„Nem elég jól csinálnod, látszani is kell a tévében” – megnéztük a Blokád című filmet

Kult

„Nem elég jól csinálnod, látszani is kell a tévében” – megnéztük a Blokád című filmet

Blokád. Milyen jó címet kapott ez az új magyar film. Ez volt az első gondolatom, amikor a Tősér Ádám rendezte új történelmi moziról hallottam. Mire kisétáltam az Urániában tartott sajtóvetítésről, csak megerősödött bennem e gondolat, a történet ugyanis túl a taxisblokád körülményein azt is megmutatta, milyen érzés, mikor egy egyébként aktív, tettrekész, érett embert (legyen az államférfi vagy bárki más) akadályoznak munkájában, s a káoszban nem látszik, hogyan léphetne előre. Filmajánlónk.

Én magam még a világon sem voltam, amikor a taxisblokád kezdetét vette, így ezidáig szüleim, történelemtanáraim elmondásai alapján alkottam képet Antall Józsefről, Gönz Árpádról és az általuk vezetett ország milyenségéről. Ennek okán biztosan másképpen néztem, másképpen fogadtam be a Blokádot, mint a negyven pluszos korosztály, és azt hiszem, ez javamra vált.

A kilencvenes évek szülötteként sok gyerekkori emlékképben őrzöm, ahogyan szüleim és barátaik a rendszerváltás után a konyhában, az asztal mellett, a játszótéren ránk várva politizáltak, elemeztek. A családom Csehszlovákiában, a mai Szlovákia területén, a határ mentén élt, ezért egy sajátos szűrőn át fogyasztottuk a híreket. De szüleim onnan is folyamatosan követték a gyerekszemmel véget nem érőnek tűnő parlamenti közvetítéseket, ilyen módon benne voltak Magyarország vérkeringésében, s bennük is napról napra élt tovább a magyar identitás. Mint utóbb megerősítettek, akkor nemcsak aktívak, de lelkesek és bizakodók is voltak: úgy érezték, ha nem tetszik nekik valami, érdemes beszélniük, mert végre már van a szavuknak ereje, van fogadókészség a másik oldalon. A hírekről ekkor először naponta, szinte valós időben értesültek.

A taxisblokád és az azt okozó illetve vele járó felfordulás volt az első olyan magyar konfliktus, amiről élő egyenesben, részletgazdagon számoltak be a televízióban. A Blokádot látva pedig bármilyen fiatal átérezheti, ez mennyire nagy dolog lehetett egykor. Egy ponton e gondolatot a film is megfogalmazza: „Nem elég jól csinálnod, látszani is kell a tévében”. 

A történet szerint Antall József, Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke kórházba kerül, megműtik. Mire magához tér, taxisok tüntetnek az Országháznál a hirtelen benzináremelés miatt, és úgy tűnik, a politikus képletesen és valósan is magára marad. A kórterembe csak az őt ápolók, közvetlen munkatársai és családtagjai léphetnek be, így a többiekkel közvetett úton, telefonon beszélhet csak. Míg látjuk, miképp próbálja akaratát érvényesíteni, kibomlik a történet másik, múltbéli, 1956-ig nyúló szála is, amiből megismerhetjük Antall forradalombéli kiállását, kibontakozó karakterét is. A film hősként ábrázolja Antallt, és bár ez sokak számára valószínűleg nem lesz szimpatikus – hiszen az első szabadon választott miniszterelnök megítélése a rá emlékezők körében mai napi igen szélsőséges –, a mozinak jót tesz.

Antall a filmben egyszerre él forradalombéli tanárként és politikusként, aki ellen tüntetnek,

mégsem ítélkezik, inkább higgadtan analizálja az eseményeket, hideg fejjel, pánik nélkül gondolkodik, cselekszik.

Tökéletes történelmi hűségre ne számítsunk, ha a Blokádra indulunk, már csak azért sem, mert a karakterek ábrázolása némiképp sarkított: Antall túlontúl pozitív, míg Göncz Árpád erősen negatív, akaratgyenge alak a képkockákon.

Az alkotás többféle műfajt megjelenít, egyszerre bontakozik ki előttünk életrajzi dráma, politikai krimi, olykor pedig mintha abszurd humorú féldokumentumfilmet néznénk, enyhén karikírozott szereplőkkel. Ennek ellenére a történet jól követhető, pontosan érthető, hogy mikor mire szeretne visszautalni a főhős múltjából.

A filmet Tősér Ádám rendezte, Antall Józsefet Seress Zoltán, feleségét, Fülepp Klárát Tóth Ildikó, Göncz Árpádot pedig Gáspár Tibor alakítja. 

blokad-filmkritika

 

S hogy kinek ajánlják a filmet az alkotók? Ahogy Gáspár Tibor a sajtótájékoztatón fogalmazott: mindenkinek. Egyetértek vele, mert valóban fontos, hogy minél többen lássák az alkotást – és nem csak azért, mert ez képviseli hazánkat az Oscar-díjért sorakozó alkotások között.

Azoknak, akik átélték, talán segíthet a történet, hogy egy másik aspektusból vizsgálják meg az eseményeket, azoknak pedig, akiknek nincsenek emlékei erről az időszakról, különösen ajánlom a Blokádot. Óva intenék mindenkit, hogy dokumentumfilmként kezelje a mozit: ez az, ami: egy jól megcsinált játékfilm, ami nyomokban a valóságra épül. Egy kiváló apropó arra, hogy a családi mozizás után generációk beszélgessenek arról a korról, amely mai létezésünket is nagyban befolyásolja. A látottak alapján elindulhat egy párbeszéd, s szépen lassan talán közelebb juthatunk egymás megértéséhez.

A Blokád október 20-tól látható a mozikban. 

Fotók: InterCom

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X