Növényeink leggyakoribb gombabetegségei

Köztudott, hogy a párás, esős idő elősegíti a gombás megbetegedések terjedését, és a fertőzések terjesztésében kiemelt szerepet játszanak a szívogató kártevők is, amik növényről növényre, akár több kilométeres távolságokban is terjeszthetik a betegséget. Ugyancsak háttérbázisként szolgálhat a sűrű, nem megfelelően szellős növényállomány és a gyakori öntözés is.

Mivel a gombabetegségek megjelenése kezdetben láthatatlanul zajlik, érdemes kialakítanunk kertünkben a jó védekezési gyakorlatokat, hogy elejét vegyük a komolyabb fertőzéseknek.

Amikor a tünetek jelentkeznek, akkor már jócskán elkéstünk, és ha nem szeretnénk környezetünket vegyszerekkel mérgezni, fel kell készülnünk arra, hogy az elszaporodó gombabetegségek ellen nem is olyan könnyű felvenni a kesztyűt – utólag legalábbis biztosan nem.

Milyen gombabetegségeket kell ismernünk, hogyan védekezhetünk ellenük, és mit tegyünk, ha már károsították növényeinket? A következőkben ezeket vesszük sorra – növénykultúrák és betegségek szerint.

Pseudoperonospora cubensis – Fotó: Wikipedia

Peronoszpóra

Termesztett növényeink gyakori gombás betegsége, amelynek legjellemzőbb tünetei a levelek torzulása, a visszamaradott növekedés, a leveleket megjelenő foltok – kiváltképp az azokon észlelhető fehér, majd szürkés foltok, az úgynevezett sporangiumtartó gyepek. Számos zöldségnövényünket megtámadhatja: a káposztától kezdve a hagymán át egészen az uborkáig.

Ha a peronoszpóra nagyon elterjed, akkor számottevő arányban képes elvonni a tápanyagokat a levelekből, ami egy idő után túlterhelheti a növényt, így az gyenge lesz, a termésmennyiség és minőség csökken, vagy legrosszabb esetben a növény bele is hal a betegségbe és az azzal együtt járó másodlagos kártételekbe.

A peronoszpóra sok haszonnövényünkre veszélyt jelenthet: figyelnünk kell a hüvelyesekre, a szőlőre, a salátára, spenótra, bazsalikomokra, a tökfélékre és számos dísznövényünkre is.

Mivel idén viszonylag csapadékos volt a tavasz és a nyárelő, ez kedvezett a peronoszpóra megjelenésének és terjedésének, így aki nem védekezett ellene, vagy növényit túl sűrűn ültette, annak meggyűlhet a baja vele. Mivel a növényen megjelenő és gyorsan terjedő gombabetegség akadályozza a fotoszintetizálás folyamatát, a növény legyengül, és sokkal kitettebb lesz a kórokozóknak, kártevőknek és a szélsőséges időjárásnak is. Hamar más betegségek tüneteit is felfedezhetjük rajta, és ekkor bizony komolyan elkezdhetünk aggódni, hiszen a termés is veszélybe kerül.

Pseudoperonospora cubensis – Fotó: Wikipedia / Jerzy Opioła 

Sajnos a betegség előrehaladtával már nem sok mindent tehetünk – főleg akkor nem, ha tartjuk magunkat a vegyszermentes kertművelés elveihez (márpedig én azt javaslom, hogy mindenképpen ehhez tartsuk magunkat!). A legtöbb, amit tehetünk, hogy a beteg növényi részeket eltávolítjuk, és növényeinket egy kis extra tápanyaggal, gondoskodással támogatjuk meg. Ez lehet növényekből készített lombtrágya, a talajban ható gyökérerősítő készítmény vagy bármi más, természettel összeegyeztethető segítség. Grátiszként érdemes kicsit ritkítanunk a fertőzött növények környezetét, hogy a levegő jobban átjárhassa a lombot. Ez az eljárás a betegség leküzdésében sajnos nem, de a további súlyosbodásban vagy a gomba tovaterjedésének megakadályozásában nagymértékben segíthet.

Lisztharmat

A másik nagy és sajnos igen gyakori gombabetegség a lisztharmat. Legjellemzőbb tünete a fehér, porszerű anyag, amely bevonja a leveleket és a hajtásokat. A peronoszpórához hasonlóan azt idézi elő, hogy a növény egyre kisebb felületen képes napfényt felvenni a fotoszintézishez. A folyamatosan gyengülő növény további kártételeknek, kórokozóknak is sokkal inkább kitett, így a romló egészségügyi helyzet a levelek elsárgulásához és elhalásához vezet.

A lisztharmatnak kedveznek a párás körülmények, így gyakrabban jelenik meg túlöntözött, sűrűn ültetett kertrészekben.

Érdemes tehát odafigyelnünk a megfelelő szellőzés biztosítására, és ritkítani a növényállományt, ha azt szükségesnek látjuk.  

Lisztharmat csalánlevélen – Fotó: Pixabay / Wilfred Wende

A lisztharmat komoly károkat tud okozni a gyümölcsfákon, a szőlőn, számos zöldségfélén, és még a fűszernövényeket is megtámadhatja. Ha sikerült korán felismernünk, akkor szerencsénk van: ilyenkor a fertőzött részek eltávolítása és a növényi permetlé alkalmazása segíthet a további problémák megelőzésében. Ha csalán és zsálya leveles hajtását vízben áztatjuk, majd ezzel az ázalékkal fújjuk le a lombot, akkor nagy eséllyel elejét vehetjük a lisztharmat kártételének.

Rozsdabetegségek

A rozsdabetegségeknek számtalan fajtája van: a muskátlitól a kukoricán át a babig számos növényt megfertőzhet. A rozsdagombákat, amelyek nyirkos környezetben érzik jól magukat,  a szél terjeszti, így az ellenük való védekezésben is  alapfeltétel a jó szellőzés biztosítása és a túlöntözés elkerülése. Nevükhöz híven a rozsdabetegségek vörös, téglaszínű spórafoltokként jelennek meg a levelek alján, illetve a terméseken – felismerésük tehát viszonylag egyszerű.

A ribiszkerozsdát a levelek felszínén 1-mm-nél nem nagyobb, szögletes sárgászöld majd elszáradó barna foltok jelzik.

Körténél a levelek színén 5-10 mm-es narancsvörös, sárga udvarú foltok jelennek meg, a foltok közepe fokozatosan sötétbarna lesz, a levelek fonákján pedig 1-2 mm-es, kiemelkedő, világosbarna exogén sztrómák alakulnak ki. Rózsánál a levél fonákán, a levélnyélen, a hajtásokon, a virágszáron és a csészeleveleken megjelenő párnaszerű, narancsvörös, kiemelkedő ecídiumok jelzik a betegséget, a krizantém fehérrozsda pedig a levél színén besüppedő közepű sárga foltokkal ad hírt magáról. Ezek a foltok később megbarnulnak, majd a levélszövet elhal.

Ribiszkerozsda – Fotó: Wikipedia / Björn S.

Szeptóriás levélfoltosság, fitoftóra, tafrina és egyebek

A szeptóriás levélfoltosság fekete foltok formájában jelenik meg a leveleken, és első sorban a paradicsomokat veszi célba. A szklerotínia a paprikát, paradicsomot, uborkát és a babot károsítja: legjobban a dús, fehér, vatta szerű micéliumok megjelenéséről ismerhető fel.

A fitoftóra a paradicsom és a burgonya gyakori gombás betegsége lehet: a levélen szürkészöld, vizenyős, majd zöldesbarna, elmosódott szélű foltok utalnak először kártételére.

A levelek később szennyesszürkék lesznek, petyhüdten lelógnak, végül elszáradnak. A száron is megjelenhetnek a szabálytalan alakú, vizenyős, majd sötétbarna foltok, bégül a termés is megfertőződik.

Az őszibarack és a mandula gyakori gombabetegsége a tafrina, ami megnagyobbodott levéllemezt eredményez, jellegzetes ráncos, fodros képletekkel. A fertőzés következtében a hajtás meggörbül, a termésen dudorok jelennek meg, és jól kivehetővé válik a tafrinára jellemző exoaszkusz bevonat is.

Szeptóriás levélfoltosság – Fotó: Wikipedia

A szamócát és a körtét veszélyezteti a mikoszferella, ami a leveleken megjelenő kerek, lilás bordó szegélyű, kivilágosodó közepű, 2-4 mm-es foltokkal jelzi először jelenlétét. Az alma és a körte van kitéve leginkább a ventúriának, ami a leveleken halványzöld kidomborodó foltokat, majd barna, később elhaló levélfoltokat okoz. A termésen varas foltok jelennek meg, és súlyos fertőzés esetén komoly terméskiesésre is számíthatunk.

Sárga foltok megjelenésével adhat hírt magáról a kajszi apiognomóniás levélfoltossága, ami később a levelek sodródását és levélhullást okozhat.

Ha a diónkon 2-4 mm-es, kerek, barna szegélyű, világos barna közepű foltokat fedezünk fel, amelyek gyakran összefolynak, akkor az ofiognomóniás betegséggel állunk szemben, ha pedig sárgás, elmosódott szélű foltok jelennek meg a szilván, ringlón, mandulán vagy a kökényen, akkor ott a polisztigmás levélfoltosság lesz a hunyó.

A meggyen és cseresznyén megjelenő 1-3 mm-es, kerek vagy szögletes pirosas, lilás foltok tömege a blumeriellás betegségre utal, ha pedig hasonló tüneteket észlelünk az epreken, akkor ott valószínűleg diplokarponnal állunk szemben. A ribiszke és a köszméte a drepanopezozás levélfoltosságnak van kitéve, ami 1-2 mm-es, mellékerek által határolt, szegletes, barna foltok megjelenésével jár, gyakran igen nagy számban.  A gombabetegség következtében a levéllemez sárgul és gyorsan lehullik.

Bruméliás betegséggel fertőzött vadcseresznye levél – Fotó: Wikipedia / Jerzy Opioła

Az almatermésűek, csonthéjasok, a dísz Malus és Prunus fajok gyakori betegsége a Monilinia fructigena, ami a terméseken gyorsan nővő barna elszíneződéseket okoz. A gyümölcs húsa puhul, rajta gyűrű alakban sárgás színű gombatelepek (úgynevezett sztrómák) jelennek meg, majd a barnulás az egész gyümölcsre kiterjed, míg végül a termés lehull a fáról. Ha pedig valamilyen okból kifolyólag mégis a fán marad, akkor feketés színű, kemény, száraz gyümölcsmúmiává alakul.

Hasonló tüneteket okoz a Monilinia laxa a meggy, kajszi, őszibarack, szilva, mandula, és a dísz Prunus fajok között: a virágzat lankad, barnul, lógva marad az ágon, a levelek elpusztulva a fán maradnak, a hajtásokon rákos sebek és mézgaképződés jelenik meg, a gyümölcs pedig gyors barnulásnak és lágyulásnak indul. Az alábbi videóban a Monilinia laxa elleni védekezést láthatjuk, biotermesztésű barackosban:

Védekezés

A kémiai védekezés megkülönbözteti a mag által terjedő gombabetegségek elleni védekezés lehetőségét: ilyen esetben magcsávázó szereket ajánl. Palántadőlés ellen a talajfertőtlenítés javasolt: ebben az esetben a fungicideket a magágy talajához kell keverni, vagy magvetés után, illetve a kelés után kell a talajt az oldattal áztatva beöntözni.

A gyümölcsfák gombás betegségei ellen bevett gyakorlat a lemosó permetezés, amit rügypattanás előtt bő permetlével szoktak elvégezni. Ennek leggyakoribb alapanyagai a réztartalmú szerek, azok közül is a rézszulfát hatóanyagú készítmények. A magam részéről nem ajánlom: egyre több kutatás bizonyítja be a környezet egyre növekvő rézterhelését, és annak rendkívül veszélyes hatásait a körülöttünk élő fajokra (köztük az emberre is).

A későbbi védekezés kontakt és szisztémikus szerek csoportjára bontható: a kontakt szerek csak a felületen fejtik ki hatásukat, a szisztémikus szerek viszont felszívódnak a növény szövetállományába. A vegyszermentes kertművelés elkötelezett híveként egyiket sem ajánlom.

Más-más szerek alkalmazhatók a peronoszpóra, a lisztharmat és a foltbetegségek ellen: ezeknek érdemes körültekintően utánanézni, ha valaki ragaszkodik a kémiai megoldásokhoz.

Fotó: Unsplash / Davor Denkovski

A Nébih növényvédő szer listáján jelenleg 10 olyan termék van, ami gombaölő szerként forgalomba hozható, és engedélyezett ökológiai gazdálkodásban is. Ezek legtöbbjének hatóanyaga a kén és a réz, amit az előzőekben említett okok miatt továbbra sem ajánlok. Létezik azonban egy készítmény, ami az Aureobasidium Pullulans nevezetű gombafajt tartalmazza, és sikerrel alkalmazható a kertben előforduló gombabetegségek kezelésére. 

Sikerrel vethető be a Bacillus Mojavensis is – egy különleges baktérium a biológiai növényvédelemben. Segíti a gazdanövényt a védekezésben, méghozzá úgy, hogy egy speciális biofilmet képez a növény felületén. Nem érzékeny az UV-sugárzásra, ezért a növények felszínére permetezve nem pusztul el. Elszaporodik a növény felszínén, miközben életben maradásához felhasználja az ott jelenlévő kórokozókat, és nem engedi megtelepedni a különböző gombákat és baktériumokat sem. Mindezek mellett

sokat tehetünk kertünk egészségéért a biodiverzitás és a kiegyensúlyozott ökoszisztéma biztosításával is, és azzal, hogy odafigyelünk a helyes öntözésre, a szellős növényállományra és a beteg növényi részek eltávolítására.

Ha sikerül kiépítenünk egy jól működő, természetes folyamatokra alapozó rendszert, akkor a gombabetegségek is kevésbé találnak meg, és idővel segédanyagok nélkül is tökéletesen biztosítható az élet és a megfelelő minőségű és mennyiségű termés kertünkben.

Nyitókép: Unsplash / Magdalena Smolnicka