Védett növényeink: a kakasmandikó

„Százlábú bogár is terem ám e tájon, kakasmándikó is kerül a határon. Ördögborda kazalszámra terem itten, hát még a sok semmi, mi nálatok nincsen!” – olvashatjuk Huhu bagolyvezér híres meséjében annak a szerény, kora tavaszi virágnak a nevét, amely számos szerepben tetszelgett már az évszázadok során, és amely mára erdeink és rétjeink egyik legféltettebb kincse lett. 

Állományai számos vidéken ismertek: az Aggteleki-karszt, a Bükk, a Somló, a Vend-vidék, Kemeneshát, az Őrség, a Zalai-dombvidék, Belső-Somogy, a Zselic és a Szekszárdi-dombvidék is őrzi populációit.

10-30 cm-es magasságot elérő tavaszi geofiton növényünk (a geofitonok olyan növények, amelyek gyöktörzsükkel, gumójukkal vagy a hagymájukkal az év nagy részében a földbe húzódnak vissza).

Fotó: 123RF 

Két, rövid nyelű, átellenes tőlevele lilásbarna-zöld foltos árnyalatban úszik a faj virágzásakor, majd termésérlelésre kifakulnak, és elvesztik mintázatukat. Virága magányosan fejlődik a vöröses-barnás tőkocsányon: bókoló és élénk bíborpiros színű.

Virágzása már márciusban kezdetét veszi, de még júniusban is találkozhatunk példányaival, és nem ritka az sem, hogy egy-egy enyhébb februárban előbújik.

Sőt, olyan történelmi források is fellelhetőek, amelyek már januárban teljes tavaszi pompájában említik: ilyen az 1870-es években Cserhalomtájról érkezett megfigyelés is.

Fotó: 123RF

A kakasmandikót hártyásszárnyúak, kiváltképp házi méh és poszméhek porozzák be.

Termései május elejére érnek be, ekkor a növény már elfekszik.  Háromélű tokjából kiperegnek magjai, amit a hangyák terjesztenek.

A népnyelv kutyafoggyökérnek is nevezte, de ismert tavaszika, piros kankós és földi piroska elnevezése is. Kutyafoggyökér neve a fog formájú hagymájából ered, régebben a virágszedő asszonyok tavaszi ciklámenéként a piacokon is árulták, hagymája pedig a tatárok szerelemkeltő szere volt.

Fotó: 123RF 

Stájerországban hagymájának megszárított porát a gyermek ételpépjébe keverték, hogy a bélgilisztát meggyilkolja és elhajtsa- és hittek abban is, hogy a testi erőt is megújítja és gyarapítja. Az oroszok bélféreg és nyavalyatörés ellen használták, és a régészek szerint már Diokorides is gyógyított vele.

Egyes tájakon szokás volt a kakasmandikót jeles napokon szedni: Nagykapuson a virágvasárnapi kakasmandikót megfőzték, és vizelethajtóként alkalmazták.

Fotó: 123RF 

Kertészeti változatai között fehér és sárga virágú rokonokat is megtalálhatunk, a mandikót kedvelőknek érdemes kipróbálni ültetésüket, de a vadon nyíló kakasmandikót hagyjuk békében, már csak azért is, mert ő az Erythronium növénynemzetség egyetlen európai képviselője.

Nyitókép: 123RF