Rembrandt tulipánjai is egy vírusnak köszönhetik pompájukat – közérthetően a növényeinkre leselkedő vírusokról

Ki gondolná, hogy amikor a világhírű festőről elnevezett Rembrandt-tulipánok hagymái között válogatunk, akkor eredendően olyan növényekben gyönyörködünk, amelyek pompájukat és változatosságukat egy vírusfertőzésnek köszönhették.

Rembrandt-tulipán – Fotó: Needpix

A ma is igen kedvelt virágok ugyanis a tulipán mozaikvírus miatt lettek tarka szirmúak, ami egy igen alattomos betegség.

No de aggodalomra semmi ok: a ma Rembrandt-tulipánoknak nevezett virágok teljesen egészségesek, hiszen a nemesítők munkájának köszönhetően sikerült olyan színátmenetes szirmú fajtákat előállítani, amelyek a vírusfertőzés rombolása nélkül is különlegesek.

Dohánymozaikvírus-részecskék elektronmikroszkópban, 160 ezerszeres nagyításban – Fotó: Wikipedia

Az viszont tény, hogy a növényekre leselkedő vírusok már évszázadok óta próbálkoznak meggyengíteni az állományokat: a történészek szerint az első írásos feljegyzés 752-ből származik, és a kender sárgulását okozó betegséget taglalja. A 19-20. század fordulópontján a dohánymozaikvírus tartotta lázban a kutatókat, azóta pedig mind a vírusfajták, mind a velük foglalkozó kutatások száma megsokszorozódott.

Mik azok a vírusok, és miért veszélyesek növényeinkre nézve?

A vírusok a legnagyobb számban előforduló élőlények, és annak ellenére, hogy számunkra létük negatív jelentéssel bír, az egyik legmeghatározóbb szerepű létformák az evolúcióban. A vírusoknak nincs önálló anyagcseréjük és gazdasejt nélkül nem képesek szaporodni, így szoros és elkerülhetetlen kapcsolatban állnak az őket körülvevő élőlényekkel.

Almamozaik – Fotó: Wikipedia

Akárcsak az emberek esetében, vizsgálatok nélkül a növényeknél is nehezen meghatározható a betegséget okozó konkrét vírus – de azért vannak szemmel látható, sokat eláruló jellegzetes tünetek vagy tünetegyüttesek, amelyekről már gyaníthatjuk, hogy növényeink milyen vírussal fertőződtek meg.

Ilyenek a különböző növényi részeken megjelenő jellegzetes foltok, a deformáció, a növekedésgátlás, a sárgulás, a mozaikosság, a mintázottság vagy éppen az elhalás.

Bár a vírusok fajtái sokszínűek, és a növényekre gyakorolt hatásuk is szerteágazó, egy azonban biztos: a vírusfertőzött növény legyengül, kevésbé lesz ellenálló más betegségekkel, kártevőkkel szemben, és összességében rosszabb kondícióval rendelkezik. Így sosem tud megfelelő energiát fordítani növekedésére, termésfejlesztésére, végül ha nem születik megoldás a problémára, akkor egy idő után fel is adja a harcot. Így tehát nem szabad félvállról vennünk a problémát, és ideje segítenünk növényeinknek – ha mással nem, hát sokkal felelősségteljesebb kertészkedéssel!

Himlő: a csonthéjasok betegsége – Fotó: Flickr / USDA

Ahhoz, hogy tudjuk, miképp kell tekintenünk a vírusok terjedésére kertünkben, nem árt tisztában lennünk ezen folyamatok különböző formáival sem!

A vírusok gyakorta terjednek vertikálisan, azaz generációról-generációra.

Terjedhetnek maggal, pollennel, vegetatív szaporító szervekkel vagy éppen horizontálisan, azaz növényről-növényre. Az átvitel módja lehet mechanikai (szövetnedvvel, a növények érintkezésével), történhet úgynevezett vektorokkal, azaz olyan közvetítőkkel, amelyek egyik növényről a másikra viszik át a fertőzést. Ez lehet egy másik növény, egy állat, de az ember is. A fertőzés terjedhet vízzel (öntözővízzel, trágyalével, de akár a köddel is), és a szaporítóanyaggal történő terjedés is egyre veszélyesebb, amiben jelentős szerepet játszik a globalizációnak köszönhető határok és távolságok megszűnése.

Salátamozaik – Fotó: Flickr / Scot Nelson

A klímaváltozás ráadásul olyan nem várt akadályokat is gördít elénk, mint az új vektorok, az új vírusok behurcolása és adott területen történő megtelepedése.

A vírusokat átvihetik gombák, fonálférgek, atkák, tetvek, tripszek, poloskák és bármilyen más rovar is – ahogy a lepkék hernyói, a szöcskék és a fülbemászók is fertőzési források lehetnek. Ráadásul az átvitt vírusok vígan fennmaradhatnak a növényekben, gyomnövényekben, a szaporítóanyagban, a gumóban, a hagymagumókban, a tarackban, az oltóvesszőben, a dugványokban, a tojásokban, az imágókban, a talajban, a növényi maradványokban, de a kerti munkaeszközökön, sőt a ruházatunkon is.

Látható tehát, hogy a növényeinkre leselkedő vírusok szinte mindenhol ott vannak, és bár bizonyos fokig jelenlétük elfogadható, egy adott ponttól védekeznünk kell ellenük. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mégis hogyan, ha gyakorlatilag mindenhol, mindenféle formában készen állnak, hogy növényről növényre fokozzák a bajt.

Vírusos eperlevelek – Fotó: invasive.org

Elsősorban úgy, hogy igyekszünk mindent megtenni a fertőzési források kiküszöböléséért. A már láthatóan fertőzött növényeket eltávolítjuk, csak egészséges szaporítóanyagokat vásárolunk, és – mulcs ide vagy oda – az olyan növényi maradványoktól is megszabadulunk, amelyeknél felmerül a gyanú a betegség fennállására.

Ezeken kívül sokat tehetünk a sikerért a megfelelő agrotechnikai eljárások megválasztásával is: az egyedsűrűség, a vetés időpontja és az izolációs távolság is sokat számíthat ilyen esetekben. Mindezek mellett kiemelkedő szerep jut a vektorok elleni védekezésnek: a talajfertőtlenítés, a térben vagy időben történő izoláció és a megfelelő kártevők elleni védekezés alapjaiban határozhatja meg az egészséges növényállományt.

Érdemes tehát körültekintően eljárnunk, és egy élő rendszerként értelmeznünk kertünket és gyümölcsösünket, mert a megfelelő ismeretek és a helyes döntések meghozatala kulcsfontosságú szerephez jut a hosszútávú fenntarthatóságban.

A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága – Fotó: MSU Integrated Pest Management

Hogy ebben most mi is segíthessünk, igyekeztünk összefoglalni a leggyakoribb vírusokat, amelyek kertünkben támadhatnak:

• Almamozaik (Apple mosaic virus (ApMV)): Az almafa levelein fehér vagy krémszínű mozaikfoltok jelennek meg, amelyek adott esetben a levélereket is követhetik. A gyümölcsökön szabálytalan, sárga foltok képződhetnek, és az oltás és a mechanikai terjedés mellett a vírust az egymással érintkező gyökerek is közvetíthetik.
• Himlő – (Plum pox virus (PPV)): A csonthéjasok jellegzetes betegsége, ami a leveleken klorotikus foltokat, gyűrűket idéz elő. A gyümölcsön besüppedő, sárgás gyűrűk alakulnak ki, és jellemzőek a néha összefolyó úgynevezett párducfoltok is. A gyümölcs deformálódhat, érés előtt megpuhulhat, majd le is hullhat. A vírus mechanikailag, pollennel és levéltetvekkel is terjed, és az ellene történő védekezés egyik alapja az ellenőrzött, vírusmentes szaporítóanyag használata.
• A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága (Prunus necrotic ringspot virus): Cseresznyén és meggyen kívül az őszi- és kajszibarack, a szilva, valamint dísz Prunus fajok is gazdanövényei közé tartoznak, sőt: az almát és a komlót is képes megfertőzni. A fertőzött fák vontatottan fejlődnek, hozamuk csökken, a rügyek és a termőhajtások pedig elhalnak. A leveleken csavarodást figyelhetünk meg, rajtuk klorotikus, nekrotikus foltokat, amelyek kihullanak a levéllemezből. A foltok összefolyhatnak, a levél széteshet, és gyakran csak az erek menti szövetek maradnak meg. A vírus a vegetatív szaporítás során, illetve virágporral és maggal is terjed, emellett az egymás mellett lévő fák gyökereinek az érintkezése is okozhatja a fertőzést. A beteg növényeket érdemes azonnal megsemmisíteni, mert a meggyfák esetében akár 100%-os elhalással is számolhatunk.
• Salátamozaik (Lettuce mosaic virus, LMV): A vírusnak köszönhetően fejletlen növényeket találunk az ágyásokban, amiknek laza a levélrózsájuk, mozaikfoltosak és leveleik klorotikusak, hólyagosak is lehetnek. Általában a környező gyomnövények és a fertőzött vetőmag terjeszti a vírust, de a pollennek és a levéltetveknek is szerepe lehet benne. 

Fekete ribizli levélfoltossága – Fotó: Semantic Scolar

Ezeken kívül természetesen számos más vírussal is találkozhatunk: csak a málna esetében például közel fél tucattal is (Rubus yellow net virus (RYNV), Black raspberry necrosis virus (BRNV), Raspberry leaf mottle virus (RLMV) vagy például a Raspberry leaf spot virus (RLSV)), de az epret érintő két vírust sem érdemes figyelmen kívül hagynunk (Strawberry crinkle rhabdovirus, Arabis mosaic nepovirus). A sort még nagyon sokáig folytathatnánk…

A lényeg viszont mégiscsak az, hogy járjunk nyitott szemmel kertünkben, és igyekezzünk mindent megtenni azért, hogy a biodiverzitás és a vegyszermentes, káros emberi hatásokat mellőző kertszemlélet a maga ésszerűségében és kiegyensúlyozottságában felépíthessen egy olyan helyi ökoszisztémát, ami a felelős döntések meghozatala mellett képes ellenállni minden vírusnak és betegségnek – legalábbis annyira, hogy azok megjelenése komoly problémát ne okozhasson a növényekben.