Napisten, barlangszínház, pellengér, piknik és sok más Fertőrákoson

Valamikor, még talán harmadikos lehettem, amikor levelezni kezdtem egy soproni lánnyal. Akkoriban szokás volt a levelezőpartner, és mi igen szorgos levelezőknek számítottunk. A dolognak volt azért egy érdekes része: a kezdet. Mert rajzoltam egy rajzot, amivel díjat nyertem, és meg is jelent a Dörmögő Dömötör című gyereklapban. Mégpedig az öcsém neve alatt. Judit ővele szeretett volna levelezni, az öcsém pedig már akkor is utált írni. Így végül én lettem a hűséges levelezőpartner, sok-sok éven át. Már gyermekeink voltak, amikor először találkoztunk személyesen.

Judit sokszor számolt be arról, hogy kirándultak Fertőrákosra, és fürödtek a tóban. Meg is néztem a térképen, vajon hol lehet ez a Fertő-tó, és nagyon-nagyon messzinek tűnt tőlünk. Nagyanyámék Rákoson laktak – ez Budapest X. kerültében található, ezért volt egy kis párhuzam is a „rákosok” között. Mint később kiderült, tényleg a rákok okán.

Fertőrákos vihar előtt – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Végül is csak néhány évvel ezelőtt érkeztem meg a valóságban is Fertőrákosra. Addig nem sokat tudtam róla Judit levélbéli információin túl. De úgy három éve ráakadtam egy koncertre, aminek a Barlangszínház adott helyet. Elmentünk, és fenséges élmény volt! Nem csak a koncert, hanem maga a hajdani lajtamészkő-kőfejtőjében kialakított tanösvény, a kő-képződmények.

Idén újra sikerült lecsapnom egy koncertjegyre – a Gyöngyhajú lányt nem lehetett kihagyni! Újabb feledhetetlen élmény a Barlangszínházban, egy fergeteges musical a legnépszerűbb Omega-slágerekkel. És most úgy döntöttünk, legyen a program egyben egy kis nyaralás is, mégpedig Fertőrákoson. Hogy a színházba gyalog menjünk, késő esti csöndben sétáljunk vissza a kis vendégszobába. Volt ebben is valami egészen lélekemelő dolog.

A Gyöngyhajú lány a Barlangszínházban – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

És ha már a kőfejtőt és környékét már egyszer bejártuk, akkor most a település többi részére tettük a hangsúlyt. Bejárunk elejétől a végéig, gyalogszerrel és két keréken is. Ez utóbbi mutatta meg világosan, hogy a Fertő körül nem minden lapos és vízszintes, még ha a felületes szemlélő számára annak is tűnne.

Fertőrákos történelmi és művészeti emlékeivel kiemelkedik a hazai falvak közül. Az egyetlen magyar község, amelyet városfal övezett és püspöki palotája is volt.

Van itt nem működő vízimalom, működő napórával. Kézművesház egy 200 éves parasztházban és középkori városfalak maradványai. Mutatós épület a püspöki kastély, melyen gólyák fészkelnek. A középkori eredetű, később barokk stílusban átépített kastélyban egy ideig a győri püspök székelt. Nem sikerült bejutnunk, pedig a leírások szerint szép mennyezeti freskókat csodálhatunk meg benne. A település határában viszont nyitva áll a Mithrasz-szentély, amely a napisten-imádók szentélye volt egykor. Véletlen szerencsének köszönheti, hogy részleteiben ma is rácsodálkozhatunk a III. századi kőfaragványokra és kalandos történetükre.

A fertőrákosi püspöki palota – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Fertőrákoson található hazánk egyetlen köztéren megmaradt, 17. századi pellengére, a helyi önálló bíráskodásának emléke. 1623-ban még egy szilfához kötözték ki a bűnözőket a régi börtön mellett. Később a kő talapzatból kiemelkedő oszlophoz állították azokat, akik a község vezetői szerint valamilyen kihágást követtek el.

A kedves házak homlokzata kicsi, de valójában különösen hosszú házak alkotják a tó vonalát követő Fertőrákost. Szinte minden házon csinos kerámia-házszám ékeskedik, amelyek jól láthatóan utalnak a ház lakóira, vagy foglalkozásukra. Séta közben találgattuk, vajon hol, ki lakhat. Kellemes vendéglátó-helyek várják az erre járókat, ha megéheznének. És meg is éheznek, hiszen a tókerülő bringaút áthalad a településen. Így érdemes egy nagyobb kerékpártúra kiindulópontjának is Fertőrákost választani! Innen könnyen elérhetjük Sopront is, ha várost nézni támadna kedvünk.

A tájház befelé invitáló táblája – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Kerékpárral vagy egy jó gyalogtúrával fedezhetjük a Páneurópai piknik emlékhelyet. 1989. augusztus 19-én itt, az osztrák-magyar határon indult el az a folyamat, amelynek eredményeként leomlott a vasfüggöny és megindult a rendszerváltás. A látványos élménypark a történelmi esemény 20. évfordulójára létesült, közvetlenül a határátkelő előtt. A többnyelvű információs táblák és a Látogatóközpont fotói segítenek, hogy akik még nem éltek akkor, akiknek nincsenek emlékeik a rendszerváltás előtti időkről, azok is képet kaphassanak e hely jelentőségéről. Melocco Miklós szobrászművész alkotása mellett egy eredeti határőr-megfigyelőtorony, és a kinyíló kaput ábrázoló műalkotás teszi még érzékletesebbé az emlékhelyet. Háttérként pedig sűrű erdők adják a kontrasztot.

Olyan hely ez, amit érdemes felkeresni, és jó alkalmat ad arra, hogy beszélgessünk a múltról, felidézzünk emlékeket. Így közelebb kerülhet a közelmúlt történelme a gyerekeinkhez.

Fertőrákosi ízek, virágokkal – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Sokszínű palettából válogathatunk – akár hétköznap is –, ha a helyi ízeket szeretnénk megkóstolni. Van itt egyszerű büfé, bisztró ételekkel. Cukrászda, finom fagylaltokkal. A Mithrasz étterem, ahol igazi, magyaros vendéglátásban lehet részünk, jókora adagokkal is szívélyes kiszolgálással. A Kovács kocsma sült hekkje messze földön híres, akad, aki csak ezért ruccan át ide, hogy bekebelezzen egy méretes ízletes halat. Mi sült paprikát, grillezett camembert sajtot kértünk, bundában sült almával, diós salátával, és ebben sem találtunk semmi kivetnivalót. Inkább finom és elegáns ízeket fedeztünk fel benne.

A Mithrasz-szentély – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

És persze kóstolhatunk bort is, hiszen mégiscsak a Soproni borvidék közepén járunk. Nem csak vöröseket, a zöldveltelininek is kedvező az itteni klíma. Kiruccanhatunk a Fényes Borbirtokra, vagy hétvégén bekopogtathatunk Luka Enikő pincészetébe, ha éppen úgy tartja kedvünk.

Kerékpározás után, kimerülve, amint üldögéltünk a vendégház tóra tekintő pázsitján, azon merengtem el, milyen kevés kell egy ilyen szerelemhez. A lábam előtt elterülő tó, amely látványa nem végetlen, mint a tenger, hiszen oldalt nádas, a túlparton szélkerekek garmadája szegélyezi. Az apró házak, a kedves helyiek, és az a valami, ami ott lebeg láthatatlanul, és évek óta visszahív. Kortyolok egyet a kékfrankosból, a boron megcsillan a búcsúzó napsugár. Fertőrákos visszavár.