Miasszonyunk szalmája, amivel sajtot is festettek – a titokzatos tejoltó galaj

A népnyelv Szent Antal vagy Szent Iván virágjának, kásafűnek vagy tejzsugorító fűnek is nevezi ezt a tömött bugájú, kellemes, méz illatú, sárga virágokkal teli növényt. A néphit szerint „Szent János, illetve Szent Iván napjának éjjelén ez a növény megszólalt, mihasznát lehet venni”,

a középkorban pedig úgy vélték, hogy a Szűz Anya tejoltó galajjal bélelte ki a Kisded jászlát, hogy annak méz illata legyen. Ezért nevezték akkoriban a tejoltó galajt Miasszonyunk szalmájának.

Már a görög pásztorok is a tejoltó galajjal készítették sajtjukat – a növény szárából tejszűrőt készítettek, innen a tejzsugorító fű elnevezés. A tej- és sajtkészítéssel szorosra fűzött kapcsolata az idő múlásával sem kopott meg: még a 16. században is sajtot készítettek segítségével – az angol chester sajtot festették vele.

Fotó: Pixabay / Gregor Ritter

Raffaello Sanzio olasz reneszánsz festő is megörökítette alkotásain, ami nem meglepő, mivel ebben a korban apró vánkosokat készítettek a galajból, amiket az ágyra akasztottak vagy testükre erősítettek abban a reményben, hogy azok távol tartják a gonoszságot az emberektől. Ez a szokás hosszú századokon keresztül fennmaradt: a feljegyzések szerint Nürnberg környékén az öregek még a közelmúltban is azt ajánlották a lázas betegeknek, hogy vánkosuk alá három szálat helyezzenek Szent Iván virágából, és fűzzék hozzá a következő áldást: „Áldott légy te szent virág, segítsd a gyógyulásom. Az olajfák szent hegyén keresett ő, hogy lásson, a szent szűz, kinek csokra vagy. Enyhítsd súlyos csapásom, sebeknek írja, drága fű, Oh hozd a gyógyulásom”. 

A tejoltó galajt használták lábfürdőként fáradtság enyhítésére, de a virágport felszívva az orrvérzést is csillapították vele. A rühességet is a kásafűből készült fürdővel kezelték, de főzetét más bőrbajok ápolására is előszeretettel alkalmazták.

Teáját manapság méregtelenítésre ajánlják: a leírások szerint javítja a vese funkcióit és segíti a vesehomok tisztulását. Alkalmazzák húgyúti gyulladások esetén is, és vízhajtó vagy görcsoldó keverékek összetevője is lehet. Főzetét külsőleg pikkelysömörre, nehezen gyógyuló- és égési sebekre ajánlják, borogatásként.

Fotó: Pixabay / J. Henning

Teljes virágzáskor – június-júliusban – gyűjthetjük föld feletti, maximum 40 cm-es hajtásait. Forrázatot készíthetünk belőle: egy teáskanál teafüvet egy bögrényi vízzel forrázzunk le, és tíz perc után szűrjük le. Arra vigyázzunk, hogy terhesség és szoptatás alatt, illetve 18 éves korig fogyasztása nem ajánlott.

Sok területen még ma is esőt jósló fűnek tartják, mert az eső közeledtével állítólag sokkal erősebb illata van.

A régi pásztorok azt is megfigyelték, hogy ha az esőt szivárvány is követi, akkor megváltozik a galaj illata: ilyenkor jellegzetes aromát ont magából. Illatához számos más szokás is kapcsolódott: az egyik legérdekesebb az volt, amikor az emberek óva intették egymást attól, hogy a baráti beszélgetések során a forró kályhára kásafüvet tegyenek, mert a melegedő növény felszálló aromafelhőjétől a társaság veszekedésbe kezd, és könnyedén össze is verekedhet.

A tejoltó galaj kiváló tagja lehet növénytársulásoknak, a mezők és legelők hangulatát idéző kerti ágyásoknak. Virágját a beporzó rovarok szívesen látogatják, zöld részein pedig sokféle pillangó hernyója él, például a kacsafarkú szenderé (Macroglossum stellatarum) is. Ezért értékes lakója lehet kertünknek – érdemes megismerkednünk vele.

Fotó: Pl@ntNet

Végül tisztáznunk kell egy gyakori félreértést vele kapcsolatban: az elmúlt években mindenkit óva intettek a használatától, és az Országos Gyógyszerészeti Intézet tiltólistáján is szerepelt, miszerint semmilyen élelmiszerben és étrend-kiegészítőben nem volt felhasználható. 2022-ben azonban az OGYÉI Szakértői Testülete egy tudományos állásfoglalás keretében felülvizsgálta a tiltást, és engedélyezte a tejoltó galaj virágos hajtásának felhasználását gyógynövény teaként, a következő korlátozással: napi egyszeri, 1,5 g- 2,0 g virágos hajtás (herba) forrázat formájában. A tejoltó galaj tehát alkalmazható, de a mennyiségi korlátot szigorúan betartva!

Nyitókép: Pixabay / Ian Lindsay