Mindig is éneklős család voltunk. Szüleimmel és testvéremmel az év minden szakában énekeltük az alkalomhoz illő dalokat. Március 15-e környékén katonanótákat, húsvétkor népénekeket, születésnapkor köszöntőket, nyáron pedig az előadóval együtt fújtuk azt, aminek a kazettája épp az autó kesztyűtartójában volt, Schönbergtől kezdve a Pink Floydon át a Széki táncházig bármit.
De ez a sok különféle műfaj és stílus sem tudott lefedni annyi éneket, amennyit az adventi időszakban énekeltünk estéről estére. Az volt a szokás, hogy letelepedtünk az adventi koszorú mellé, és egyesével választottunk énekeket, amiket mindannyian tudtunk fejből. Általában még ha fáradtak is voltunk, úgy belemelegedtünk, hogy újabb és újabb köröket énekeltünk végig, egy este alatt volt, hogy akár 15-16 nóta is elhagyta az ajkainkat.
Dalok elcsendesedéshez, dalok örömhöz
Sok köztük a lassú, elmélyült, szomorkás dallam. És nekem jólesik ezeket énekelni a sötét decemberben, hiszen nem született még meg a fény! De helyet kapnak a pásztornóták is, amelyeknek nem tudom megunni kedves egyszerűségét. Összességében templomi énekek, magyar népdalok, más népek adventi énekei, megzenésített karácsonyi versek alkották a repertoárt, csupa különlegesség.
Voltak, amiket kazettákről, CD-kről ismertünk, de sokat szájról szájra tanultunk, és úgy éneklem őket több mint 20 éve minden egyes advent alatt, hogy soha nem hallottam sem előadótól, sem adathordozón, talán nincs is róluk felvétel. Számomra csodás, hogy a mai világban módom volt erre!
Ahogy nőttünk a testvéremmel, úgy nőtt a repertoárunk is, ám idővel csökkenni kezdett az esti éneklésre szánható időnk, gimnazista korunkban már nem is énekeltünk minden este, nem is annyit, így hát a jól ismert szövegeket itt-ott elfelejtette valamelyikünk, esetleg mindannyian. Mióta pedig nem élek otthon, egy időre megszakadni látszott a karácsonyváró éneklés szokása. Aztán egy-két éve egy könyvecskét kaptam anyukámtól ajándékba: benne az egykor énekelt karácsonyi énekek szövegei, itt-ott a kottával együtt, szám szerint 77-tel, és a figyelmeztetéssel: bővíthető! Hely is van bőven a füzetben, és ének is van bőven, amiket még megtanulhatok.
Tudom, hogy egy páratlan kincs van a birtokomban,
egyrészt azért, mert valóban sok különleges ének szerepel a gyűjteményben, másrészt pedig azért, mert a kis könyv segít megőrizni egy olyan részletet a gyerekkoromból, amit kétségkívül tovább szeretnék vinni az egész életemben, de enélkül már nem tudnék.
Jó szívvel ajánlom a család számára fontos dalok lejegyzését mindenkinek, akármilyen műfajú zenéket is szeretnek! Néhány rohanó december elég az emlékek megkopásához, de egy ilyen füzetke segít az emlékezésben és figyelmeztet a nagy futásban: tényleg nincs semmi, amit félre tudunk tenni azért, hogy inkább együtt legyünk kicsit azokkal, akiket szeretünk?
Nem tudnék kedvenceket választani a kis füzetből, de kettőt megosztok veletek, hátha szerepel más megkopott emlékei között is, és jó lesz felidézni... Vagy csak kedvet csinálnak ahhoz, hogy valaki más is összeírja a jól bevált „énekrecepteket”!
„Béla papi éneke”: Ezt az éneket a nagypapámtól tanultuk, aki 1916-ban született, így könnyen lehet, hogy a szülei még a XIX. századból mentették át ezt a kedves kis dalt. Mivel sem a szövegét, sem a dallamát nem láttam még egy gyűjteményben sem, ezért számomra ez a könyvecske legkülönlegesebb darabja.
Zengedezzünk néked, szép csillag: Ez a gyönyörű kolindafeldolgozás sok szöveggel megtalálható az interneten, nekem viszont azért emelkedik ki a többi közül, mert látom, hogy az éneklés hagyománya nem szakad meg a családunkban. Idén karácsonyra készítettük belőle ezt a felvételt, amihez zeneszerző párom, Németh Zoltán írt fuvolaszólamot, és amivel nektek is szeretnénk boldog karácsonyt kívánni!
Fotók: Németh Zoltán
Ajánljuk még:
Ahol az 1 + 1 több mint kettő – ilyenek a városi örömkertek
Kölyökkonyha – jó szóval oktasd!
Tápláljunk vagy együtt étkezzünk?
