Kevés állatnak van ilyen fontos szerepe a Föld történetében – a földigiliszták talajmunkája nélkülözhetetlen

Kert

Kevés állatnak van ilyen fontos szerepe a Föld történetében – a földigiliszták talajmunkája nélkülözhetetlen

A 19. században még talajkártevőként tartották számon őket, és hiába bizonyították be ezerszer azóta, hogy ez a világtörténelem egyik legnagyobb tévedése, még mindig nem nyerték el méltó megbecsülésüket a földigiliszták. Tény és való: kissé nyálkásak, kevésbé tetszetősek, de az esztétikumon kívül minden más szempontból csodálatosak, a kertben pedig egyenesen nélkülözhetetlenek.

Charles Darwin mondta egyszer: „Csodának kell minősíteni, hogy a termőtalaj egész tömege a földigiliszták bélcsatornáján hatolt át, mégpedig örökös ismétléssel. 

Az eke ugyan a mezőgazdasági kultúra legfontosabb találmánya, de mielőtt ezt alkalmazták, a talaj rendszeres művelését, keverését, ápolását a giliszták végezték. Kevés állat létezik, melynek oly fontos szerepe van a Föld történetében, mint eme alacsonyrendű állatoknak.”

És valóban: azóta már kutatások százai bizonyították be a lábunk alatt munkálkodó apró lények nélkülözhetetlen szerepét földi életünk biztosításában, mégis sokan még mindig viszolygással és undorral gondolnak rájuk. Pedig ha valamiktől, akkor a földigilisztáktól nincs miért tartanunk, sőt: saját érdekünkben (is) a legnagyobb gondossággal kellene vigyáznunk rájuk.

Fotó: Pixabay

Bemutatkoznak a földigiliszták

Európában közel 400 földigiliszta faj él, a hazai fajok száma a fajváltozatokkal együtt megközelíti a hatvanat. További érdekesség, hogy

a Földön ismert földigiliszta fajok 8%-a csak a Kárpát-medencében fordul elő.

Élettartamuk öt évnél is hosszabb lehet, és hazánkban a leghosszabb földigiliszta maximum 40-50 centiméteres lehet: ez az erdei földigiliszta (Lumbricus polyphemus), aminek méretei meg sem közelítik az Ausztráliában és Dél-Amerikában honos óriás földigiliszta méreteit, amik közül egyes példányok elérhetik a 3 méteres hosszúságot is.

Jellegzetes hazai földigiliszta fajok:

  • közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris): parkok, mezőgazdasági területek faja, aminek hossza nem haladja meg a 30 cm-t,
  • erdei giliszta (Lumbricus polyphemus): a legnagyobb termetű hazai gilisztafaj, mérete: 15-35 cm közötti, de akár az 50 cm-t is elérheti,
  • trágyagiliszta (Eisenia fetida): a felszínen található bomló szerves anyagokban (például komposztban) és a trágyában él, mérete: 3-13 cm,
  • bűzgiliszta (Allolobophora caliginosa): az egyik legközönségesebb gilisztafajunk, majdnem minden területen előfordul, mérete 5-10 cm,
  • simanyergű giliszta (Dendrobaena rubida): 2-5 cm-es gilisztafaj, ami főleg kövek és moha alatt él, de a mocsaras helyeken is gyakori,
  • kétéltű giliszta (Eiseniella tetraedra): mocsaras helyeken és nedves területeken gyakori, mérete 2-5 cm,
  • tejfehér giliszta (Octolasium lacteum): főleg a kötött meszes talajokat kedveli, mérete 4-16 cm,
  • rózsaszín giliszta (Allolobophora rosea): mérete maximum 10-11 cm, az üde élőhelyek gilisztafaja,
  • világító giliszta (Eisenia lucens): korhadó fákban, fakéreg alatt él, és ingerlésre biolumineszkáló folyadékot bocsát ki magából, ami sötétben jól megfigyelhető,
  • laposfarkú giliszta (Fitzingeria platyura): erdővel borított területeken él, mérete: 7-17 cm.

 

Fotó: Pexels

Előfordulásuk gyakorisága függ a talaj minőségétől, ezért kiváló indikátorai a talaj termőképességének.

Ha egy fél hektáros földterületen félmillió földigiliszta él a talajban, akkor egy év alatt akár ötven tonna humuszt is termelhetnek.

Ez körülbelül akkora mennyiség, mintha 100.000 félliteres kávésbögrét sorba állítanánk és mindet megtöltenénk humusszal. Ennyi földigiliszta egy év alatt akár egy 610 m hosszú járatrendszert is kialakíthat, ezek az alagutak pedig megkönnyítik a talajba hatolást a gyökerek számára. A giliszták munkájával tehát javul a talaj vízelvezetőképessége, és a földigiliszták jelentősen hozzájárulnak a növényi részek lebomlásához is, méghozzá azzal, hogy azok maradványait behúzzák járataikba.

Mindennapi tevékenységük során nagy mennyiségű talajt mozgatnak át, ezzel lazábbá és porhanyósabbá téve azt.

Azok a csodálatos giliszták…

Zicsi András, a biológiai tudományok doktora volt az egyik azon magyar tudósok sorában, aki munkásságának egy meghatározó részét a földigiliszták kutatásának szentelte. Egy évtizednyi vizsgálati eredményeit elemezve megállapította, hogy a mindenkori időjárási viszonyoktól függően, kedvező körülmények között

a nagyobb testű avarfogyasztó földigiliszták a terület teljes évi avarmennyiségének 75,9%-át fogyasztják el, miközben az ürülékprodukció évente hektáronként 15-22 tonnát tesz ki – ez utóbbi visszakerül a talajok tápanyagforgalmába.

A legfrissebb becslések szerint egy hektárnyi területre 100 tonna földigiliszta ürülék is juthat, de azokon a szántóföldeken, ahol nagyobb sűrűségben fordulnak elő, évente egy, az egész területet befedő réteget is létrehozhatnak, aminek vastagsága elérheti a másfél centimétert is. Az így létrejövő gilisztahumusz semleges kémhatású- függetlenül attól, hogy a környező talaj savanyú vagy lúgos. Ebből az is következik, hogy a legtöbb növény számára a talajban munkálkodó nagy mennyiségű földigiliszta szinten tartja a talaj pH értékét is.

A giliszták cső alakú járatrendszere akár 8 méter mélységig is lehatolhat a termőrétegbe – növelve a talaj szellőzését, biztosítva a többi talajlakó jobb oxigénellátását.

Egy négyzetméter mezőn 1000 földigiliszta járat is lehet, és a szorgosan átfúrt talaj egy erősebb nyári zápor esetén úgy funkcionál, mint egy szivacs- a földterület vízáteresztő képességét a tízszeresére növeli.

Sőt: a legújabb kutatások szerint a földigiliszták elősegítik a hasznos talajlakó szervezetek fejlődését és szaporodását is, ezzel féken tartják a talajból fertőző kórokozókat, kártevőket.

Ők terjesztik a rovarokat pusztító fonalférgeket (Steinernema sp.) és gombákat (Beauveriabassiana). A gombaspórák túlélik a földigiliszták tápcsatornájában lezajló emésztési folyamatot, majd az ürülékben szaporodni kezdenek, és kijutva a talajba, munkához is látnak. 

Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy a lábunk alatt serénykedő földigiliszták felérnek egy kisebb csodával:

  • táplálják és levegőztetik a talajt,
  • elősegítik a víz talajba szivárgását és csökkentik a felszíni lefolyását,
  • elősegítik az elhalt növényi részek lebomlását,
  • koncentrálják a növények számára fontos tápanyagokat,
  • elősegítik a biológiai egyensúly fennmaradását,
  • megfiatalítják a talajt,
  • segítik a növények gyökereinek növekedését,
  • hozzájárulnak a jó talajszerkezet kialakításához és a talaj stabilitásához,
  • kordában tartják a talajból fertőző kártevők és kórokozók számát,
  • és javítják a talaj szénmegkötő képességét is.

Fotó: Pixabay 

Ne bolygassuk a talajt!

Ez a fantasztikusan értékes munka nem jöhet létre akkor, ha a kerttulajdonos azonnal összeszedi a lehullott faleveleket, vagy egyfolytában ásóval tör bele a nyugodt talajéletbe. A földigiliszták által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások biztosításának alapfeltétele a talajkímélő művelési módszerekre történő áttérés, amik minimalizálják a talajbolygatást, így csökkentik a talajtömörödés veszélyét, továbbá nem gátolják a víz talajba jutását sem, sőt: csökkentik a felszíni lefolyás és a párolgás mennyiségét, ami javítja a talaj vízmegtartó képességét.

Az elmúlt évek kutatásai egyértelműen bebizonyították, hogy a kevésbé bolygatott talajnak nagyobb a mechanikai terhelhetősége (stabilitása), mint intenzíven művelt társainak”.

A stabil biopórusokkal perforált szerkezet ráadásul biztosítja a megfelelő ökológiai funkciókat is: a levegőztetést, a gyökérjárhatóságot és a termőképességet. Ebből az is következik, hogy a talajtömörödés ritkábban fordul elő és a talajerózió is csak kivételes esetekben észlelhető. 

A nehéz munkagépek által okozott talajtömörödés ráadásul negatívan hat a földigilisztákra és más talajlakó élőlényekre is. De az ültetett, vetett növények összeállítása sem mindegy: a herefélékben vagy zöldtrágyanövényekben gazdag, hosszú tenyészidejű és mélyen gyökerező növényeket tartalmazó, változatos vetésforgók biztosítják a gazdag talajélet kialakulását, ráadásul elengedhetetlenül fontosak a földigiliszták fennmaradásához és növekedéséhez.

Érdemes tehát újragondolnunk eddigi szokásainkat, és lépésenként változtatni a földgilisztákkal kapcsolatos sztereotípiáinkon, hogy esélyt és teret adjunk e nekünk dolgozó apró, ám annál fontosabb szervezeteknek. Rájuk egészen biztosan számíthatunk egy fenntartható jövőért vívott harcban – kezdjük el megbecsülni jelenlétüket, „munkájukat”!

Ajánljuk még:

Négy évszakos kincsünk: a finom és szép akác

Bizonyára sokak emlékképei közt feldereng, amikor gyermekkorában csak úgy, a fáról letépve csipegette el az akác fehér virágocskáit, májusi délutánokon, hazafelé az iskolából, vagy amikor a nagyi palacsintatésztába bugyolálva sütötte ki forró olajban az édes fürtöket. Nekem legalábbis meghatározó bundás-akácvirágos élményeim vannak gyermekkoromból, melyek minden májusban megdobogtatják a szívemet.

 

Már követem az oldalt

X