A tengerentúli filmekben láttam először hógömböt. Nem értettem, mi benne a különleges, miért olyan népszerű, miért veszik, miért adják egymásnak az emberek ajándékba. Izgatottan vettem a kezembe az első alkalommal ezt a titokzatos tárgyat. Megráztam, és néztem, ahogy lassan, szinte másodpercről másodpercre merülnek a gömb aljára a műanyag hópelyhek. Egy kis házikó volt a közepén, mellett őzike, talán még egy mini fenyőfa is elfért mellettük. Olyan volt,
mintha megállítottak volna egy pillanatot, ami mostantól kezdve örökké tart.
Eszembe jutott az Öreg néne őzikéje, a gyerekkorom, a vágyott természetközeliség, a csendbe burkolózó téli hangulat összes melegsége. Úgy éreztem, az az egyetlen, megállított pillanat tele tudna írni egy egész könyvet szívhezszóló, tanulságos, romantikus és bölcsességekkel teli történetekkel.
A hógömb egy hagyományosan üvegből készült, átlátszó gömb alakú tárgy, ami valamilyen miniatürizált jelenetet mutat be – általában egy városi nevezetesség, egy fás-bokros táj vagy valamilyen emberi alak makettje látható benne. A gömb belseje vízzel van megtöltve, ebben a vízben történik meg a „hóesés”, ha valaki megrázza. Olykor valamilyen világítást vagy zenélő szerkezetet is beépítenek a talapzatba.
A fényt akarta felerősíteni
A 19. század végén az osztrák Erwin Perzy találta fel a hógömböt, bár egyáltalán nem ez volt a célja. A sebészeti műszereket gyártó férfi eredetileg egy olyan extra erős fényforrást szeretett volna készíteni, amit használni lehetett volna sebészeti lámpaként is például műtétek közben. Az úgynevezett schusterkugelt vette alapul: ez egy középkori szerkezet, egy vízzel töltött, gömb alakú lombik, ami arra szolgált, hogy a mögé helyezett gyertya fényét jobban fókuszálja. Perzy különböző anyagokat tett a vízbe, hogy a benne úszó részecskék például tükröződéssel valahogy felerősítsék a gömb mögé tett gyertya fényét. Az egyik ilyen, a lombik vizében úszkáló anyag a hóesésre emlékeztette. Ezután építette meg az első hógömböt, amiben az osztrák mariazelli bazilika makettjét helyezte a hóesés középpontjába.
Rövid időn belül vált nagyon népszerűvé a hógömb, Perzy hamarosan egy üzletet is nyitott testvérével, Ludwiggal közösen Bécsben. A szükséges alapanyagok és az előállítás módszere sokáig családi titok maradt, közben a hógömbök olyan népszerűvé váltak a jómódú osztrákok körében, hogy 1908-ban I. Ferenc József császár hivatalosan is kitüntette Perzyt.
Az Egyesült Államok valamelyest lemaradt erről a szabadalomról, ott 1927-ben a pennsylvaniai Pittsburgh-ből származó Joseph Garaja nevéhez fűződik az első hógömb levédetése. Viszont ő alakította ki a víz alatt történő gyártás eljárását – így mentek biztosra abban, hogy a gömb teljesen megteljen folyadékkal.
Az USA-ban az 1940-es években már előszeretettel használtak hógömböket különböző termékek reklámozására. Idővel
számos filmben is szimbolikus szerepet kapott,
ezek közül talán a leghíresebb Orson Welles Aranypolgár című klasszikusa. A nyitójelenetben a haldokló főhős kezéből kicsúszik egy hógömb, és az összetört darabokon át torzítva látjuk, ahogy bejön a szobába egy ápolónő, hogy megállapítsa, a betege halott. A jelenet szépen mutatja, milyen jelentések rakódhatnak egy ilyen, álomvilágokat magába sűrítő tárgyra.
Európában az 1940-es, 1950-es években a vallásos tematikájú hógömb lett népszerű ajándék római katolikus gyerekek számára. Idővel rajzfilmfiguráktól kezdve épületeken át mindenféle tematikát magukba zártak ezek a termékek, a 2000-es években a különböző divat- és luxusmárkák is elkezdtek hógömböket gyártani, ezek gyűjtése státuszszimbólummá vált. Mára kortárs művészek is belevágtak egy-egy egyedi darab megalkotásába.
Az ólomtól a műanyagig
A hógömböket kezdetben nehéz ólomüveg kupolából készítették, amelyet egy kerámiafigura fölé helyeztek egy fekete öntött kerámia alapra. Ezt töltötték meg vízzel, majd lezárták. A havat csontforgácsok, porcelándarabok, homok vagy fűrészpor felhasználásával hozták létre.
Ahogy egyre kifinomultabbak lettek ezek az ajándéktárgyak, az üveg egyre vékonyabb lett, az alapok egyre világosabbak. A bakelit felhasználása meglehetősen népszerű volt az Art Deco időszakban, a hó pedig aranyfólia-részecskékből vagy oldhatatlan szappanpehelyből készült. Végül egészségügyi és biztonsági okokból egyre elterjedtebbé vált a műanyag a modern hógömbök építésében.
Ajánljuk még:
A karácsony már nemcsak szakrális, de profán csodavárással is telik – Miért van szükségünk ma is csodákra?
A tökéletes mézeskalács titka
„Úgy csinálok mindent, ahogy ők csinálták egykor” – Remes Ferenc pécsi órás öt generáció örökségét folytatja
