Kert

Szomjazhatnak-e a növények?

A válasz röviden: igen. Kertünk és balkonjaink díszeinek virágzása azonban ennél jóval összetettebb válaszért kiált, ezért igyekeztünk utánajárni: mitől függ a megfelelő vízellátás, és mit tehetünk annak érdekében, hogy ne csak a magazinokban, hanem odahaza is álomnövények várjanak bennünket?

A víz szerepe növényeink életében

Nemcsak számunkra, hanem a bolygónk majdnem összes élőlénye számára nélkülözhetetlen a vízhez való hozzájutás – növényeinknek is. A víz szállítóközege a növénynek, egyben oldószerként is funkcionál, általa tudja a növény felvenni a tápanyagokat. Emellett a folyadék párologtatásának hűtő szerepe van a zöldekre nézve, ahogyan szerepe van a fotoszintézis folyamatában is: hiányában a sejtek felmelegednek, csökken a szén-dioxid felvétel, végül csökken a termés, és elhal a növény. Víz nélkül ugyanis egy növény sem élhet.

Víz a talajban, víz a növényben

Bár a növény levelein át a levegőből képes párát megkötni, elsődleges vízforrása mégis a talaj, mert a vízfelvétel döntő része a gyökérzeten át zajlik.

Vízkapacitásnak nevezzük azt a legtöbb vízmennyiséget, amit a talaj a pórusokban a gravitációval szemben magában tud tartani. Ennek egy része holtvíz, ami a növények számára felvehetetlen vízforma, és csak egy része a hasznos víz, azaz a vízkapacitásnak a növények számára hozzáférhető része. Tehát

nem minden, a talajban fellelhető vizet tudnak hasznosítani növényeink,

ezzel fontos számolni, ahogyan azzal is, hogy a talajok, és az adott talaj állapotai is különböznek. Például ha a föld kiszárad, csökken a vízpotenciálja, azaz nagyobb szívóerő szükséges a folyadék felvételéhez. Ezért van az, hogy egy hosszabb csapadékmentes időszak után nehezebb újra egyensúlyba állnia növényeinknek, hiába kapnak egyszeri adagban nagyobb esőmennyiséget.

Számít tehát az öntözés mértékének meghatározásakor – többek között – a talaj

  • szerkezete, összetétele,
  • kémhatása,
  • a benne élő mikroorganizmusok, hasznos szervezetek száma és milyensége, illetve teljes életközösségének biológiai, kémiai kölcsönhatásai
  • fedettsége, vagyis hogy be van-e borítva valamivel
  • milyen száradási tényezőknek van kitéve (hány fokos a felszín, mennyi nap éri, stb.).

A talaj kiszáradása – szakszóval: talajaszály –, végzetes lehet a növényekre nézve. Ha a talaj nedvességtartalékai kimerülnek, a száraz talaj nem tudja a növényt vízzel ellátni, ezért az lankad, majd hervadni kezd, leáll a növekedése, és jelentős terméscsökkenést tapasztalhatunk. A szöveti vízpotenciál süllyedése következtében leáll a sejtosztódás és a sejtnagyobbodás, csökken a sejtfal- és a fehérjeszintézis intenzitása, csökken a fotoszintézis intenzitása, és csökken a szervesanyag-termelés. A növények felső, fiatalabb levelei az alsó levelektől és a fejlődő termésképletektől is elvonhatják a vizet és a tápanyagokat, így az aszály károsíthatja a virágkezdeményeket.

Szárazság locsolás mellett

Nemcsak a talaj, a levegő is lehet túl száraz, és ezt is megsínylik növényeink. Légköri aszály esetén a levegő relatív páratartalma alacsony, mindösszesen 10-20 százalék körüli, ami nagyrészt magas hőmérséklettel társul. Hatására a növények felmelegszenek, lankadni kezdenek. Mindez a talaj bőséges víztartalma ellenére is kialakulhat, így

a növény a talajvízzel telített talajban is lankadhat.

A gyökérzetnek és a szállító edénynyaláboknak ugyanis korlátozott a vízfelvevő és vízszállító kapacitása, ezért a talajból a növény nem tud elegendő vizet felszívni.

Hasonló jelenséget tapasztalhatunk akkor, ha öntözéskor túl magas léghőmérséklet túl alacsony páratartalommal párosul. A légköri aszály a szár és a levelek növekedését gátolja, ezért terméskieséshez is vezethet.

Locsolási praktikák Borbás Marcsitól:

A növények vízigénye

A körülmények mellett a növények tulajdonságai is befolyásolják, hogy egy adott növénynek mennyi vízre van szüksége. Meghatározza például, hogy milyen fajról vagy fajtáról van szó, milyen a gyökérzet vízhasznosító és vízfelvevő képessége, a levélfelületindexe vagy éppen a párologtatási felülete, annak jellemzői. Ráadásul a zöldeknek az eltérő fejlődési szakaszokban eltérő vízigénye van: a legkritikusabb szakaszoknak a hajtásrendszer intenzív növekedése, a termésdifferenciálódás és a generatív fejlődési fázis tekinthetők.  

Ha a külső hőmérséklet nő, nő a párolgás, és vele együtt a növény vízigénye is, az erős napsugárzás és a szél pedig tovább fokozza a párolgást. Ha növényeinket jól tartjuk, és bővelkednek tápanyagokban, akkor az ennek következtében hozott sok virág vagy nagyobb termés még több víz felvételét igényli.

Mire figyeljünk locsoláskor?

Gyakori hiba, hogy csak „locsolgatunk”. Ilyenkor a talaj felszínét nedvesítjük be, és a kijuttatott kevéske víz még a gyökérzónát se mindig éri el. Minél nagyobb habitusú a növény, annál mélyebben van a gyökere, ahova az öntözővíznek le kellene jutnia, ezért

érdemesebb ritkábban, nagyobb vízadaggal öntözni.

Ha a növény megszokja, hogy gyakran és kis vízadagot kap, akkor gyökereit a felszín közelébe koncentrálja, így már egy egyszer kimaradó öntözés is nagy sokkot okozhat számára. Ha azonban ritkábban, de nagy vízadagot kap, akkor a gyökerei mélyebbre törnek, és az öntözés elmaradása esetén is erősebb lesz a növény.

Még mindig sokan öntöznek napközben a nyáron, holott ez sem ajánlatos, ugyanis a felforrósodott levelek rosszul viselik a hideg vizet. Ideális esetben hajnali négy, legkésőbb öt óráig megöntözzük a kertet. Az ennél későbbi reggeli öntözéssel az a gond, hogy nem sokkal utána felmegy a hőmérséklet, és emiatt nagy párolgási veszteséggel kell számolnunk. Víz ugyan lesz, de ez nem fog elég ideig a rendelkezésükre állni, így továbbra is szomjazni fognak. 

Tapasztalataim szerint – ha a hajnali kelés nem kenyerünk – a legjobb a kora esti öntözés.

Ha a növények locsolása kézimunkaigényes, azaz kannáznunk vagy slagoznunk kell, akkor a lehető legkésőbbre toljuk az öntözés idejét: ez nyáron akár nyolc óra is lehet, hiszen fél kilencig még jól láthatunk. Ha rendelkezünk automata öntözőrendszerrel, akkor érdemes beállítanunk egy kicsit későbbi időpontra: este tíz óra környékére.

Az öntözés tudományában tisztában kell lennünk az alapszabályokkal, ismernünk kell a víz útját, hasznosulásának feltételeit, csak így nem érhet meglepetés bennünket. Nem mellesleg anyagi kár sem, hiszen nem egy, nem kettő olyan párkányt, balkont és előkertet látni, amik tele vannak elhervadt, tönkrement, szenvedő növényekkel. Pedig hol van még az igazi forró, aszályos nyár…

Ajánljuk még:

Kezdetét vette a költési szezon – vigyázz te is kerted madaraira!

Kezdetét vette az igazi tavasz, és ezzel együtt a természet is új életre kel. Egymás után bontják szirmaikat a virágok, csapatostul rajzanak ki a beporzók, és nászénekektől vált hangossá a kertünk. Az év egy különösen csodálatos időszaka ez, amikor milliónyi élet kezdi meg szárnyalását, beépülve a természet sokszínű rendszerébe, hogy puszta létezésével is segítse a fennmaradásért vívott küzdelmeket.

 

Már követem az oldalt

X