Vendégeim, a komposztgiliszták

Kert

Vendégeim, a komposztgiliszták

Ott éldegélnek egy nagy, fedeles vödörben. Szépen falják a nekik juttatott konyhai hulladékot, készítik az értékes gilisztakomposztot. Olykor megvizsgálom vörös fejüket, ám ezt ők nem nagyon kedvelik, a fény zavarja őket, inkább visszamenekülnek a nedves, langyos félkész komposztjukba, lakmározva munkálkodni. Tavasszal kincset ér majd az addig végzett munkájuk.

Akitől kaptam, azt mondta, kicsit bolondnak kell lenni ahhoz, hogy valaki odahaza komposztgilisztákat tartson. Lehet, hogy így van, de nem feltétlenül. Nekem is vannak szép, kövér gilisztáim a komposztban, a kert végében. Szépen éldegélnek az ágyásokban is. Ezeket a speciális gilisztákat azért szerettem volna kipróbálni, hogy szemléltetni tudjam másoknak is testközelből a giliszták áldásos tevékenységét.

Mert ahogyan a beporzáshoz a méhekre, úgy a jó talajélethez elengedhetetlenül szükség van a gilisztákra. Talaj nélkül pedig nincsen termés, tehát a kör itt bezárul.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Az ilyen gyűrűsférgekkel kapcsolatban viszont nagyon nagy az ellenállás, sokan félnek vagy éppen undorodnak tőlük. De ha megismerjük őket, azt, hogy mennyire tiszták, milyen hasznos életet élnek, akkor még többet tudunk tenni a bolygóért, nem csak a saját kertünk terméséért.

Darwin szerint a giliszta az emberiség jótevője, a talajtermékenység bázisa, a földtörténet leghasznosabb állata.

Tanultunk róla az általános iskolában, de a giliszta a tananyagnak nem a számunkra legfontosabb részét képezte, legtöbbször kimerült abban, hogy ilyenkor a fiúk szívesebben vittek a lányok nyakába egy-egy termetes példányt, vagy vágták őket félbe, az ivartalan szaporítás eme módszerét kipróbálva.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Sokakban máig él az a tévhit, hogyha a gilisztát kettévágjuk, akkor azzal két, külön, teljes értékű giliszta képződik. A valóság azonban az, hogy csak az egyik giliszta marad élve, a másik nagy valószínűséggel hamar elpusztul.

Amikor az 1980-as években elindult a kiskertekben a biokert-mozgalom, sok hasznos könyv látott napvilágot. Ilyen volt a Biofüzetek sorozat is, amelynek egyik kötete Frühwald Ferenc: Gilisztatenyésztés című műve volt. Nagy érdeme ennek a kiadványnak, hogy teljes részletességgel és közérthetően mutatja be a giliszták felépítését, hasznát, fontosságát. Ma is kézzelfogható tudást szerezhetünk belőle!

 Californian worm doing fertilizer.

Fotó: 123RF 

A földi giliszták járataikkal áttörik a talajt, ezzel kedvezően befolyásolják a talaj vízgazdálkodását, porhanyósítják a rögöket, javítják a csapadék felvételt- és megtartást. Táplálékuk az útjába kerülő szerves és szervetlen anyag, állati és növényi mindenféle, amit ásványi anyagokban gazdag szerves anyaggá alakítanak át.

A földalatti járatokban töltik a téli időszakot, akár 3 méter mélyre is lefúrják ezeket. A járatok fala a giliszta váladékától sima, olyan, mintha egy kőműves simára glettelte volna.

Ezt megfigyelhetjük, amikor ásunk, vagy kiborítunk egy nagy növényt a cserépből, ahol társbérlőként egy giliszta is tanyázott a gyökerek között. A gilisztáknak nincs se tüdejük, se kopoltyújuk, a lélegzést a bőrfelületükön keresztül végzik. Ezért a bőrüknek állandóan nedvesnek kell lennie, száraz közegben, vagy ha kitesszük a betonra, a giliszta hamar megfullad, elpusztul. Gyorsan halad előre,

hihetetlen erő lakik benne, és akár a testsúlyának hatvanszorosát is el tudja mozdítani menet közben. Gondoljunk csak bele, hogy ez azt jelenti, mintha egy 60 kg-os ember futás közben eltolna csak úgy 3 és fél tonnás teherautót!

Fotó: 123RF 

A giliszta teste tulajdonképpen egy tápcsatorna: naponta megeszik annyi táplálékot, amennyi a testtömege. Mindenevő, de a leginkább az avart fogyasztja, a korhadó növényi részekért rajong. Az elfogyasztott táplálék végighalad az egész gilisztán, és végül szerves kötésű humuszmorzsává alakulnak, amik a legtökéletesebb talajképzők.

Azok a giliszták, akik most az én komposztvödrömben lakmároznak, nem közönséges földigiliszták, hanem speciális komposztgiliszták: kifejezetten arra nemesítették őket, hogy nagy hatékonysággal állítsanak elő humuszt.

Szuperképességük, hogy humin- és fulvin savakat termelnek, amelyek a növények növekedését is elősegítik. A konyhai és a kerti hulladék mellett cellulózt is tudnak bontani, ami azt jelenti, hogy a papírhulladékot is a növények számára hasznossá tudják alakítani.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A gilisztahumusszal való trágyázás óriási minőségbéli javulást eredményez nem csak a kertben, hanem a szoba- vagy balkonnövényeknél is! Tehát akinek nincs kertje, de van hajlandósága arra, hogy maga komposztálja otthon a konyhai hulladékot a giliszták bevonásával, az nagy lépést tesz a fenntarthatóság felé!

Csökkenti a hulladékot, és pótolhatatlan, tápanyagban gazdag élő anyaggal látja el a saját balkon- vagy szobakertjét.

Akinek pedig kertje van, a giliszta-tanulmányozással még inkább megértheti, mekkora szükségünk van arra, hogy a körülöttünk keletkezett szerves hulladékot komposztáljuk, ezzel is táplálékot biztosítva a gilisztáknak. Talajtakarással védjük a földet a kiszáradástól, ezzel is elősegítve azt, hogy a giliszták a nedves közben minél komfortosabban érezzék magukat. Ne ássunk gyakran, használjunk vetésforgót, terítsünk komposztot az ágyásokba. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk ahhoz, hogy a kertünk közelebb kerüljön a természet körforgásához. Ehhez a giliszták életének tanulmányozása nem csupán elengedhetetlen, hanem igazán izgalmas és gondolatébresztő tevékenység, miközben elkészül a tökéletes növény-tápanyag.

Ajánljuk még:

Kertem a lelkem – A buddhista kertészet tanításai

A buddhista kert sokak számára, akik nem ismerik e hitrendszer alapjait, csupán egy ködös eszme. A buddhista kert azonban sokkal több felületes alkotásnál: egy belső, egyéni életút, amin haladva lelket és természetet gyógyító állításokat, felfedezéseket tehetünk.