Sinkovits Imre, Kerekes József, Bujtor István, Sinkó László, Szabó Gyula, Galambos Péter, Kökényessy Ági, Szabó Sipos Barnabás, Selmeczi Roland, Végvári Tamás, és még sorolhatnánk – e színészek nemcsak a színpadon vagy képernyőn mutatták meg tehetségüket, hanem a szinkronstúdiókban is. Más országokkal ellentétben, itthon nagy múltja van a minőségi szinkronnak, ugyanakkor míg hőskorban nagyon jó munkák kerültek ki legnagyobb színészeink, szinkronrendezőink, vágóink kezei közül, mára sok fordítás és hangalámondás silány. A kilencvenes években bekövetkezett tartalomrobbanás után egyre kevesebb idő és pénz jutott erre a területre, és azóta is lefelé megyünk a lejtőn. Hol vannak már azok az idők, amikor a stáb együtt nézte végig az eredeti alkotást, majd komótosan nekiálltak felvenni a magyar hangsávokat!
Azonban a nosztalgiát senki sem veheti el tőlünk, és bizonyára mindenkinek vannak olyan kedvencei, amiket nem tudna eredeti nyelven megnézni. A teljesség igénye nélkül gyűjtöttünk most néhány ilyen alkotást.
Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki (1960-66)
Az amerikai rajzfilmek egyik legelső sikerdarabja a hatvanas években sugárzott The Flintstones volt, amelyben két kőkorszaki család mindennapjait követhettük. Magyarországon Romhányi József író, költő fordításában ismerhettük meg Frédi és Béni kalandjait, akik – az eredeti változattal szemben nálunk – rímekben kommunikálnak. A nyelvi bravúrokkal teli szöveget az első szinkronban, 1969-től Csákányi László és Márkus László adta elő, a két feleség szerepében pedig Psota Irént és Váradi Hédit hallhattuk. A második szinkronban Kránitz Lajos és Kerekes József, valamint Kocsis Mariann és Jani Ildikó szerepelt, a harmadik, 2004 után készült változatban pedig Papp János, Mikó István, Für Anikó és Pogány Judit.
Amikor aztán 1994-ben filmet forgattak a Flintstone család történetéből John Goodman és Rick Moranis főszereplésével, a magyar szöveget ismét csak rímekbe szedték. Persze Romhányi munkáját nem lehetett reprodukálni, de a gesztus szép volt a készítőktől, hogy ragaszkodtak az általa teremtett hagyományhoz, a munkát pedig becsülettel elvégezték a fordítók.
Gyalog galopp (1975)
A Monthy Python-csapat nevével fémjelzett a Gyalog galopp és a Brian élete szintén a legendás magyar szinkronmunkák körébe sorolhatóak. Nehéz dolga volt a fordítónak, jelen esetben Révész Máriának, (később Galla Miklósnak, aki 2004-ben újrafordította a Gyalog galoppot), hiszen ahogy a 30per40 blog írta, „a Monty Python humorának egyedülálló jellege abban rejlik, hogy nem egyértelmű, nem könnyen felkínálkozó pukigyűjtemény, hanem fapofával, drámai komolysággal előadott abszurd szituációk sorozata, amelyekben egymásra licitálnak a verbális szójátékok és képi gegek, poénok”.
A film hangulatához sokat adott a fergeteges magyar szinkron, amelyben Mécs Károly mint Arthur király és Bodrogi Gyula mint Sir Bedevere brillíroztak. Érdekesség, hogy a többi színész több szerepet is kapott, hasonlóan az eredeti felálláshoz.
Airplane! (1980)
Már több mint negyven éves Leslie Nielsen egyik első filmje, melynek magyar szinkronján a Balog Mix Stúdió alapítója, az akkoriban hangmérnökként tevékenykedő Balog Mihály is dolgozott. A Zero Hour! című repülős dráma paródiájaként elkészült Airplane! szövegének magyarítása igencsak feladta a leckét annak idején a Magyar Szinkron- és Videovállalatnak, hiszen tele van nehezen magyarítható, egysoros szóviccekkel. A stáb mégis jó munkát végzett, amit az is bizonyít, hogy Dr. Rumnyak (Nielsen, magyar hangja Sinkovits Imre) poénjait azóta is előszeretettel citáljuk mindennapi beszélgetéseinkben.
Ponyvaregény (1994)
Aki nem ismerné Quentin Tarantino filmjeit, annak az alábbi kulcsszavakkal jellemeznénk őket: vér, hosszú, frappáns dialógusok, nem-lineáris történetmesélés, hangsúlyos zenei betétek, női lábak és választékos káromkodás. Ezek közül utóbbival gyűlhet meg a szinkrondramaturgok baja, hiszen egyrészt nehéz pontosan visszaadni Tarantino stílusát más nyelven, másrészt a trágárságot nem adhatják a tévék főműsoridőben. Schéry András azonban tökéletes munkát végzett a Ponyvaregény esetében, Juhász Anna rendező pedig olyan színészeket kért fel magyar hangoknak, mint Széles László (John Travolta), Gáti Oszkár (Samuel L. Jackson), Für Anikó (Uma Thurman) és Dörner György (Bruce Willis azóta állandó hangja).
Macska-jaj (1998)
A szerb Emir Kusturica filmjei közül nem a bolgár-szerb határ környékén játszódó, a kilencvenes évek hangulatát megtestesítő Macska-jaj romantikus szatíra sikerült a legjobban, de az a legnépszerűbb. Jócskán közrejátszott ebben a Bubamara című dal (ugye, hogy már dúdoljátok is?), és az, hogy itthon 2000-ben kazettán is megjelent szinkronos változat.
A nyelvi csavarokat és szófordulatokat frappánsan ültette át magyarra Törköly Levente és Bicskei Elizabetta, Földi Tamás rendező pedig jó érzékkel válogatta össze a szinkronstábot Bodrogi Gyulával az élen: Zenthe Ferenc, Szacsvay László, Dörner György, Kaszás Gergő és Majsai-Nyilas Tünde is mikrofon mögé állt a Macska-jaj kedvéért.
Shrek (2001)
2001-ben tört be a mozikba a zöld szörny, és egyből belopta magát a szívünkbe. A mesefigurák garmadáját felvonultató, helyzetkomikummal és felnőtteknek szánt utalásokkal teletűzdelt rajzfilm annyira sikeres lett, hogy három folytatást, több spin-offot is megért, és ha igazak a hírek, a közeljövőben érkezik az ötödik Shrek-mozi. Számunkra keserédes hír ez, hiszen a főszereplő hangját kölcsönző Gesztesi Károly 2020-ban elhunyt.
A Shrek-filmekben eredetileg Mike Myers, Cameron Diaz, Antonio Banderas és Eddie Murphy adtak hangot a szereplőknek. Magyar kollégáik játéka sem hozott rosszabb eredményt (sőt!), Gesztesi, Für Anikó, Selmeczi Roland és Kerekes József mondatai ma is a fülünkben csengenek.
Nyitókép: Férdi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki / ABC
Ajánljuk még:
„Minden megpróbáltatástól csak erősebb lettem” – Szabival, a pékkel beszélgettünk
Magyarország András-naptól vízkeresztig is nagyon finom – Borbás Marcsival új könyvéről beszélgettünk
Kovász, ami sosem fog kiszáradni – Gáll Tímeával és Gáll Leventével beszélgetünk
