ZónánTúl

Egyszer volt szerelem a hűség városában: Sopron, te csodás!

Vannak városok, amelyek visszavonzanak. Nemrég jártam Sopronban, ősz volt, az előadásom után egy Szilvási-regény nyomán barangoltam, már nem először. Télen újra a hűség városa lett a célpont, ezúttal legkisebb leányommal. Neki eddig Sopron a VOLT Fesztivál volt, akadt így elegendő felfedeznivaló – mindkettőnknek. Esténként a kékfrankos nyomába eredtünk, és remek fehéreket leltünk.

Szeptember közepén a soproni könyvtárban tartottam előadást, és ha már eljutottam az országnak e rég nem látott szegletébe, be is jártam alaposan. Csodaszép időben gyalogoltam végig a város feletti hegyeket, este kószáltam a városban, régi barátokkal beszélgettem – és mintegy ráhangolódásként előhalásztam egy réges-régi kedves olvasmányomat, Szilvási Lajos Egyszer volt szerelem című, Sopronban játszódó regényét. Magam is diák voltam, középiskolás, amikor először olvastam, és általa beleszerettem Sopronba. Ebből a regényből ismertem meg a várost és amikor eljutottam, örömmel fedeztem fel a regényből jól ismert helyeket.

Ismerősek voltak az utcák, ahol Holló Péter rótta az utakat, és a harang kondulása az Orsolyiták templomában. Holló Péter és Auerbach Krisztina nyomán jártam a Lővérekben, elrágcsáltam néhány fenyőtűt, ahogyan ők is tették. A regény idézi az 1960-as évek Magyarországát – egyesek szerint „aranyos romantikus regény, jó karakterekkel, érdekes retró kommunista propagandával” –, bennem akkor is, és most is kellemes érzéseket ébresztett.

A szereplők jó része erdőmérnöknek készül, a történet nem nélkülözi a természetközeli gondolatokat, amelyekből azt is megláthatjuk, hogy a felelős, biodinamikus szemlélethez való visszatérés nem mai találmány.

„A gyermekszemekből feléje sugárzott a megnyugtatás, hogy mindent-mindent értenek, és már tudják, hogy az ősz nem egyszerűen hűvösebb időjárást, gyakori esőket, hoz, hanem több ennél. Már minden fa meghozta a maga gyümölcsét, minden bokor megszaporázta gallyait, minden állat felnevelte annyira kicsinyét, hogy megálljon a maga lábán, és magvakat most széthordja a szél, hogy szaporodjanak a fák, lepjék el a kopár földeket-hegyoldalakat, és a szarvasborjak őzgidák már nagyokat szökellnek, a madarak fiókái nem szülőktől várják a táplálékot, hanem tulajdon szárnyukra kapva vetik magukat a rovarok után… A fák elhullatják leveleiket, mert jön a tél, és a hideg ellen szükség van minden erejükre, amit nyáron magukba gyűjtöttek, mert hosszúak a havas- fagyos hónapok, és jövő tavasszal újra kell kezdeni a virágzást.” 

A történet színhelyein túl bejártuk a Belvárost, és meglátogattunk minden olyan helyet, ami Sopronban kötelező: felmásztunk a Tűztoronyba alkonyatkor, hogy élvezhessük a város szép fényeit. Bekukkantottunk az öreg épületek kapuin, meglátogattuk az Erdészeti és a Bányászati Múzeumot. A városfalon kívül rengeteg látnivalót találtunk: az öreg poncichter házak közt tényleg időutazáson vehettünk részt, közben pedig megismerkedhettünk a Soproni borvidék történetével.

 

Az Erzsébet kert a hatalmas mammutfenyővel lenyűgöző látvány, a közelében lévő kis makettvárosra is érdemes egy pillantást vetni. Az egyetem botanikus kertje könnyen bejárható, kellemes séta azoknak, akik örömüket lelik a növényvilág megszemlélésében.

 

Ha jól választjuk meg a szállást, akkor rövid, de kaptatós sétával fél óra alatt felérhetünk a Lővérekbe. A Károly-kilátó és mellette a kis erdei múzeum remek hely egy rövid szusszanáshoz. A Boszorkány tanösvény fiatal varázslóknak izgalmassá teszi az erdőben töltött időt, de azért egy körre mi is felültünk a kihelyezett vesszőseprőkre.

 

Ha körbe szeretnénk pásztázni a Soproni hegységen, számos kis kilátó kínál ehhez lehetőséget: kitekinthetünk a messzeségbe, ahol a Fertő-tó nyúlik el, ahol a Dunántúl dombjai magasodnak, szép időben felsejlik a Somló kúpja, átellenben a Schneeberg hósipkája.

A Taródi várat többen Bolond-várnak is nevezik, de mindenképpen megér egy látogatást, már csak azért is, mert jópofa fotókat kattinthatunk benne. Néhány hónapja nyílt meg újra a Soproni Múzeum legújabb gyöngyszeme, a Lenck villa. Csodálatosan felújítva a régi pompájában áll, interaktív kiállításon járhatjuk be a Mestermű. Polgári életvilág és kézművesség a 19. század végi Sopronban című élvezetes kiállítást.

sopron

 A Lenck-villa

Ha megszomjaznánk, remek helyek kínálják a helyi borokat. Akinél nem a vörösbor a menő, annak jó tudni, hogy vannak errefelé remek rozék és kiváló fehérek is: hazánkban talán a legjobb zöldvelteliniket itt töltik a pohárba – annak ellenére, hogy Sopron a kékfrankos hazája.

Megtudtam én is egyet s mást a VOLT Fesztiválról: hol van a Bemelegítő pont, hová lehetett járni rendesen mosakodni, és néhány olyan információt, amit talán jobb lett volna, ha egyáltalán nem jut az anyaszív tudomására – de az azóta eltelt évek elvették a történetek élét.

Sopront nemcsak történelmi érdekességei és az épített örökség miatt érdemes felfedezni, de a növénybarátoknak, a családoknak is remek kikapcsolódást és felüdülést kínál. Karnyújtásnyira van szinte minden, kellemes közelségben az erdők, a szelíd szőlők, megközelítése könnyű, és a környékén is akad még ezer látnivaló. Ha eddig neked Sopron csak a VOLT volt, gondold újra. 

Ajánljuk még:

Tánccal a depresszió ellen – Ragoncza Imre táncművésszel beszélgettünk

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni – szól a dudanóta szövege, és Ragoncza Imre tudja, mit jelent ez: profi néptáncos karrierje legaktívabb éveiben, fiatal férfiként érte utol a súlyos depresszió. Kórházba került, és nem is sejtette, hogy éppen a szakmája, a tánc által fogja tudni legyőzni betegségét. Mindennek már több évtizede. Imre azóta Szilágyi Edit pszichológus segítségével kidolgozott egy táncterápiás módszert pszichiátriai betegek számára, és tánctanítással tartja egészségben saját magát, illetve gyerekek egymás után felnövő generációit is.

 

Már követem az oldalt

X