Azt már talán a legtöbben tudhatják, hogy vannak olyan kertészeti fajok és fajták, amelyek kifejezetten jól érzik magukat az árnyékban, a sűrűn álló fák lombkoronája alatt. Ilyeneket találunk a páfrányok és tűzesők között, és erről híres a szagos müge, a meténg, a hortenzia és a hunyor is.
Van azonban a fa köré ültetésnek a díszítő értéknél és hely jó kihasználásnál jóval fontosabb oka is: a biodiverzitás védelme, az élőhely gazdagítása és a természetes növényvédelem és növényi jó szomszédság megteremtése.
Arról már sokszor írtunk, hogy mennyire fontos szerepet töltenek be a növények életében életében a megfelelő növénytársítások: hogyan táplálják vagy védik egymást, és hogyan gyakorolnak pozitív hatást egymás fejlődésére. Sokszor írtunk már arról is, hogy mekkora hatékonysággal tudjuk megoldani a növényvédelmet a megfelelő fajok ültetésével, azonban nemigen esett még szó arról a speciális esetről, amikor kifejezetten fa alá és köré tervezünk telepíteni. Pedig a fa alá ültetés egy méltatlanul mellőzött gyakorlat:
megfelelő körültekintéssel és tervezéssel ugyanis nagymértékben javíthatja a helyi ökoszisztéma egészségét és egyensúlyát is.
Vannak fák, amelyek nemigen szeretnek osztozni felségterületükön, de ezek feltérképezésével és a tervezett fajok pár fontos jellemzőjének ismeretében könnyedén megalkothatjuk a működő párosításokat. A nyír és a korai juhar például kifejezetten antiszociális – már amennyiben alsó szomszédokról van szó, de a gesztenye sem igazán szeret osztozni.
A madárberkenye, a tölgy és az almafa viszont kifejezetten szeretik a társakat, így akár a gyümölcsösben is kezdhetjük a kísérletezést.
Ha sűrűbben ültetett vagy sűrűbb korona alá keresünk alkalmas fajokat, akkor induljunk ki a józan észből, és figyelmünket fordítsuk olyan fajok felé, amelyek alapvetően erdei környezetben fordulnak vagy fordultak elő. Ilyen lehet a pompás gólyaorr, a gyűszűvirág, a tündérfürt, a gyömbérgyökér és a sokak által kedvelt árnyliliomok is.
Talán azt már sokan észrevehették, hogy a gyümölcsfák alatt tökéletesen érzik magukat a pitypangok: tömegével bújnak elő a fűből erőtől duzzadó sárga virágaik. És mekkora hibát követ el az a díszkertész, aki minden erejét bevetve harcol ellenük!
A pitypang ugyanis kiváló tápanyag-felhalmozó: mélyre hatoló gyökerével olyan anyagokat hoz fel, mint a foszfor, a kálium, a kalcium, a magnézium vagy a vas.
Gyökere ráadásul a talaj szerkezetére is jó hatással van, mivel lazítja azt, így javítja vízelvezető képességét is.
Ráadásul a pitypang ehető, sőt: gyógyászati felhasználása is ismert. Akárcsak a cickafark esetében, ami szintén olyan anyagok felhozásáért felel, mint a nitrogén, a foszfor, a kálium vagy a réz. A here megköti a levegő nitrogénjét, majd a gyökerek közti gümőkben tárolja, így gazdagítja fontos tápanyaggal a talajt és értelemszerűen ezzel a környező növényeket is.
Miért ne gondolkodjunk tehát olyan növényekben a fák koronája alatt (is), amelyek sokrétűen felhasználhatók, növelik a biodiverzitást, javítják a talajt, segítik szomszédjaikat és még vagy tucatnyi szempontból jelentenek áldást a környezetüknek?
Ha a fáink töve körül olyan növényeket ültetünk, mint például a kapor, akkor könnyedén odaterelhetjük a kártevőirtásban nagy hasznunkra lévő beporzókat és ragadozókat, legyen szó zengőlégyről vagy katicáról. A körömvirág és a sarkantyúka terelő és csalogató növénynek ideális, a szagos bükköny és a csillagfürt pedig nitrogén-táplálásban kiemelkedő – nem utolsó sorban kedvelt vágott virágok is.
Ha olyan, méhlegelőben ajánlott fajokat is alkalmazunk, amelyeknek virágzási ideje nem esik egybe a gyümölcsfa virágzásával, akkor még hatékonyabban segítünk kertünk teljes életközösségének:
ne feledkezzünk hát meg a méhbalzsamról és a kasvirágról sem.
A nárcisz nemcsak dekoratív virág, de hatékony védelem is, a metélőhagyma az alma ventúriás varasodása ellen veheti fel eredményesen a harcot, de az édeskömény, a koriander és a kamilla is számításba jöhet a gyümölcsösben.
Aki próbálkozott már a határok feszegetésével, az pontosan tudja, hogy a konyhakertnek sem kell a sorok közé szorulnia. Az olyan növények, mint a karfiol, a brokkoli, a kelkáposzta vagy a karalábé a kevesebb nappal is beéri. Ugyancsak szerény igényű e téren a retek, a répa és a cékla, és a levelesek kifejezetten hálásak lesznek majd azért, hogy a déli naptól megvédte őket a feléjük magasodó korona.
Gyakorlatilag a legfényigényesebb paradicsomon, paprikán és uborkán kívül nemigen van olyan zöldség, amit ne láttam volna már egy kedves öko-kertész ismerősöm gyümölcsfája alatt.
Nézzünk egy konkrét példát, tegyünk rendet az almafánk alatt! A törzs körül mindig hagyjunk egy biztonságos sugarú kört, és csak ezen kívülről kezdjük a munkát! Gyommentesítsük a talajt, de még jobb, ha ettől is eltekintünk! Ha magról vetünk, jó példa lehet a kartondobozos megoldás: kartonlapokat fektetünk a talajra, ezeket alaposan beöntözzük, rálapátolunk egy legalább 6-8 centis földréteget, és ebbe vetjük a magokat.
Két legyet egy csapásra: elnyomjuk a gazt, és megteremtjük a tápláló csírázási közeget.
Ha palántázunk, akkor takarjunk a tövek körül mulccsal vagy más természetes gyomelnyomó anyaggal, így megkíméljük magunkat a vegyszerhasználattól, a felesleges talajroncsolástól és sok plusz munkától is. Ami mindenképpen kerüljön az összeállításba, az a hagyma-védelem: ez lehet metélőhagyma, fokhagyma vagy akár póré is.
Ha nagyobb növényeket is szeretnénk, akkor választhatunk ribizlit, somot vagy fanyarkát is, de ami mindenképpen lényeges, az a zsálya, a menta és a kapor: ez a hármas aligha maradhat el. Végül jöhetnek a korábban már felsorolt tápanyagmegkötők és talajlazítók, de akár borsóban és babban is gondolkodhatunk.
Egy a lényeg: az ültetés során minden funkciónak tegyünk eleget. A fajválasztás legyen változatos, és ökológiai funkcióit tekintve fedje le az év lehető legnagyobb részét, a kiválasztott növények legyenek egymásra jó hatással, és amiről végképp ne feledkezzünk meg: a szüret. Ha fa alá ültetünk, mindig legyünk előrelátóak, és olyan ágyásképet alakítsunk ki, ami a szüret időszakában lehetővé teszi a zavartalan munkát. Hiszen gondoljunk csak bele: hogyan szedjük le a pirosló almákat, ha a lábunk alatt mindenütt haszon- vagy dísznövények hevernek?
A sikeres fa alá ültetés mind tervezésben mind kivitelezésben némi rutint kíván, de hamar megtanulható. A kezdeti időszakban azonban érdemes nagyobb figyelmet fordítani rá, esetenként táplálni és nagy szárazságban a vizet is pótolni, mert bizony amikor sok növény van kis helyen, ott is el-elkél a segítség.
Nyitókép: 123RF
