Hangolódj úgy, mint egy profi: hat kihagyhatatlan karácsonyi film, hozzájuk illő ételajánlattal

Idén azokból a kedvenc ünnepi filmjeimből válogattam, amelyekhez (nálam) valamilyen szuper kaja is társul. Hiszen az év ezen szakában minden a kényeztetésről szól, és nemcsak a lelkünknek esik jól a szeretetcunami. A léleksimogató, szeretetteli filmekhez gyakran jól harmonizálnak a szaftos, fahéjas, illatos, színes, fényes, fűszeres, gazdag ételek. Jöjjön most ezekből egy szubjektív válogatás, amelyet bátran kiegészíthet bárki saját élményei alapján.

A Holiday és a fetuccini

Ki ne emlékezne Amanda, Iris, Graham és Miles történetére a Holiday című fillmből?! A négyes szereposztásban olyan nagyágyúk jelentkeznek, mint Kate Winslet, Cameron Diaz, Jude Law és Jack Black. A történet szerint két összetört szívű nő karácsonykor nemcsak lakást, hanem kontinenst is cserél, és bár éppen felejtenék a férfiakat, egy barát és egy testvér gondoskodik arról, hogy vakációjuk máshogy alakuljon, mint ahogyan tervezték. És hogy milyen étel jutott eszembe erről a 16 éve készült filmről? Vigyázat, spoiler következik!

A filmben Amanda Los Angeles-i házában karácsony este Iris és Miles arról beszélgetnek, melyikük hogyan csalódott legutóbbi szerelmében. Itt jön Amanda monológja: „Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. (...) aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövidke percre is, hogy boldog voltál!” Miles erre azt mondja, Iris még nála is szerencsétlenebb, ő viszi el a nyomorúság-díjat, ám mégsem hagyják egymást a lelki fájdalmakban tapicskolni, inkább megegyeznek: „Eszünk fettuccinit, iszunk buborékosat és örülünk, hogy élünk.”

Így esett, hogy a Holiday számomra egyet jelent a fettuccinivel. Ha pedig fettuccini és az Angyalok városa, akkor ne olasz, hanem hamisítatlan amerikai tésztaételt válasszunk: legyen ez a Chicken Alfredo, azaz Alfredo csirkéje. Alfredo egyébként egy római vendéglős volt, az ő vajas fettuccinijének amerikanizált, továbbfejlesztett változata lett ez a csirkés, fehérboros, tejszínes tészta, amelyet hagymával és fokhagymával ízesítenek.

Az Igazából szerelem és az angol karácsonyi menüsor

2003 karácsonyán körülvett bennünket a szerelem. Akkor jelent meg a valaha készült egyik legjobb karácsonyi film, az Igazából szerelem. Valódi sztárparádé volt, de persze nem(csak) ettől volt jó a mozi. A későbbi Mr. Darcy, Colin Firth a megcsalt férfi szerepében, Liam Neeson gyászoló özvegyként, Hugh Grant brit miniszterelnökként brillírozott. Bill Nighy mint kivénhedt rocksztár került újra rivaldafénybe, időről időre a Wet Wet Wet korábbi Love is all around című számát „karácsonyira” átdolgozását, a Christmas is all around-ot énekelve.

Ebben a moziban valóban mindenkit körülvesz a szeretet. Hosszan sorolhatnánk mind a szereplőket, mind a sztorikat, egy biztos, szem nem marad szárazon, az érzelmek folyamatosan hullámoznak a sok szálon futó történetben. Én épp a film megjelenésének évében lettem ismét szerelmes, és választottamat teszteltem, vajon mit szól az újdonsült kedvenc filmemhez. Természetesen átment a vizsgán, így boldogan folytathattuk közös utunkat.

A szerelmi történetek sokszínűsége, olykori kuszasága miatt ehhez a mozihoz nem választhattam egyetlen ételt. Stílszerűen egy komplett angol karácsonyi „asztalt” képzeltem inkább, amelyen minden megtalálható, mi szem-szájnak ingere: előételként egy majonézes ráksalátát, főételnek egy egészben sült pulykát álmodok sült zöldségekkel, gravy-mártással. Lenne az asztalon húsos pite egy kis gyümölcsszósszal, és persze az elmaradhatatlan Christmas pudding is. Szóval, ha Igazából szerelem, akkor jöhet a habzsi-dőzsi.

A Last Christmas és a Simon Hopkinson-féle bélszín

A történet megjelenésekor megosztotta a nézőket és a kritikusokat is. Meg kell mondanom, én imádom ezt az ellentmondásos, vidámnak szomorkás, szomorúnak vidám filmet, ami a végén egy merész csavarral zárul. A főszereplő egyik kedvencem, a Mielőtt megismertelek című filmben megkedvelt – sokak által a Trónok harcából ismert – Emilia Clark, aki a sztori szerint – inkább giccses, mint ízléses – karácsonyi kellékeket árul egy boltban. A történet során feltárul a lány romokban heverő élete, aztán lassan az is kiderül, mi vezette őt jelenéhez. Viszonylag hamar világos lesz számunkra, hogy a karrierjénél csak a magánélete van rosszabb állapotban: éppen nincs hol laknia, a családjával elég hideg a kapcsolata és gyakorlatilag nem szokott mások érdekeire gondolni, csak a sajátjára. Persze a film végén már nem ilyen lányt látunk...

Ha erre a mozira gondolok, valami olyasmit ennék, ami karakteres, de van benne kényeztető krémesség is. Így esett a választásom a tökéletesre sütött bélszínre Bearnaise mártással, pontosabban Simon Hopkinson brit ételíró, séf, ételkritikus receptjére. A Bearnaise mártást Hopkinson a szószók királyának nevezi, fehérbort, fehérborecetet hagymával, babérlevéllel, tárkonnyal felére beforral, majd ezzel ízesíti a tojássárgájából és vajból készült majonézalapot. A sóval, borssal fűszerezett bélszínt tűzforró serpenyőben süti oldalanként 3-4 percig. Mindezt tökéletesre sütött krumplival és galambbegy salátával kínálja.

A Drágán add az életed és egy véres steak

Ez a mozi nem szirupos, rózsaszín történet, hanem kőkemény akciófilm. Hogy miért kívánkozik mégis e listába? Egyrészt mert nagyon izgalmas, másrészt mert karácsonykor játszódik. Az alaphelyzethez végy egy kiégett nyomozót, aki többszáz kilométerre él gyermekétől és feleségétől. Karácsonykor elindul New Yorkból Los Angelesbe, ahol a felesége munkahelyén landol, hogy megoldja a családi gondokat. Csak azt nem tudja, hogy az épületet terroristák szállták meg. Ezen a ponton a hétköznapi zsaru hőssé válik – akkor is, ha ő csak egy nyugodt karácsonyra, békülésre, a családdal való találkozásra vágyott. Talán nem is kell tovább mondani a történetet, hiszen szinte mindenki ismeri a sztorit, ami megalapozta Bruce Willis akciófilmes karrierjét. (Ha valaki nem emlékezne, a „gonoszt” Alan Rickman alakította, akinek pályafutásában szintén fontos mérföldkő volt ez az akcióvígjáték.)

Adja magát, hogy egy ilyen kemény filmhez valami „zúzós kaját” társítsunk. Mondjuk egy jó rare steaket. Ebben pedig a britek konyhatündére, Nigella Lawson az egyik legjobb. Egy nemrégen közzétett Insta-posztjára nagyjából azzal reagáltak követői, hogy szinte hallják a tehénbőgést, de akadt olyan hozzászóló is, aki megkérdezte, hogy a szakács elfelejtette-e megsütni a húst. A tévés séf bevallottan imádja a szinte nyers húst, éppen csak kérget pirít rá, és egyáltalán nem zavarja, ha szeleteléskor véres lesz a tányér. Sőt. Nekünk persze nem kell őt másolunk, a húsunk lehet közepesen, vagy akár annál egy kicsit még jobban átsült. Egy krémes-gazdag gombamártással, vaskos sült krumplival igazi rusztikus, akciófilmes ételt ehetünk.

A Jóbarátok karácsonyi partija és Rachel trifle receptje

„A sodó jó, a lekvár jó, a hús jóóóó” – ezzel a felkiáltással esik neki Joey karácsonykor a Rachel által készített trifle-nek a Jóbarátok egyik karácsonyi sztorijában. A 10 évadot megért ikonikus sorozat számos jó pillanattal ajándékozta meg a rajongókat, talán senkinek sem kell bemutatni, miről is szól ez a show.

Az egyik részben Rachel – aki egyébként nem nagyon tudott főzni – úgy gondolta, meglepi a barátait egy jó kis édességgel. Minden pazarul ment, egy dolgot leszámítva: két lap összeragadt a receptes könyvben, így a szépen rétegezett trifle-be egy adagnyi pásztorpite is belekerült, ami egy klasszikus húsos, sós étel. A kóstolás során mindenki elbujdosott a tányérjával, azt sem tudták, hová rejtsék a furcsa ételt. Kivéve Joey-t, aki az egészet felfalta, mondván, hogy a rétegek külön-külön mind csodásak.

A sztori után adja magát, hogy összedobjunk egy jó kis trifle-t, persze a húsos réteg nélkül. Ebben az emeletes süteményben piskótát (vagy babapiskótát), gyümölcsöt, lekvárt, sodót és tejszínt rétegeznek egymásra. A gyümölcs lehet banán, eper, málna, vagy bármilyen finomság, amit szeretünk. A sodót megfőzzük, de ha úgy tartja kedvünk, lehet e réteg puding, amit vajjal és mascarponéval dúsítunk. A tejszínt felverjük (kerülhet bele egy kis alkohol is), és a karácsonyi hangulat kedvéért fűszerként dobjunk bele gyömbért, fahéjat és szerecsendiót.

A Télapu és a karácsonyi keksz

Jöjjön végül egy hamisítatlan karácsonyi történet, amiben a Mikulás is szerepet kap. A sztori szerint Scott fia elkezd kételkedni a Télapó létezésében, ám az apa szeretné őt meggyőzni arról, hogy a fehérszakállú ajándékosztó igenis létezik – noha ő maga se nagyon hisz benne. Egészen addig, míg a Télapó meg nem érkezik a szánjával pont az ő házuk tetejére. Egy szerencsétlen balesetben szerzett sérülés miatt a Télapó alkalmatlanná válik feladatára, ezért Scottra vár, hogy szétossza az ajándékokat. A kimért üzletember ezt persze nagyon nem szeretné, de szép fehér szakálla és hatalmas pocakja nő, így esélye sincs ellenállni. A főszereplő Tim Allen annyira jól hozza a kényszerhelyzetbe került apát, hogy elkezdünk szurkolni neki.

A Télapuhoz karácsonyi keksz és hozzá egy nagy bögre tej vagy tejszínhabos kakaó dukál. Legutóbb a hókiflire esett a választásom, hiszen a rászórt porcukortól hamisítatlan téli hangulatba kerülünk, az illata egyenesen felülmúlhatatlan, a desszert olvad a szánkban és addig esszük, amíg az utolsó darab is el nem tűnik a tányérról. Idén is tejszínhabos kakaót innék hozzá. 

A cikk megjelenését a Metro támogatta.