Kedvenc tábortűzi nótáink – ti még énekeltek szalonnasütős estéken?

Nem kétlem, a jobbnál jobb előadók stúdiófelvételei profibb hangzásban részesítenek, mint az, amikor egy baráti társaság kissé hamisan, ráadásul túl magasan kezdve harsogja a „Börtön ablakában” kezdetű klasszikust, én mégis azt mondom, semmihez sem fogható élmény, ha a barátainkkal, családtagjainkkal van egy „közös repertoárunk”, ha van 8-10 dalocska, amit mind tudunk, ami eszünkbe juttat évekkel korábbi nyarakat, eseményeket, közös poénokat. 

Nem igazán van rá szabály, hol ragadnak az emberre a tábortűzhöz tartozó nóták. Mégis van néhány közeg, ami – hogy Covid-kori szóhasználattal éljek: – megnöveli a fertőzésveszélyét. Az is elmondható, hogy aki szereti ezeket a vidám, nem is túl bonyolult nótákat, az mindig nyitott lesz rá, hogy új barátokat megismervén ellesse az ő dalaikat, s aztán a saját éneklős társaságban továbbadhassa azokat. 

A hajlamosító közegek…

Kisgyerekkorom sejtelmes emlékei közé tartozik, hogy keresztanyám két-három nyáron is elvitt magával a közeli gyerektábor záróestéjére, ahol csak hallgattam a „nagy iskolásokat”, amint keresztanyám gitárkísérete mellett éneklik az Ohiót, a 16 tonna fekete szént… és talán – nem vállalok felelősséget ötéveskori emlékemért – még a Mint a mókus fenn a fán-t is.

Egy-két évvel később már én is táborozó korú gyerek voltam, és a hittantáborokban sem csak templomi énekek voltak terítéken. A régi úttörőnóták közül kigyomlálták a vezetők azokat, amiket túlzottan ideológiai tartalmúnak gondoltak, a többi maradt, és jól megfértek néhány régi-új cserkészdal mellett. Amikor azt hittem, én már minden létező nyári éneket ismerek, egy balatoni edzőtáborban még az érettségi évében megismertem egy kispotyokról szóló nótát, amit azonnal repertoárra is vettem.

Ahogy már ebben a cikkben is írtam, a mi családunk kifejezetten éneklős, még most is, amikor már/még nincsnek gyerekek, simán nekilendülünk népdaloknak, slágereknek, kánonoknak, ha nyaranta együtt töltünk pár napot, vagy autóban utazunk mind a négyen. 

A „tábortüzes” nyári dalok közül én legtöbbször ezzel a 10 nótával szórakoztatom magam… és a szerencséseket, akik épp a közelemben vannak egy nyári estén, lehetőleg a Balatonon, de akár máshol is!

Balatonnál sej-haj, de jó…

Én balatoni lány vagyok, családi nyaralónkban annyi hónapot töltöttem az évek alatt, hogy abból évek jönnének ki. Naná, hogy ez a nóta a vizibiciklizések állandó kelléke!

Hej halászok, halászok…

Teljesen más hangulatú és műfajú ének, mégis kialakult, hogy a balcsi közepén elénekeljük a szegény halászok történetét is. Nem mondanám vidám nyaralós nótának, de olyan szép, kihagyhatatlan! (Egyébként semmi köze a Balatonhoz, még a szövegből is kiderül, folyami halászok a bús férfiak. A népdalt Csongrád megyében gyűjtötték.)

Balatonban úszik három kicsi ponty…

Az ominózus nóta, melyet az atlétikaedzőm – egy szigorú, idősebb tesitanár – énekelt el nekünk, 17-18 éves tanítványainak. S hogy ez miért olyan szürreális? Elég, ha csak annyit mondok:

a magasröptű alkotás refrénje így szól: „uszi-uszi, etye-petye, hoppszasza, uszi-uszi, etye-petye, hoppszasza”.

Kockás az ingem, pulóverem…// Fekete mély vízen, fehér sziklák alatt... // Volt egyszer egy öreg cowboy…

Ez a három dal  mindig egyszerre jut eszembe. Abban az időben, amikor tanultam őket, a nyaralónk még tele volt olyan tárgyakkal, amiket a 70-es, 80-as években, vagy még korábban gyártottak. Ezek a nóták is olyan izgalmasan kötötték össze a múltat és a jelent, mint a textil úszómatracok és a fröccsöntött hatalmas vízipisztolyok, amiket csak nyáron láttam, mert nem jöttek fel velünk a modern, „évközbeni”, pesti életben. De nyáron ott voltak nekünk, mint ahogy a cowboy a felhők között – amit szintén kizárólag a Balatonon énekeltünk, Pesten soha…

A börtön ablakába

Kihagyhatatlan klasszikus, szép, szomorkás, mégis könnyed… mint minden nyár vége.

Egyszer keleten Bagdadba’…

A véresen komoly alkotás fő problémafelvetése, hogy egy cipész véletlenül akkora sarkat rak a neje cipőjére, hogy a nő magasabb lesz nála. Bevállalósak számára kis koreográfia is tartozik a műhöz!

A dzsungel közepén…

A cowboyok, kalózok és bagdadi suszterek után egy „bennszülött legény” kalandjaival is megismerkedhetünk, ráadásul nagyon egyszerű második szólammal is énekelhető. Az általam ismert verzió állítólag az Élt egy néger Afrikában folytatása, de sajnos ezt felvételek nem bizonyítják.

Nobel Alfréd, svéd kémikus

A többinél régebben született ez a nótácska, nagyapám tanította nekünk, aki valószínűleg a „boldog békeidőkben” tanulta valakitől. Tartalmaz némi tanítást a dinamit előállításáról, de szerencsére nem hangzik el az egész recept, így nem fogja a gyerek felrobbantani a lakást csupán e sorok alapján.

Nem kell jó hang vagy zenei előképzettség ezekhez a dalocskákhoz, nem is azért születtek, hogy művészi előadásmódban szólaljanak meg. Viszont garantáltan feldobják a nyári estéket, és összehozzák a társaságot, a családot.

Ti ismertek olyan nótát, amit én nem? Írjátok meg nekünk!