Mi a giccs a kertben?

Az utcánkba új lakó költözött. Az amúgy takaros kerítésre fekete, belátás elleni hálót feszített, az árok szélére pedig színre festett autógumikat tett, tarka virágokkal beültetve. Alapvetően változtatta meg az utca látképét, így a kispadon üldögélők máris szájukra vették. Aki pedig nem ült ott, az nem átallott a helyi beszélgetős csoportban kifejteni abbéli véleményét, miszerint ez ízléstelen, rombolja az összképet és azonnal tenni kell valamit! Ez vizuális környezetszennyezés! Mások viszont éppen a falu színesítését, a jó szándékot és a leleményes újrafelhasználási példát emelték ki, védelembe véve az ismeretlent.

Jómagam mindennap látom, és nekem sem tetszik. Az utógumik újragondolását sem tartom követendőnek. Ahogyan nem az én stílusom a másik kertben a kaktuszgyűjteményt vigyázó, amúgy jópofa törpehadsereg sem. Lehet, hogy a levenduláim közt mosolygó kis cserépangyalka is kiveri valakinél a biztosítékot, de őt meg kedvesnek tartom, és jó szívvel gondolok mindig arra, akitől ide érkezett. Sőt, elárulom, néha munka közben beszélgetni is szoktam vele, hiszen ő van mindig ott, a növénykéimmel.

Giccs vagy nem giccs, ha mindenféle kerti dísztárgyat teszünk a növények közé? Nem könnyű erre választ adni. Először is meg kellene határozni, mit nevezünk a kertben giccsnek. A giccs alapvetően a művészet látszatát kelti, általában kereskedelmi célú alkotás – de bárki előállíthat saját kezűleg is olyat, amit ebbe a kategóriába sorolnak. Mint például a fent említett színes autógumi-virágtartót.

Úgy gondolom, a kert esetében nem szabad sarkosan meghatározni, mi tartozik ebbe a kategóriába, mert nagyon sok szempontot kell hozzá figyelembe venni. A kerti árudák, az üzletek kínálják a világítós gömböket, pillangókat, a mutatósabbnál mutatósabb kaspókat, növénytartókat, kerti kiegészítőket, és olyan nehéz őket otthagyni a boltban!

Láttam már olyan kertet, ahol egész szép kis törpe- és mesefigura-gyűjtemény élt a növények közt, mesebeli összhangban. Jó volt ránézni!

Jártam vidéki étteremben, ahol a kertben régi fazekak, lábosok, bödönök sorakoztak, virágzó fűszernövényekkel beültetve. Nem hiányzott közülük a régi daráló, lapát és egyéb háztartási alkalmatosság sem. Egyedi hangulatot árasztott, és odaillett. Ugyanezek a fazekak egy modern, letisztult vonalvezetésű ház minimál kertjében már giccsesnek hatnak.

Az informatikus háza elé kitett régi monitor, amelyikben színes egynyári virágok laknak, fura összeállítás, de ebben az esetben inkább jópofa cégér, figyelemfelhívó alkotás. Amúgy sorolhatjuk a giccs kategóriába is.

Van egy olyan irányzat, ami arról szól, hogy mindent ültess tele, zöldíts: szatyrot, kosarat, dobozt, bármit, amiben megél egy növény. Nekem nem tetszik, de el tudok képzelni olyan helyet, ahol lehet ennek is létjogosultsága.

Ahogyan az aranyozott kaspóknak, a mediterrán jellegű edényeknek is meg kell találni a maguk környezetét, amiben nem elnyomva, de nem is harsányan, hanem kellemes egységben működnek.

Ahogy a kertek természeti környezete sem egyforma, úgy az ízlésünk sem.

Törekedni kell a kertben is az összhangra! Elsőként természettel kapcsolatban, hogy olyan növényekkel vegyük körbe magunkat, amelyek oda illenek: a tornácos parasztház mellett a banánfa is lehet giccses, pedig az csak egy növény! Azután igyekezni kell a kerti kiegészítőkkel is harmóniát teremteni, hogy az egész kert hangulata egyben legyen. A kert egy gyönyörű eszköze az önkifejezésnek, bizonyos értelemben a magunk kiterjesztése. Az ízlésünk mellett azt a képességünket is mutatja, hogyan tudjuk éltetni a természetet.