Kult

Üveghegyen innen és túl – Fotógyűjtemény az üvegvisszaváltás múltjáról

Üveghegyen innen és túl – ígértük a címben, de túloztunk, mert a jelenből csak az üveghegyen innen beszélhetünk. Remélhetőleg már nem sokáig, januártól ugyanis mindenféle csomagolást, palackot visszavesznek az üzletekben, éppen úgy, mint régen. Miközben feltérképeztük az új rendszert, faramuci módon újra és újra a régi világ képei kerültek elénk. Bátran mondhatjuk: most érdemes nosztalgiázni kicsit!

2024. január elsejétől Magyarországon is elindul a kötelező visszaváltási rendszer – derült ki a múlt héten. A döntéshozók célja, hogy ekképpen is segítsék Magyarország minél gyorsabb átállását a körforgásos gazdaságra. A nyugat-európai példák alapján a szakértők arra számítanak, hogy a visszaváltási rendszer bevezetése után több mint kilencven százalékos visszagyűjtési és újrahasznosítási arányt lehet elérni. 

Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet alapján „a visszaváltási díj összege a kötelezően visszaváltási díjas nem újrahasználható italcsomagolás esetén darabonként 50 forint. Az önkéntesen visszaváltási díjas termékek és az újratölthető palackok esetén ugyanezt a gyártók határozzák meg. Ezt az összeget a vásárló a visszaváltást követően kapja meg”. 

Mennyi palackot vigyen a gyerek januártól a boltba, hogy megvehesse a kedvenc csokiját? – Boldogan számolgatom

Mióta vártam erre! Úgy 2003 tájékán kezdtem el környezetvédelemmel kapcsolatos cikkeket írni, húsz éve nyűvöm ezt a témát. Többször előkerült a hulladékgazdálkodás is: hányszor, de hányszor mondták a nyilatkozók, hogy a legjobb a csomagolások visszaváltása lenne. Csak fognánk az üveget vagy műanyagot, kimosnánk, és szimplán újratöltenénk. Mint régen. Majd jöttek a sóhajok, hogy ezért meg azért nem alakul a dolog – nemcsak Magyarországon, az EU-ban sem. Januártól viszont előírják a kötelező visszaváltást. Tehát sikerült fejlődnünk, méghozzá a legjobb módon, hogy az újabb és újabb megoldások helyett előszedtünk egy régről ismert, működő módszert.

Vagyis ezentúl ha üvegben, fémtartályban vagy műanyag palackban vásárolunk meg valamit – ami nem tejtermék –, akkor a számlán a csomagolás összege is szerepel majd. Ezt a díjat visszakapjuk, ha a kiürült tárolókat visszavisszük az üzletbe – minden négyzetméternél nagyobb eladótérrel rendelkező élelmiszerüzletben kötelező visszaváltó automatát biztosítani januártól –, vagy leadjuk a visszaváltási helyen, amelyet szintén kötelesek biztosítani az ezer főnél nagyobb népességű településeken. Az automaták nem készpénzt, hanem a leadást bizonyító nyugtát adnak, és az azon szereplő összeget levásárolhatjuk az adott boltban. Fontos változás az eddigiekhez képest, hogy az automaták a sértetlen palackokat tudják azonosítani, tehát a jövőben nem szabad összenyomni a visszaváltási logóval ellátott csomagolásokat.

Arról, miért látjuk jónak, hogy a szabályozás (végre) azt támogatja, hogy felfedezzük, a hulladéknak ára, mi több: értéke van, itt írtunk bővebben.

Minél többet beszélgettünk a témáról az irodában, annál jobb lett a hangulat. Jó érzés volt arról gondolkodni, hogy az egykor volt dolgok újrafelfedezése mekkora szabadságot ad napjainkban is, hogy a régiek józanságát visszahozva ma könnyebben lehetünk tudatosabbak – legalább az élet ezen területén – mint valaha. Örömteli volt azon lamentálni, mekkora szerencsénk van, amiért a modern világ tudásanyagát bevetve, kényelmese(bbe)n tehetünk jót, mint egykor, hiszen ma már aligha szakadnak majd bele munkások az üvegrakodásba, és mégis, helyére kerül majd minden palack, nem a szeméttelepre, mint az utóbbi évtizedekben. A jókedvünk pedig csak erősödött, mikor belepillantottunk a Fortepan online képgyűjteményébe, és azáltal a múlt század más-más évtizedeibe, amikor még természetes volt az, ami most a jogszabályban előírt alapvetés lesz:

A képeken látszik az egykori verejtékes munka terhe, és kis képzelőerővel mi magunk is érezzük, hogy húzódhatott az üvegmosó asszonyok kézfején a bőr többórányi sikálás után, meg hallani véljük, miképp cuppog a talpunk alatt minden lépés, ha az alulfűtött visszaváltóhelyiségben lépünk innen-oda – mégis öröm látni, hogy lehetett máshogy is élni, mint ahogy mi megszoktuk. Mert ez egész biztosan meggyőzi az embert: az új rendszert is megszokjuk majd. Azzal ráadásul jól is jár mindenki.