Élénken emlékszem azokra a hétvégékre, amikor apai nagyszüleimnél aludtunk a nővéremmel, és esténként leültünk a tévé elé, hogy együtt megnézzük az éppen aktuális kvízműsort. A válaszadás joga az enyém és a testvéremé volt, elsőként nekünk kellett kisilabizálnunk a helyes megoldást. Mindenre természetesen nem tudtuk a választ, ami olykor meglehetősen kínos csöndet okozott egy-egy történelmi vagy földrajzi kérdés felbukkanásakor. De mama mindig azonnal a segítségünkre sietett. Itt és most valamit be kell vallanom a nagyapámnak: a kérdések körülbelül felét mama súgta oda nekünk, és mi csak aztán vágtuk rá a helyes választ jó hangosan. Azóta persze leérettségiztünk, diplomát szereztünk, és sajnos mi már nem tudunk leülni a tévé elé a gyerekeinkkel, hogy odasúgjuk nekik a jó választ. Eltűntek a képernyőről a tudásalapú műsorok, helyüket egészen bugyuta vetélkedők, reality show-k vették át. Húsz év alatt nagyot fordult a média világa. Őszintén hiányzik az ész a képernyőkről, s ez az egyik oka annak, hogy nem is nézünk tévét.
Hazánkban 2000 február 29-én indult el a Legyen Ön is milliomos! című vetélkedő, Vágó István vezetésével. A műsort hatalmas érdeklődés övezte: olyan egyszerűnek tűnt, hogy csak húsz kérdés választ el bennünket a huszonöt, majd később a negyven millió forinttól. Sőt, még segítségünk is van. Gyerekjáték! – gondoltam kamaszként, aztán hamar be kellett látnom, hogy ez koránt sincs így. Nagyszüleim simán megnyerhették volna a játékot annak idején, hiszen nagy biztonsággal meneteltek előre a nappalijuk foteljéből. De a vakító fények, az elsötétülő stúdió, a szívdobogást felgyorsító, stressz növelő zene, és a kifejezetten kényelmetlen szék mind-mind képes bennünket elbizonytalanítani abban, hogy rábökjünk a helyes válaszra.
Akkor és ott talán még azt is elfelejtenénk, ki hozott bennünket világra. Mert összezavarodsz. Lebénulsz. Minden kiesik. Mert ez nem csak játék!
A Legyen Ön is milliomos!-ba jó adag pszichológia is szorult. Nem beszélve a szerencséről. Bár papa és mama sokszor mondogatták, nem kell más ahhoz, hogy sikeresen szerepelj egy tudásalapú játékban, mint harminc-negyven-ötven év olvasás. Ennyire egyszerű.
Az HBO GO-n látható új minisorozat egy, a játékhoz kötődő szövevényes történetet mutat be. 2001 őszén érkezett az angol stúdióba egy férfi, Charles Ingram, aki két adást követően az utolsó kérdésre is helyesen válaszolt, vagyis megnyerte az egymillió fontot (körülbelül 378 millió forintot). Az első adásban még senkinek nem tűnt fel semmi, de aztán hamar csalást kiáltottak a színfalak mögül. Ingram valóban furcsán játszott, kicsit idegesítő figura volt,
nem egy kérdésre fogalma sem volt a válaszról, de végül mindig jól tippelt.
Nem mellesleg akkoriban a Mensa igazolt tagja volt (az ország legintelligensebb 2%-ába tartozott). Szóval nem egy szerencsés félnótásról volt szó, hanem egy tájékozott, nagytudású hadnagyról. A kvíz készítői a 125 ezer fontos kérdésnél kapták fel először a fejüket, és a játék végére arra jutottak, hogy abban az irgalmatlanul kényelmetlen székben egy közönséges csaló ül.
De mégis hogyan lehet ebben a játékban svindlizni? Lehetséges-e egyáltalán?
A válasz egyszerű: köhögj! Amikor Ingram bizonytalan volt, hangosan felsorolta a négy megadott választ, és rendre elhangzott a közönség soraiból egy köhintés, amikor a helyeshez ért. Hol a feleségétől, Dianatól, hol pedig egy állítólag vadidegen férfitól, Tecwen Whittocktól, a walesi egyetem oktatójától, akiről később kiderült, hogy valahonnan mégiscsak futólag ismerte a kvízrajongó Ingramékat.
Az adás készítői azonnal riasztották a producereket, akik a reklámszünet alatt nem tudtak mit kitalálni, így folytatódott tovább a játék. Végül Ingramnak átnyújtották a nyertes csekket, de néhány napon belül kiértékelték a felvételeket, és
tájékoztatták a milliomos játékost, hogy az ügyet átadták a rendőrségnek.
A bíróságon nem kérheted a közönség segítségét!
A sorozatbeli tárgyalás védőügyvédje számomra egyértelműen bebizonyította, hogy Ingram nem csalt, és a felvételek alatt hallható 119 köhögésből teljesen véletlenül hagyta el néhány a feleség és Whittock száját, aki egyébként krónikus légúti betegségben szenvedett. A játékvezető, Chris Tarrant is tanúskodott, aki eskü alatt vallotta, hogy semmi furcsát, rendelleneset nem tapasztalt a játék során. Kizártnak tartottam, hogy a három vádlottat néhány ártatlan krahácsolásért el lehet ítélni, az állítólagos bizonyítékok sem álltak szilárd lábakon. Azonban a valóságban ez mégis megtörtént. A tárgyalás négy hétig tartott, az esküdtszék napokig töprengett az ítéleten. Közben a média természetesen felkapta a botrányt, másról sem szóltak a hírek, mint Ingramék vélt vagy valós csalásáról. A házaspár és három gyerekük életét megkeserítette az igencsak ellentmondásos ügy: Ingramot felfüggesztették állásából, a gyerekeket átmenetileg ki kellett venni az iskolából,
állandóan gúnyosan köhögtek a jelenlétükben, leköpték őket az utcán, lelőtték a család kutyáját.
A sorozatban hihetetlen volt látni, hogy olykor gyilkosokra nem zúdul ekkora harag, míg egy országos vetélkedő esetleges csalóit ilyen durván elítéli a nép. Végül 2003 áprilisában a házaspárt 18 hónap szabadságvesztésre ítélték, amelyet két évre felfüggesztettek, valamint 15 ezer font megfizetésére kötelezték. Whittock 12 hónapot kapott, szintén két évre felfüggesztve, valamint 10 ezer fontot kellett fizetnie. Kissé meglepő döntés.
Én kezdetben hittem az alperesek ártatlanságában, noha abban is biztos voltam, hogy a házaspár kihasznált néhány kiskaput, megtalálták a játék jogi hézagját, hiszen az nem szerepelt a szabályzatban, hogy a nézők nem köhöghetnek. Valaminek mégis történnie kellett, de hogy a szó legszorosabb értelmében véve csaltak volna…nem hiszem. Vagy nem tudom. Lehet. Talán. Vagy mégsem? Ezt mindenki döntse el maga, ha megnézte az egyébként izgalmas, fordulatos és (állítólag) minden kockájában a valóságot ábrázoló sorozatot. A házaspár azóta is küzd az igazáért, a mai napig tagadják, hogy külső, illegális segítséggel nyertek volna. Charles Ingram-ot elbocsátotta a haditengerészet, sőt a nyugdíját is megvonták. A per óta írt két könyvet, csekélyke sikerrel, jelenleg számítógépeket javít, hogy megélhessenek.
A Kvíz című háromrészes sorozat a műsor angliai változatának kitalálásáról és létrejöttéről szól. Megtudhatjuk, kik és hogyan fejlesztették a formátumot, mennyire fontos tényezők az olyan bagatellnek tűnő külső körülmények, mint a fény, a hang vagy épp az irgalmatlanul kényelmetlen magasított szék. Mert kár lenne azt gondolni, hogy egy magasabb nyereményhez nem kell más, mint a meglévő tudás. A sorozat szerintem legizgalmasabb része az, amikor bemutatják, hogy bizony annyi minden szükséges a csillagok szerencsés állásához. Ez nem csak arról szól, hogy biztos vagy-e a válaszodban...
Magyarországon egyetlen embernek sikerült megnyernie a Legyen Ön is milliomos! negyven milliós fődíját: 2006-ban a ma hetvenéves Cserey Gábor, mérnöki, államigazgatási és történelemtanári diploma birtokosa tudta minden kérdésre a helyes választ.
A közönség soraiból érkező köhögések nélkül, természetesen.
(Nyitókép: HBO)
Ajánljuk még:
SÚLYOS TITKOK, KEGYETLEN SORSOK, NEHÉZ ÚJRAKEZDÉSEK – 5 SOROZAT A CSALÁDI DRÁMÁK KEDVELŐINEK
5 DÉL-KOREAI SOROZAT, AMIRŐL EDDIG NEM TUDTAD, HOGY SZÜKSÉGED VAN RÁ
A ROCKZENE UTOLSÓ FORRADALMÁRA, AKI VALÓBAN ELKÉPZELTE, HOGY NINCS MENNYORSZÁG
„Egészen elképesztő, hogy valaki ott haldoklik előtted, és a többiek átlépnek rajta”
