az erdei pinty közeli rokonát, aki bár sokban hasonlít hazai rokonára, nála sokkalta vehemensebb, és talán veszekedősebb is.