Kert

Milyen díszfüvet ültessünk?

Miközben a tavaszi kertfrissítés fajain gondolkodtam, feltűnt, hogy szinte alig van pár csomó díszfű a kertben. Egy-két zebrafű és talán két tő Japán vérfű – nálam ennyiben ki is merül a választék. Nem is értem, hogyan maradhatott el, hiszem a díszfüvek szerepe megkerülhetetlen, ha a kerti állatok menedékéről gondolkodunk. Utánanéztem hát, milyen díszfüveket érdemes hazánkban ültetni.

A díszfüveknek egynyári és évelő változatai is vannak. Az egynyári díszfüvek levelükkel, virágzatukkal díszítenek (néha termésükkel is), és nem igényelnek különösebb odafigyelést. Legkedveltebb fajtái az Aira elegans (lengefű), a Briza maxima (nagy rezgőfű), a Hordeum jubatum (borzasfű), a Pennisetum setaceum (rózsás tollborzfű) és a Pennisetum villosum (ezüstös tollborzfű).

Ezek így néznek ki:

Az évelő díszfüvek

Ha már díszfű, akkor érdemesebb az évelőket választani: ezeknek számos fajtáját, sokféle elrendezésben és koncepcióval építhetjük be kertünkbe. Szoliterként vagy kettes-hármas csoportokba telepíthetjük őket, határolhatjuk velük a teret, tavak mellé ültethetjük, ahol sásszerű megjelenésükkel a vízfelületet nagyobbnak mutatják, vegyes évelőágyba ültethetők, és még a sziklakertben is jól mutatnak.

Festuca: a sziklakert hasznos díszfüve

Sziklakertbe elsődlegesen alacsony növekedésű Festuca fajokat érdemes választanunk. A csenkeszek lehetnek örökzöldek és évelők is. Fajtól függően 10-200 centiméter magasak lehetnek, ugyanakkor állítólag virágporuk a szénanátha egyik fő okozója. Ettől függetlenül – hacsak valakit nem érint súlyosan a szénanátha – érdemes becsempésznünk a sziklakertbe, mert mind habitusát, mind szívósságát tekintve egy abszolút oda passzoló növény.

Kedvencem közülük a Festuca glauca, a deres csenkesz és az arany változat, a Festuca ‘Golden Toupee’. Mindenféle árnyalatban kapható: az egészen világos szürkétől a kéken át az ezüstig. A csenkeszek közepe hajlamos elhalni, ezért ha egy mindig egészséges csenkeszállományt szeretnénk, akkor érdemes időről időre tőosztással tovább szaporítani. Ára fajtától függően 1000 és 2500 forint között mozog- érdemes vásárlás előtt tájékozódnunk!

 Festuca novae-zelandiae

Pampafű, a klasszikus díszfüvek legklasszikusabbja

A Cortaderia selloana, vagyis a pampafű az egyik leggyakrabban ültetett díszfű a hazai kertekben. Ha hagyunk neki helyet, szép nagyra nő: akár a háromméteres magasságot is elérheti. Nagy, tollas-borzas bugái fehér és rózsaszín pompába is borulhatnak, de a Cortaderia selloana ’Pumila’ krémfehér virágai is remekül mutatnak. A pampafüvet tél elején ne felejtsük el összekötni, hogy megvédjük a belső rothadástól és fagyástól, és bátran metsszük vissza tavasszal, hogy új, egészséges leveleket hozzon. Nagyon jól mutat egy sziklarakás oldalán vagy szoliterként a zöld környezetben magasodva, és ha szeretnénk belőle a kert másik végébe is, akkor bátran szedjük szét tőosztással!

pampafu-diszfu

Cortaderia selloana

Japánfű, egy igénytelen díszfű

A Miscanthus sinensis (japánfű) egy izgalmas, arisztokrata fűféle. Kevés gondoskodást igényel, nyár végén virágzik, virágzata pedig egész télen megmarad. Jól viseli a nyári hőséget és szárazságot, és többféle virágszínben kapható a halvány barnától a rózsaszínig, de a Silberfeder fajtának például ezüstös bugái vannak. Tarka levelű változata a Zebrinus, halvány rózsaszínes bugája van a Miscanthus sinensis Malepartusnak, és kedvelt fajta a Miscanthus sinensis Gracillimus is.

Miscanthus sinensis

Sás

Nagyon kedvelem a Carex oshimensis Evergold fajtát, a Madárlábú tarka sást, ami egy alacsony, maximum 20 cm-es csomókban nővő, lazán széthajló ágú zsombékoló díszfű. Lombja keskeny, széthajló, krémfehér levelekkel, zöld szegéllyel feldobja a rézsűt. Izgalmas fajta az Andropogon scoparius prairie blues is, azaz a fenyérfű sás, ami 80-100 cm magas, csomókban nővő nagytermetű díszfű. Lombozata keskeny, lándzsás, kékeszöld, és ősszel narancsvörösre színeződik.

 Carex oshimensis Evergold fajtája

Kedvelt díszfüvek

Jó választás lehet még a Panicum maximum (óriás köles), de sokan szeretik a Koeleria glauca Coolio (Deres fényperje) izgalmas formáit, és a feketelombú kígyószakáll (Ophiopogon planiscapus) is említésre méltó. Téli takarással is átteleltethetjük az árvalányhajat is: a Stipa tenuissima Pony Tails kecses alkotóeleme lehet az előkerti ágyásoknak.

Nem kell félnünk a díszfüvek alkalmazásától, mert izgalmas és hasznos tagjai lesznek kertünknek. Különösebb figyelmet sem kell rájuk fordítanunk – átlagos körülmények között teljesen jól boldogulnak, csak télen ne feledkezzünk meg kötözésükről!

Borbás Marcsi ebben a videóban megmutatta, mi ilyenkor a teendőnk: 

Nyitókép: Wikipedia/Alvesgaspar

Ajánljuk még:

Csigabiga gyere ki... és lehetőleg menj is el a kertemből, hogy barátok maradhassunk!

A közösségi oldalak kertműveléssel foglalkozó csoportjai telis-tele vannak olyan posztokkal, amikben kétségbeesett kerttulajdonosok kérnek segítséget az ágyásaikat ellepő falánk csigák ellen. Sajnos nem ok nélkül: az elmúlt években egyre nagyobb számban jelennek meg mindig éhes lakóink haszonnövényeink körül, az ellenük való védekezés pedig nem kis feladatot ad számunkra. Ebben igyekszünk most segíteni minden csigagonddal küzdő olvasónknak- sorra véve olyan megoldásokat, amelyek vegyszermentesek, de valóban hatásosak.