Nem kérkedik sofőr vezette luxusautójával – Sir Anthony Hopkins értékesen van jelen a közösségi médiában

Kult

Nem kérkedik sofőr vezette luxusautójával – Sir Anthony Hopkins értékesen van jelen a közösségi médiában

Egy ünnepelt világsztár, aki kétségkívül a filmtörténelem meghatározó alakja. Egy őstehetség, aki képes volt otthon átaludni saját Oscar-díjának átadóját. Egy idős bácsi, aki féltve őrzi magánéletét. És egy lendületes férfi, aki nyolcvanhárom évesen oly természetességgel szórakoztat bennünket a mozivásznon kívül is, hogy azt tanítani sem lehetne. Ő Sir Anthony Hopkins.

A XXI. század egyik legnagyobb találmánya a közösségi média. Számtalan híresség él is a Facebook vagy az Instagram kínálta lehetőséggel, és ily módon tartja a kapcsolatot rajongóival. Néhányukat követem. De egy sincs közülük olyan, aki öt percenként reklámokkal, fizetős tartalmakkal árasztja el kedvelőit – egyáltalán nem érdekel ugyanis, melyik celeb, milyen rúzst ken magára, hova viszi a betört telefonját javíttatni, milyen szponzorautóval furikázza a gyerekét, vagy hol kondizik. Tudom, hogy a sok megjelenés mind bevételi forrásukat képezi, ám sokszor egészen hajmeresztő, minden átgondoltságot és jóízlést mellőző tartalmakat gyártanak pénzért cserébe – híreket olvasok, ezeket az információkat onnan tudom. Én az emberre vagyok kíváncsi, és az értékre, amit képvisel. 

Lézengő ritterből világsztár

Anthony Hopkins magánéletéről nem sokat tudni, mivel sosem házalt privát szférájával. Nincs is arra szüksége, hogy egyéb platformokon szerezzen még több rajongót, hiszen az elmúlt évtizedekben akkora csomagot tett le az asztalra, amivel nehéz felvenni a versenyt. Amikor gyermekkoráról, fiatal éveiről faggatják, annyit rendre elárul, hogy igazi csibész volt, utált iskolába járni, rossz tanulóként koptatta az iskolapadot, és sosem nyitott kortársai felé. Apja meg is orrolt lézengő ritter fiára, és tizenhét évesen elküldte hazulról, mondván: hagyjon fel mihasznaságával, álljon végre saját lábra, ha ennyire nem tetszik neki a rendszer. Ekkor talált rá egy drámakörre, ahol hamarosan végleges döntést hozott: színész lesz. Az 1960-as években a wales-i fiúból Nagy-Britannia első számú művésze lett, gyakorlatilag minden nagy szerepet eljátszhatott a National Theatre-ben, miközben súlyos alkoholproblémákkal küzdött.

Hosszú évekig két végén égette a gyertyát, de végül belátta, hogy egyedül nem tud megharcolni démonaival,

így már Los Angelesben elvonóra ment. 1975-ben végleg leszámolt az alkohollal, és lemondott a cigarettáról is, ám ennek ára volt: első házasságát tönkretette függősége. Ezekről a problémákról kendőzetlen őszinteséggel vall közösségi oldalán.

Az igazi áttörést természetesen A bárányok hallgatnak Dr. Hannibal Lectere hozta el neki, és ezzel rögtön filmtörténelmet is írt: mindössze húsz percnyi szereplésért kapta meg az Oscar-díjat. Na, de az milyen húsz perc volt! Néhány hete vehette át a második Oscarját a Megmaradt apámnak című film főszerepéért. Az idei ünnepségen személyesen nem vett részt a koronavírus-járvány miatt, sőt a tévé előtt, saját kanapéján el is aludt, mire őt konferálták fel.

A két híres film között is számtalan maradandó moziban nyújtott egészen elképesztő alakítást, miközben sosem feletkezett meg a színházról sem. 1993-ban II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, amire Hopkins nagyon büszke.

Még neki is van olyan álma, ami sosem (vagy legalábbis eddig) nem vált valóra: többször közel járt ahhoz, hogy megkapja James Bond szerepét, de ezidáig nem ölthette magára a 007-es szmokingot. Talán már túlvan utolsó jelentős szerepén, de a mai napig fitten tartja elméjét: minden héten megtanul egy új verset, amit a közösségi oldalán meghallgathatnak követői. Egyébként Anthony Hopkins messze földön híres kiváló memóriájáról: minden egyes szerepét legalább kétszátötvenszer olvasta át, mire kívülről fújta, de számtalan esetben benne hagyták a filmekben improvizációit, amivel nemcsak minket, hanem kollégáit is rendre lenyűgözte. 

Tehetséges Facebook-felhasználó

A nyolcvanhárom éves színészóriás több mint hatvan éve van a pályán, és nem áll le! Tele van élettel, olyan energikus, akár egy vizslakölykök. Legalábbis ezt látni saját Facebook-oldalán, ahova nap mint nap tölt fel magáról újabb tartalmakat. De nem akármilyeneket! Hol hawaii-mintás ingben és ósdi rövidnadrágban táncikál Salma Hayekkel az oldalán, hol pedig medencéjében úszkálva énekelget. Minden héten verset szaval hosszú, karanténszakállal, és naponta zongorázik nekünk hol Halloween-jelmezben, hol Niblo nevű befogadott macskájával az ölében vagy épp nagypapás pizsamájában fesztelenül.

A színészi pálya mellett zongoristának készült, tizenkilenc évesen komponált egy keringőt, majd 2012-ben egy komplett

albumot adott ki komolyzenei műveiből a birminghami szimfonikus zenekar közreműködésével.

Közösségi oldalán újra eljátsza Hannibál ikonikus jelenetét, és a természetben sétálgatva elmélkedik az élet nagy dolgairól. Fest. Festményeit árverezésre bocsájtja és a teljes bevételt a No Kid Hungry („minden gyermek jusson egészséges élelemhez”) alapítványnak adományozza. És nevet, és nevettet. Jóízléssel, intelligenciával és finom eszközökkel. Sosem túlzóan, sosem unalmasan, mindig a közepébe trafálva.

Anthony Hopkinsból árad a természetesség. Egy ekkora zseninél nehéz lenne megállapítani, hogy jól szerkesztett közösségi oldala kiváló pr-fogás vagy zsigeri attraktivitás, de azt hiszem ő már régóta megteheti, hogy önmaga legyen, hogy azt mutasson magából, amit akar, hogy úgy láthassuk, ahogyan azt ő szeretné. Neki nincs szüksége fizetett tartalmakra, jól felépített marketingstratégiákra, szakemberek által megteremtett én-márkára. Az ő hitelessége őstehetségében rejlik.

Esze ágában sincs a tökéleteset mutatni, egy csöppet sem törődik a közösségi oldalak megszerkesztett világával.

Bármit megtehet, mindennel magával ragad – egy pillanatra elfeledteti velünk a világ gondjait, úgy érezhetjük, vendégek vagyunk csodaszép birtokán. Sosem vág fel nyilvánvalóan méregdrága Steinway and Sons versenyzongorájával, nem kérkedik hatalmas medencéjével vagy sofőr vezette luxusautójával. Sir Anthony Hopkins kétségkívül a világ egyik legnagyobb élő legendája, mégis megmaradt olyannak, amilyen hat évtizede volt: egy alsó-középosztálybeli pékcsalád mindenkit elkápráztató, a maga tökéletlenségével együtt szerethető karakterének. 

Ajánljuk még:

„Naponta akár 80-100 féle bort is megkóstolok” – interjú a magyar sommelier bajnokkal, Evans Victoriával
Egyszerre van otthon Amerikában, Magyarországon és a világ különböző borvidékein, irodája is leginkább a borpince, képzett biztonság- és védelempolitikai szakértő, akit a háta mögött mégis „a sommelier könyvelőnek” neveznek – Evans Victoria magyar sommelier bajnok a szakma nagyjait pipálta le itthon és nemzetközi versenyeken egyaránt. A jó borhoz való finom érzékét édesanyjától örökölte, és úgy tűnik, ez a hatás végül erősebbnek bizonyult, mint az apai minta alapján kipróbált katonai képzés. Nőként szállt ringbe egy Magyarországon még nagyon is férfidomináns pályán: többek között erről is beszélgettünk kiváló borok társaságában.