Megbecsülni a múltat, tudatosítani a jelent és a hagyományok erejével biztosítani a jövőt: ez az üzenete a helyi hagyományőrzők lelkes munkájának Sukorón, ebben a Budapesttől csupán félórányi járásra fekvő kis településen, ahol a tősgyökeres lakosság mellett ma már számottevőbb a betelepültek aránya.
A Kissné Németh Klára által, öt család részvételével alapított Sukorói Hagyományőrző Egyesületet helytörténeti emlékek felkutatására, megőrzésére és a helyi szokásanyag bemutatására vállalkozva kovácsolja egy közösséggé az ide született és a Sukorót otthonukként választó családok életét. Varga Edit, az Egyesület jelenlegi vezetője 2016-ban vette át az irányítást, ezzel új, fiatalos lendületet adván a civil szervezet tevékenységének. "A hagyományőrzés nem csak a néptánc aktív művelését jelenti számunkra, hanem az összes helyi szokás átörökítését, megismertetését. Egyedi közösség a miénk, mert a karon ülő kisbabától a nagypapáig mindenki megtalálható a tagjaink között, mindent együtt csinálunk" - mondja Edit, akinek hitvallása: „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.”
2018-ban indították útjára Az elmúlt 100 év képekben című fotókiállítás-sorozatát, melynek első tárlata a sukorói szüreti szokásokat ábrázolta. Ennek folytatásaként idén, a házasság hetére gyűjtést szerveztek a faluban, hogy bemutathassák a település családjainak esküvői emlékeit, esküvői fotókon. A gyűjtés fő szempontjaként csak olyan fotóanyagot válogattak be a kiállításba, melyen legalább az egyik házasulandó fél Sukorón született, a házasság helyben köttetett és a házasulandók a faluban éltek. Így a gyűjtemény legrégebbi darabja egy 1910-ben készült fotó, melyen Pereces Mária és Tunikolt János látható polgári esküvői öltözékben. E legkorábbi fénykép mellett minden évtizedből találunk menyasszony-vőlegény fényképeket a tárlatban, melynek bejáratánál egy hajdani helyi vőfély, Németh Lajos vőfélykönyvéből származó idézet fogadja a látogatót.
A több mint 100 évnyi időt átfogó fénykép-emlékeken a felnőtt lét döntései szempontjából az egyik legfontosabb életforduló, a házasságkötés szokása elevenedik meg. A fotók tulajdonosai számára elsősorban szentimentális értéket képviselő családtörténeti kincsek azonban sokkal többet is megmutatnak a falu életéből, társadalomszerkezetéből, a polgárosodás folyamatából.
A gyűjtést kezdeményező fiatal hagyományőrzők többek között arra voltak kíváncsiak, hogyan alakult az esküvői viselet az elmúlt száz évben, és – legnagyobb meglepetésükre – az előkerült fényképanyag egy erősen polgárosodott közeget idézett meg. A legrégebbi fotó, amin hagyományos helyi viseletet hord a fiatal pár, 1923-ból való és a Kovács Gyula–Szentgyörgyi Julianna párost ábrázolja. A legjellemzőbb azonban a fehér ruhás, öltönyös esküvői öltözet, amely a múlt század elején már erős városi, polgári hatást tükrözi.
„A két ifjú vonzalmáról az egész falu a májusfa révén szerezett tudomást, melyet május 1-jének éjszakáján állított a legény kedvesének ablaka elé. Ezt a hagyományt Egyesületünk tagjai igyekeznek életben tartani, megőrizni az utókor számára azzal, hogy minden évben felállítják a falu májusfáját” – mondta el a megnyitón Varga Edit, aki az egész közösségnek mondott köszönetet a tárlat létrejöttéhez való hozzájárulásáért.
A megnyitó zárásaként az Egyesület menyasszonyi csokorral köszöntötte fel a képeken szereplő, jelenlévő legidősebb menyasszonyt, Kiss Kálmánné Mózsa Juliannát
A február végéig a kultúrházban látható fotóanyag a Helytörténeti Tár gyűjteményét gazdagítja majd, a kiállítás után.
A tárlatba nyújt betekintést a képre kattintva lenyíló fotógalériánk:
És hogy mit viseltek az asszonyok az elmúlt 100 év esküvőin? Erről is készült már korábban egy szép gyűjtés!
Fotók: Gáspár Kinga
Ajánljuk még:
„Úgy csinálok mindent, ahogy ők csinálták egykor” – Remes Ferenc pécsi órás öt generáció örökségét folytatja
Nü-su: egy nyelv, amit csak nők ismertek és használtak
Hogy tűnt el az idő, a nők nagy keserűségére? – A Gergely-naptár története
