Álomvilágot sűrít magába: a hógömb története

A tengerentúli filmekben láttam először hógömböt. Nem értettem, mi benne a különleges, miért olyan népszerű, miért veszik, miért adják egymásnak az emberek ajándékba. Izgatottan vettem a kezembe az első alkalommal ezt a titokzatos tárgyat. Megráztam, és néztem, ahogy lassan, szinte másodpercről másodpercre merülnek a gömb aljára a műanyag hópelyhek. Egy kis házikó volt a közepén, mellett őzike, talán még egy mini fenyőfa is elfért mellettük. Olyan volt,

mintha megállítottak volna egy pillanatot, ami mostantól kezdve örökké tart.

Az erdő mélyén megbúvó kis ház romantikája mesebeli történetekbe repítheti az arra fogékony megfigyelőt.

Eszembe jutott az Öreg néne őzikéje, a gyerekkorom, a vágyott természetközeliség, a csendbe burkolózó téli hangulat összes melegsége. Úgy éreztem, az az egyetlen, megállított pillanat tele tudna írni egy egész könyvet szívhezszóló, tanulságos, romantikus és bölcsességekkel teli történetekkel.

A hógömb egy hagyományosan üvegből készült, átlátszó gömb alakú tárgy, ami valamilyen miniatürizált jelenetet mutat be – általában egy városi nevezetesség, egy fás-bokros táj vagy valamilyen emberi alak makettje látható benne. A gömb belseje vízzel van megtöltve, ebben a vízben történik meg a „hóesés”, ha valaki megrázza. Olykor valamilyen világítást vagy zenélő szerkezetet is beépítenek a talapzatba.

A fényt akarta felerősíteni

A 19. század végén az osztrák Erwin Perzy találta fel a hógömböt, bár egyáltalán nem ez volt a célja. A sebészeti műszereket gyártó férfi eredetileg egy olyan extra erős fényforrást szeretett volna készíteni, amit használni lehetett volna sebészeti lámpaként is például műtétek közben. Az úgynevezett schusterkugelt vette alapul: ez egy középkori szerkezet, egy vízzel töltött, gömb alakú lombik, ami arra szolgált, hogy a mögé helyezett gyertya fényét jobban fókuszálja. Perzy különböző anyagokat tett a vízbe, hogy a benne úszó részecskék például tükröződéssel valahogy felerősítsék a gömb mögé tett gyertya fényét. Az egyik ilyen, a lombik vizében úszkáló anyag a hóesésre emlékeztette. Ezután építette meg az első hógömböt, amiben az osztrák mariazelli bazilika makettjét helyezte a hóesés középpontjába.

Rövid időn belül vált nagyon népszerűvé a hógömb, Perzy hamarosan egy üzletet is nyitott testvérével, Ludwiggal közösen Bécsben. A szükséges alapanyagok és az előállítás módszere sokáig családi titok maradt, közben a hógömbök olyan népszerűvé váltak a jómódú osztrákok körében, hogy 1908-ban I. Ferenc József császár hivatalosan is kitüntette Perzyt.

Az Egyesült Államok valamelyest lemaradt erről a szabadalomról, ott 1927-ben a pennsylvaniai Pittsburgh-ből származó Joseph Garaja nevéhez fűződik az első hógömb levédetése. Viszont ő alakította ki a víz alatt történő gyártás eljárását – így mentek biztosra abban, hogy a gömb teljesen megteljen folyadékkal.

Az USA-ban az 1940-es években már előszeretettel használtak hógömböket különböző termékek reklámozására. Idővel

számos filmben is szimbolikus szerepet kapott,

ezek közül talán a leghíresebb Orson Welles Aranypolgár című klasszikusa. A nyitójelenetben a haldokló főhős kezéből kicsúszik egy hógömb, és az összetört darabokon át torzítva látjuk, ahogy bejön a szobába egy ápolónő, hogy megállapítsa, a betege halott. A jelenet szépen mutatja, milyen jelentések rakódhatnak egy ilyen, álomvilágokat magába sűrítő tárgyra.

Európában az 1940-es, 1950-es években a vallásos tematikájú hógömb lett népszerű ajándék római katolikus gyerekek számára. Idővel rajzfilmfiguráktól kezdve épületeken át mindenféle tematikát magukba zártak ezek a termékek, a 2000-es években a különböző divat- és luxusmárkák is elkezdtek hógömböket gyártani, ezek gyűjtése státuszszimbólummá vált. Mára kortárs művészek is belevágtak egy-egy egyedi darab megalkotásába.

Az ólomtól a műanyagig

A hógömböket kezdetben nehéz ólomüveg kupolából készítették, amelyet egy kerámiafigura fölé helyeztek egy fekete öntött kerámia alapra. Ezt töltötték meg vízzel, majd lezárták. A havat csontforgácsok, porcelándarabok, homok vagy fűrészpor felhasználásával hozták létre.

Ahogy egyre kifinomultabbak lettek ezek az ajándéktárgyak, az üveg egyre vékonyabb lett, az alapok egyre világosabbak. A bakelit felhasználása meglehetősen népszerű volt az Art Deco időszakban, a hó pedig aranyfólia-részecskékből vagy oldhatatlan szappanpehelyből készült. Végül egészségügyi és biztonsági okokból egyre elterjedtebbé vált a műanyag a modern hógömbök építésében.