Karácsony a kastélyban, advent Erzsébet királynénál – beszélgetés Káli-Rozmis Barbarával

Advent Erzsébet királynénál – ez volt a rendezvény címe, amire december elején került sor a Kondor Béla Közösségi Házban. Káprázatos volt az egész program, mesélnél róla részletesen?

Erzsébet királyné, a magyarok szeretett Sisije Szenteste született, így a karácsony egész életében különleges helyet foglalt el a szívében. Az adventi programunkon a résztvevők megismerhették, hogyan töltötte Erzsébet a karácsonyt élete különböző szakaszaiban, és miért voltak különösen meghittek azok, amelyeket a gödöllői kastélyban töltött. Arról is beszéltem, hogyan változott számára az ünnep egyetlen fia, Rudolf trónörökös elvesztése után.

Az adventi rendezvény résztvevői – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

A program során Erzsébet királynét Vas Viktória élő történelmi előadó, Vilman Melinda műsorvezető-előadó elevenítette meg, Potvorszki Anita énekesnő pedig az Elisabeth és a Rudolf musical dalait hozta el a nézők számára; mindhárman Czédly Mónika divattervező Erzsébet királyné ruharekonstrukcióit viselve.

Igazi különlegesség volt az is, hogy a színpadon bemutatott ruharekonstrukciók mellett néhányat kiállítva is láthattunk, így azt is, amelynek eredetijét Erzsébet az 1867-es koronázáson viselte a Mátyás-templomban.

És persze a programból nem maradhatott ki a te előadásod sem. „Mint zölded győz a tél fölött – kastélykonyhák adventi édes titkai” címmel megint egy izgalmas gasztronómiai utazásra vittél bennünket.

A különleges kóstoló – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

A mi kapcsolatunk nagyon különösen alakult, hiszen egy virág hozott össze bennünket. Jól emlékszem, együtt ültünk a Kossuth rádió stúdiójában, és a gödöllői Királyi Kastély Ibolya-napi programjáról beszélgettünk a szerkesztővel. Az én ehető virágos kutatásaim itt találkoztak Erzsébet királynéval, az illatos ibolya volt az, ami összekötötte a két fonalat. Azóta számos rendezvényen léptünk fel együtt, voltak, vannak közös műsoraink, mint a mostani, karácsonyillatú is.

Nagyon közel áll hozzám a királyi család karácsonya téma. Már hat éve tartok róla előadásokat advent idején, Veled együtt is tartottunk többször, ami még azért különleges, mert az ünnepi asztal szerves része volt a királyi karácsonyoknak, ahogyan a maiaknak is.

Hogyan képzelhetjük el Sisi és családja karácsonyait?

Az első könyvemben, az Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem címűben is megjelennek a császári-királyi karácsonyok. Ferenc József édesanyjának, Zsófia főhercegnének 1872-ben bekövetkezett halála után Erzsébet kilenc karácsonyt töltött Magyarországon a családjával.

A kastélyon belül több fát is állíttatott: egyet a cselédségnek, gyakran még egyet külön a személyzet gyermekeinek, valamint legalább egyet a családja számára.

Káli-Rozmis Barbara könyvei Sisiről – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

A Budán született Mária Valériának is volt saját karácsonyfája, hiszen akkori szokás szerint annyi fát állítottak, ahány megajándékozott gyermek volt a családban.

A fenyőfán – amely egy mohával borított dombból emelkedett ki – a gyertyák mellett Kugler Henrik udvari cukrász remekei díszlettek, fölötte pedig egy angyal „lebegett”, alig láthatóan rögzítve a fa csúcsához.

Az ajándékokat egy fehér abrosszal borított asztalon helyezték el. A névbeli hasonlóság miatt gyakran hozták összefüggésbe Árpád-házi Szent Erzsébettel Sisit, aki a szűkölködőkről sem feledkezett meg: az iskolásoknak állíttatta a legmagasabb karácsonyfát. Ennek azért is volt jelentősége, mert Kugler cukrászkülönlegességei díszítették azt is. Vízkeresztkor, vagyis január 6-án a gyermekek lerázhatták a fát, és boldogan fogyaszthatták a királyi csemegét.

Káli-Rozmis Barbara – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

Rudolf trónörökös halála után Erzsébet már nem ünnepelte a karácsonyt, de a szeretteit – a távolból – továbbra is megajándékozta.

Gyakran humoros meglepetéseket küldött, így például 1894 karácsonyán Ferenc Józsefnek egy képeslapalbumot, melynek félig németül, félig magyarul írt az első lapjára: „Gott schütze und behüte Dich. Sokszor csókol szerető Bözsid.” A német rész jelentése: „Isten óvjon és tartson meg.”

Erzsébet eme kis üzenetében pajkosan az uralkodó orra alá dörgölte, hogy ő bizony már annyira elmagyarosodott, hogy alkalmilag még a népies Bözsi becenevet is felvette!

Azt gondolnánk, hogy egy ilyen program elsősorban az idősebb korosztály számára érdekes, de bőven akadtak fiatalok is a közönség soraiban. Mi a titka a Sisi-kultusznak, hogy ma is lelkesedni tudnak érte?

Talán egyrészt Ernst Marischka Sissi-trilógiája, és kiemelkedő szerepe van annak is, hogy a Gödöllői Királyi Kastélyban a családi programok mellett az óvodás korosztálytól egészen a fiatal felnőttekig változatos múzeumpedagógiai foglalkozások keretében lehet közelebb kerülni a királyi család életéhez és korszakához.

Az első és a második könyvemet, a Szenvedély a rang fogságában – Sisi baráti-családi körben címűt nagyon sok kilenc-tízéves gyermeknek dedikáltam, ők a legifjabb olvasóim.

Úgy mondanám, hogy kilencévestől egészen kilencvenéves korig vannak olvasói a könyveimnek. Szerintem az egyik legfontosabb dolog az, hogy a fiatalok érdeklődését is felkeltsük a téma iránt, hiszen hosszú távon csak így tudjuk a királyné kultuszát életben tartani.

Káli-Rozmis Barbara és Halmos Monika a Sisi-könyvekkel – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

Advent idején, karácsonykor szeretünk ellátogatni kastélyokba. Kíváncsiak vagyunk, hogyan ünnepeltek, áhítattal nézzük az úri pompát. Talán mindannyiunk szívében él a vágy, egyszer egy pompás kastélyban ünnepelni, odaülni egy királyi asztalhoz. Karácsony a kastélyban – ebben van valami édes romantika, valami olyan, ami megmelengeti a szívet. Mit gondolsz, mire vágyunk ilyenkor igazán? A csillogásra, ragyogásra, a gazdagságra, nagylelkűségre, vagy csak valami elérhetetlen, megfogalmazhatatlanra?

Sokan még mindig azt hiszik, hogy a felső arisztokrácia tagjai – a társadalomban betöltött pozíciójuk és anyagi helyzetük révén – sokkal boldogabbak voltak, mint az egyszerű emberek, ezáltal a karácsonyuk is különlegesebb volt. Valóban pompásnak tűnhet egy csodás kastélyban asztalhoz ülni; de vajon egy előkelő környezetben boldogabban lehet megülni az ünnepet?

Kutatásaim során azzal találkoztam, hogy minél magasabb rangú családról van szó, annál jobban el voltak „idegenedve” egymástól a családtagok. Nem tudták, hogy mit mondjanak a másiknak, vagy hogyan mondják, így az együttlétek gyakran kínosak és erőltetettek voltak.

Mária Valéria gyermekkora karácsonyait leginkább a meghitt gödöllői kastély falai között töltötte, ahol a bécsi udvartól való távolság miatt, valamint a kastély kisebb, családiasabb méreteinek köszönhetően meghittebben tudtak ünnepelni. Később leginkább a hatalmas és rideg bécsi Hofburgban töltötték a karácsonyt, ahonnan Valéria így írt naplójába: „Gyakran elgondolom, hogy máshol szeretetben és megértésben egyesíti a karácsony a családokat… mily boldog lehet egy ilyen családi kör! Álomnak tűnik az az idő, amikor még nálunk is így volt…”

Részlet az előadásból: Potvorszki Anita énekesnő – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

A Hofburgban töltött karácsonyokról Rudolf trónörökös felesége, Stefánia így írt: „Ott várt bennünket a gazdagon feldíszített karácsonyfa, alatta a sok értékes ajándék, hanem a legbecsesebb hiányzott közülük: a bensőséges családi szeretet.” Mindketten ugyanarra vágytak, úgy, ahogyan családjuk többi tagja is. Mégis, neveltetésükből adódóan és az udvari légkörből kifolyólag nem tudtak egymáshoz közel kerülni.

Amikor Valéria férjhez ment, ismét meg tudta tapasztalni a családiasabb környezetben az igazi szeretetet: „Az asztalok roskadoznak a Mama ajándékai alatt… Gyermekkorom óta nem tetszett úgy karácsonyfa, mint a miénk, mely igazi keresztényi örömmel tölti el az ember szívét… A vidám közösség (a szolgáló személyzettel) oly boldogságossá tette a szentestét, amilyet még nem éltem meg. Micsoda kontraszt a burgbeli karácsonyi ajándékosztáshoz képest, ahol minden oly merev és kínos volt!” Az ünnepre való hangolódásról is szólt a mai műsor, amelynek szerintem egyik üzenete az, hogy

bárhol vagyunk, bármilyen környezetben, mindannyian ugyanarra vágyunk: a szeretetre és meghittségre.

Karácsonykor ez az érzés sokakban felerősödik, ezért ilyenkor még fontosabb, hogy figyeljünk egymásra, lelassítsunk a rohanó hétköznapok után, és valóban jelen legyünk a saját életünkben.

Részlet az előadásból: Káli-Rozmis Barbara és Vas Viktória – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

Itt a karácsony, és vannak, akiknek a Sissi-trilógia hozzátartozik az ünnepnapok délutánjaihoz. Ernst Marischka 1955-ben bemutatott romantikus trilógiája talán kicsit giccses, és Sisi képe sokak előtt Romy Schneider alakításában jelenik meg a mai napig is. Bevallom, nekem is kedves ez a film, olyan könnyed, és felemelő. Elárulod, hogy te is meg szoktad-e nézni karácsonykor?

Nagyon bájos a trilógia, én pedig szeretem a kosztümös filmeket, de számomra már gyermekkoromban sem adta vissza az igazi Erzsébetet. Amikor először láttam a filmet kislányként, úgy hét- vagy nyolcévesen, még nem tudtam semmit a királynéról. A harmadik rész után kértem anyukám, mutassa meg, hogy nézett ki az igazi Sisi, mert aki a filmben van, az nem hasonlít rá. Utólag visszagondolva nagyon érdekes, hogy én sosem azonosítottam a filmbeli Erzsébetet a valóságossal. Mégis, tisztelem azt a törekvést, amit ez a trilógia képvisel, azért is, mert

részben ennek köszönhető, hogy a királynénak ma is ekkora kultusza van.

Be kell, hogy valljam, az utóbbi évek botrányos Sisi-sorozatai után Ernst Marischka trilógiája számomra „felértékelődött”. Igaz, túlidealizált formában, mégis hitelesebben mutatja be Erzsébetet és a körülötte lévőket, mint a filmipar jelenkori termékei, amelyekben úgy viselkednek a szereplők, ahogyan még ma sem szokás az európai királyi udvarokban, nemhogy másfél évszázaddal ezelőtt.

Van egy előadásod, aminek címe: Ami a Sissi-trilógiából kimaradt. Mi a leglényegesebb ezek közül, amit mindenképpen érdemes tudnunk?

Több, mint egy tucat témában tartok előadást a királyi családdal kapcsolatban, amelyek közül az egyik legnépszerűbb a Film vagy valóság – Ami a Sissi-trilógiából kimaradt című. A második könyvem – a Szenvedély a rang fogságában – története ott kezdődik, ahol a trilógia véget ér, vagyis nem egészen, hiszen

a történelmi tények sajátságosan keverve vannak jelen a filmben, amelynek számos jelenete valós megvilágításba kerül a könyvem lapjain.

Mindaz, amit leírtam – bár természetesen nem lehet tökéletes rekonstrukciója a másfél évszázaddal ezelőtt történteknek – nem fikció. A regényesebb stílus ellenére a könyveim tudományos-ismeretterjesztő szándékkal íródtak, viszont így szélesebb kör számára élvezetesek és befogadhatók. Nagyon sok olvasóm azt mondja, egy a baj a könyveimmel, mégpedig az, hogy letehetetlenek. És azt is megjegyzik, olyan, mintha filmként elevenednének meg előttük a jelenetek, hogy a történelmi tények, valóság sokkal izgalmasabb a filmeknél. Úgy hiszem, egy író számára nincsen ezeknél nagyobb elismerés! Hogy a karácsonyi kastély-varázslat teljes legyen, jó szívvel ajánlom minden Sisi-kedvelőnek a Gödöllői Királyi Kastélyban február végéig látogatható időszaki kiállítást. A Sisi, a sztár! különösen érdekes lehet a Romy Schneider-rajongók számára is!

Nyitókép: Németh Róbert / Roggs Fényképészet