Végleges magassága 30 és 80 centiméter között alakulhat, habitusára pedig a heverő, illetve a virágzáskor kissé felemelkedő szár jellemző. „A levélrózsát alkotó tőlevelek keskeny-hosszúkásak, 8–10 cm hosszúak, gyakran serteszőröktől érdesek, néha lágy szőrzetűek. A ferdén felemelkedő virágos szárak levelesek; a szárlevelek rövidek, a szárral együtt erőteljesen szőrösek. A virágzat többágú, kunkorodó (boragoid). A forrt csészék kopaszak vagy kissé szőrösek, lekerekített csúcsúak. Az ötcimpájú párta sárgásfehér, de lehet vöröses vagy kék színű is.”- olvashatjuk részletes leírását a védett fajok adatlapján.
Forrás:https://termeszetvedelem.hu/talalati-oldal/?type=vedett-fajok&id=159
Virágzására júniustól szeptemberig számíthatunk- az alföldi és dombvidéki tájakon, pusztafüves lejtőkön és homok pusztákon. Leírták már egyedeit a Visegrádi-hegység, a Budai-hegység, Belső-Somogy, Mezőföld, a Kisalföld, a Pesti-sík, a Duna–Tisza köze, a Szentendrei-sziget és a Csepel-sziget területein is.
Előfordulási viszonyairól keveset tudunk, de egy 1915-ös Matematikai és természettudományi értesítőben rábukkantunk egy érdekes információra, miszerint „a legtöbb esetben a véletlen eshetőségektől függenek”. Azaz a vajszínű atracél vagy tudományos nevén az Anchusa ochroleuca előfordulása bizonyos területeken csak attól függött, hogy magvakkal vagy zsákokkal véletlenül odacipelték-e, vagy sem.
Forrás: https://adt.arcanum.com/hu/view/MatEsTtudErtesito_33/?query=Anchusa+ochroleuca&pg=194&layout=s
Rokona, a hozzá némiképp hasonlító orvosi atracél (Anchusa officinalis) a borágófélék (Boraginaceae) családjának jeles képviselője, amelyet patikai ökörnyelvfűként is szokás emlegetni. Ennek virágai azonban kékek, levelei durván serteszőrösek, csészecimpái pedig kihegyesedők.
A tudomány jelen állása szerint fogyasztása nem javasolt, ugyanis a növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára. Ennek ellenére leveles hajtását a népi gyógyászatban a fekete nadálytőhöz hasonlóan belsőleg köhögés vagy hasmenés ellen, külsőleg pedig sérülések és reumatikus fájdalmak kezelésére alkalmazzák.
A vajszínű atracél a Plantnet adatai szerint a megfigyelések túlnyomó többsége maximum 200 méteres magasságig történt, és csak egyetlen rögzített adata van 2000 méter feletti magasságból.
Forrás: https://identify.plantnet.org/hu/k-world-flora/species/Anchusa%20ochroleuca%20M.Bieb./data#section-altitudes
Nem mondhatnánk, hogy sok megfigyelési adata van a közösségi tudomány platformon: évenként változó, de átlagosan 2-4 példány megfigyelését rögzítik évente.
Magas természetvédelmi értéke nem véletlen, ezért járjunk el fokozott figyelemmel őszi túráink során, és óvjuk közösen természeti értékeinket! A vajszínű atracél harca az antropogén világ ártalmaival nem egyszerű, ezért ahhoz, hogy fennmaradhasson, és még unokáink is gyönyörködhessenek benne, szükség van óvatosságunkra, megbecsülésünkre és figyelmünkre is!
Borítókép: Saxifraga-Ed Stikvoort
