Erődváros a Duna két partján – nem csak a komáromi kisleánynak kellene átugornia a Dunán...
Komáromot alaposan bejárni: arra biztosan kevés egy nap. Még kettő is. Annyi élmény és látnivaló ölel körbe, hogy térdig járod a lábad, a fejed zsong a sok történettől és költeménytől, és még mindig akad olyan, amit nem láttál, nem kóstoltál. Amiért vissza kell térni majd újra.
A városnézést természetesen délen, azaz a Duna jobb partján kell kezdenünk. Az ókor óta lakott terület egykor a Római Birodalom jelentős határvárosa volt Brigetio néven.
Ezt a nevet őrzi a gyógy- és termálfürdő és a turisztikai látogatóközpont is, ahonnan szervezett városnéző gyalogos- és kerékpáros túrák indulnak. A később királyi végvárrá vált Komárom kiemelkedő stratégiai szerepet töltött be, ennek nyomait ma már mint látványosságokat fedezhetjük fel: összesen öt hatalmas erőd biztosította a határvédelmet.
Legjobb, ha a városi sétát a Brigetio Öröksége Látogatóközpontban kezdjük, ahol részletes információkat és térképeket kaphatunk, és megtekinthetjük kezdésként a Város születik – Komárom újjáépítése Trianon után című kiállítást is. A Jókai Mór tér központjában a szökőkút és a nagy írónk mellszobra érdemel figyelmet. Egy jómódú és felvilágosult Komáromban látta meg a napvilágot 1825-ben Jókai Mór, és bár ifjan, alig húsz évesen hagyta el Komáromot, mégis egy életen át táplálkozott a szülőföld adta ihletből és emlékekből. A nevét viselő téren áll a neoromán református templom és a város legrégebbi háza is.
A város ad otthont a gazdag Magyar Tengerésztörténeti Gyűjteménynek. A múzeum bejáratánál látható horgonyok az első magyar tengerjáró hajóknak állítanak emléket. A több száz dokumentumból, fényképből, hajózási eszközből, tengerész-emléktárgyból, egyenruhából álló kiállításon láthatunk stilizált hajófedélzetet, kapitányi kabint is. Teljes és hiteles képet kaphatunk a tengerészéletről itt, a Duna partján.
Az erődök egyike, a Csillagerőd monumentális méreteivel hívja fel magára a figyelmet. Ma a Budapesti Szépművészeti Múzeum gipszöntvény-gyűjteményének ad helyet.
Az archaikus görög művészettől a XVI. századig bezárólag a leghíresebb szobrok másolatait láthatjuk itt: a híres Laokoon szoborcsoportot, Venus de Milo-t, a Borjúvivőt – hogy csak néhányat említsek az elképesztően gazdag gyűjteményből.
A város másik végén a Monostori erőd 25 hektáron elterülő műemlék. Hatalmas falaival, precízen rakott kőhomlokzataival impozáns látványt nyújt. Vannak, akik a közelmúlt felejthetetlen fesztiválhelyszíneként emlékeznek rá. Az erődben az egykori funkciók szerint láthatunk istállókat, van lőoktató terem, ágyúterem, hadtörténeti kiállítás. Megismerhetjük, hogyan éltek a katonák a monarchia idején és a szovjet használat alatt. A Kikötői fogadótérben Duna, hajók mesterségek című kiállítás ad ízelítőt a folyam melletti életből.
Itt láthatjuk Jókainak Az aranyember című regényéből ismert bőgőshajó modelljét is.
Az egykori gabonaraktár helyén ma a pékmúzeum, vagyis a Sütőipari emléktár mutatja be a kronológiailag és tájegységek szerint a kenyér történetét. Ha van időnk és még nem fogytunk ki a szuszból, az Igmándi erődöt se hagyjuk ki a túrából!
A Duna felett átívelő Erzsébet hídon juthatunk át Észak-Komáromba. Az államközi megállapodás szerint a híd hazánk és Szlovákia osztatlan közös tulajdonát képezi. A híd nem csupán a két partot, hanem a köztük megbúvó szigetet is összeköti. Az Erzsébet-sziget valójában félsziget, nevét annak köszönheti, hogy Erzsébet királyné 1857-be itt tette lábát először magyar földre. A sziget sok szép emléket őriz: járt itt Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán is.
A platánok alatt andalgott egykor Csokonai Vitéz Mihály Lillával, és Jókai hosszan időzött a családi birtokon. Az ő emlékét őrzi a Jókai-filagória.
Észak-Komáromban is folytathatjuk az erődök felfedezését. A Vág torkolatát vigyázó Öregvárra a hídról vethetünk pillantást, ám ahogy közelítünk felé, a zord épület úgy tűnik el az erőd fűvel borított sánca mögött. Mire a Ferdinánd kapuhoz érünk, a háztetőkből legfeljebb a kémények tetejét pillanthatjuk meg! Az Öregvárba naponta háromszor indul vezetett túra, amely során a sötét folyosókat is bebarangolhatjuk. Az Öregvár és a mögötte álló Újvár az utóbbi évtizedekben elsősorban katonai raktárként szolgált, olykor filmforgatásra vették igénybe. Lenyűgözők a méretek, a hatalmas falak, és a történetek, amelyeket a sokat látott kövek sóhajtanak.
A belvárosban a Duna menti Múzeum a szlovákiai magyar kultúra legfontosabb központja.
Itt található Szlovákia leggazdagabb római kori gyűjteménye. Állandó kiállításai Komáromot és vidékét mutatják be, és itt van Harmos Károly festőművész állandó tárlata is. A múzeum előtt Jókai Mór szobra tekint ránk. A Lehár-park a nagy zeneszerző egykori szülőhelyén létesült, séta közben a szobrát is megtaláljuk.
Komárom legendás várvédője, a kompromisszumok tábornoka Klapka György volt. „Az 1848-49-es szabadságharc dicső, a magyar nemzet köztudatában örökre népszerű alakja volt és marad Klapka György. Neve úgy él a magyarság lelkében, mint a legendás végvári hősök – Dobó István, Zrínyi Miklós – méltó utódja. Világosnál már rég lebukott a zászló, amikor még hetek múltán is, magyar trikolórt lengetett a szél a komáromi vár fokán.”- olvashatjuk dr. Szénássy Zoltán író, helytörténész tollából a városhoz szorosan köthető Klapkáról. Az ő nevét viselő téren áll egész alakos szobra, a tér sarkán a Klapka étterem invitál finom falatokra, ha megéheztünk volna.
Ki ne hagyjuk az Európa udvart, az egyedülálló épületegyüttest, amely az egységes Európát és annak kultúráját szimbolizálja. Negyvenöt épület fogja közre a teret, ahol kiemelkedő magyar uralkodók szobrai vigyázzák a szökőkutat. A kontinens népeinek építészeti stílusát felvonultató jellegzetes épületek közt találgathatjuk melyik az észt, a holland, a német vagy az ír ház, de találunk san-marinoi és fríz épületet is. Kellemes kávéházak, borbárok és sörözők kínálnak felüdülést, miközben egészen izgalmas multikulturális látványt élvezhetünk.
Számos jelentős épület, templom vár még felfedezésre, amiért érdemes újra ellátogatni, mert ennyi élménnyel is csordultig telik a lélek, és még nem is biztos, hogy egy napba belefér.
A visszaúton érdemes az új Monostori hidat választani, hogy más perspektívából is meglessük Komáromot. A Monostori híd majd’ 100 méter magas pilonjáról évente néhány alkalommal lehetőség van körbetekinteni a vidéken.
Ott, a híd mellett jusson eszünkbe Petőfi Sándor, akinek itt, Komáromban született 1842. augusztusának végén A Dunán című verse, midőn Jókait meglátogatta. Így lesz kerek egész a határtalanul jó komáromi kaland, történetekben, csatákban és költészetben elbeszélve.
Hajó futása s dúló fergeteg!
Minőt a szíven nem vág szenvedély.
A seb begyógyul, s minden újra jó.
Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.
