2024. január elsejétől Magyarországon is elindul a kötelező visszaváltási rendszer – derült ki a múlt héten. A döntéshozók célja, hogy ekképpen is segítsék Magyarország minél gyorsabb átállását a körforgásos gazdaságra. A nyugat-európai példák alapján a szakértők arra számítanak, hogy a visszaváltási rendszer bevezetése után több mint kilencven százalékos visszagyűjtési és újrahasznosítási arányt lehet elérni.
A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet alapján „a visszaváltási díj összege a kötelezően visszaváltási díjas nem újrahasználható italcsomagolás esetén darabonként 50 forint. Az önkéntesen visszaváltási díjas termékek és az újratölthető palackok esetén ugyanezt a gyártók határozzák meg. Ezt az összeget a vásárló a visszaváltást követően kapja meg”.
Mennyi palackot vigyen a gyerek januártól a boltba, hogy megvehesse a kedvenc csokiját? – Boldogan számolgatom
Mióta vártam erre! Úgy 2003 tájékán kezdtem el környezetvédelemmel kapcsolatos cikkeket írni, húsz éve nyűvöm ezt a témát. Többször előkerült a hulladékgazdálkodás is: hányszor, de hányszor mondták a nyilatkozók, hogy a legjobb a csomagolások visszaváltása lenne. Csak fognánk az üveget vagy műanyagot, kimosnánk, és szimplán újratöltenénk. Mint régen. Majd jöttek a sóhajok, hogy ezért meg azért nem alakul a dolog – nemcsak Magyarországon, az EU-ban sem. Januártól viszont előírják a kötelező visszaváltást. Tehát sikerült fejlődnünk, méghozzá a legjobb módon, hogy az újabb és újabb megoldások helyett előszedtünk egy régről ismert, működő módszert.
Vagyis ezentúl ha üvegben, fémtartályban vagy műanyag palackban vásárolunk meg valamit – ami nem tejtermék –, akkor a számlán a csomagolás összege is szerepel majd. Ezt a díjat visszakapjuk, ha a kiürült tárolókat visszavisszük az üzletbe – minden négyzetméternél nagyobb eladótérrel rendelkező élelmiszerüzletben kötelező visszaváltó automatát biztosítani januártól –, vagy leadjuk a visszaváltási helyen, amelyet szintén kötelesek biztosítani az ezer főnél nagyobb népességű településeken. Az automaták nem készpénzt, hanem a leadást bizonyító nyugtát adnak, és az azon szereplő összeget levásárolhatjuk az adott boltban. Fontos változás az eddigiekhez képest, hogy az automaták a sértetlen palackokat tudják azonosítani, tehát a jövőben nem szabad összenyomni a visszaváltási logóval ellátott csomagolásokat.
Arról, miért látjuk jónak, hogy a szabályozás (végre) azt támogatja, hogy felfedezzük, a hulladéknak ára, mi több: értéke van, itt írtunk bővebben.
Minél többet beszélgettünk a témáról az irodában, annál jobb lett a hangulat. Jó érzés volt arról gondolkodni, hogy az egykor volt dolgok újrafelfedezése mekkora szabadságot ad napjainkban is, hogy a régiek józanságát visszahozva ma könnyebben lehetünk tudatosabbak – legalább az élet ezen területén – mint valaha. Örömteli volt azon lamentálni, mekkora szerencsénk van, amiért a modern világ tudásanyagát bevetve, kényelmese(bbe)n tehetünk jót, mint egykor, hiszen ma már aligha szakadnak majd bele munkások az üvegrakodásba, és mégis, helyére kerül majd minden palack, nem a szeméttelepre, mint az utóbbi évtizedekben. A jókedvünk pedig csak erősödött, mikor belepillantottunk a Fortepan online képgyűjteményébe, és azáltal a múlt század más-más évtizedeibe, amikor még természetes volt az, ami most a jogszabályban előírt alapvetés lesz:
A képeken látszik az egykori verejtékes munka terhe, és kis képzelőerővel mi magunk is érezzük, hogy húzódhatott az üvegmosó asszonyok kézfején a bőr többórányi sikálás után, meg hallani véljük, miképp cuppog a talpunk alatt minden lépés, ha az alulfűtött visszaváltóhelyiségben lépünk innen-oda – mégis öröm látni, hogy lehetett máshogy is élni, mint ahogy mi megszoktuk. Mert ez egész biztosan meggyőzi az embert: az új rendszert is megszokjuk majd. Azzal ráadásul jól is jár mindenki.
