A szőlőrigó (Turdus iliacus) a nyílt erdőségek és cserjések gyakori faja, de egyre inkább behúzódik a kertekbe is. Fák lombkoronájában és földön is figyelték már meg fészkeit, de bizalmatlansága miatt egyelőre még nehezebben felfedezhető, mint rokona, a fekete rigó.
A szőlőrigó ugyanis később kezdett alkalmazkodni az emberhez, és ez az adaptációs folyamat a mai napig tart.
Hazánkban 1901 óta élvez védettséget, még annak ellenére is, hogy a szőlősgazdák gyakorta átkozzák nevét. Mert bizony nem véletlenül kapta a faj a szőlőrigó nevet: oly sokszor tört borsot a szőlősgazdák orra alá.
A szőlőrigók 1902. évi őszi megjelenéséről például valóságos csapásként írnak a helyi lapokban: a hírek szerint komoly károkat okoztak az az évi szőlőtermésben.
Egyet azonban nem árt tudnunk: való igaz, hogy adott esetben, csapatos látogatásuk alkalmával gondot okozhatnak a szőlősgazdának, de sokkal ritkább ezen esetek száma, mint az olyan alkalmaké, amikor hasznot remélhetünk tőle. A szőlőrigó ugyanis mindenevő: rovarokkal, gyümölcsökkel, termésekkel és magvakkal táplálkozik.
Ugyanúgy elpusztítja a hernyókat, hangyákat, bogarakat, mint a különböző erdei bogyókat (fagyöngy, galagonya), belecsipeget az almába és a körtébe, de találtak már gabonamagvakat is az étlapján.
Fotó: Wikipedia / Andreas Trepte
Tavasszal és nyáron főleg rovarokkal táplálkozik, ezzel nagymértékben segíti a növényvédelmi munkát. A bogyókra és maradék gyümölcsökre ősszel és télen áll át, amikor egyre csak szűkülnek az állati táplálékforrások lehetőségei.
A magevés télen és kora tavasszal jellemző – nem véletlenül tűnik fel az etető körül is.
De ilyenkor sem kell tartani komolyabb kártételtől magevési szokásai miatt, a szőlőrigó ugyanis éppúgy megeszi a borókabogyót, mint a fagyal termését.
Számos gyomorvizsgálat bizonyította, hogy a szőlőrigó elsősorban rovarokkal, százlábúakkal és kisebb csigákkal táplálkozik és csak a zordabb időjárás beálltával vagy valamilyen különleges környezeti változás miatt áll át más táplálékra, és csak ekkor okozhat kárt a termésben. És mivel nagy csapatokban hazánkban igen ritkán fordul elő, és ekkor is előnyben részesíti az erdőket, parkokat, ártereket, valaminek nagyon ki kell billennie az egyensúlyából ahhoz, hogy ilyen jellegű kártételével komolyan számolhassunk.
Fotó: 123RF
Sajnos a rigók élete már a történelem kezdetei óta nehéz és veszélyes:
az ókori Rómából is ismerünk olyan feljegyzések, amelyek azt bizonyítják, hogy a rigóhús kedvelt ételnek számított.
Állítólag elmaradhatatlan fogása volt az ünnepi lakomáknak, és hogy fedezni tudják az igényeket, még mesterségesen is tenyésztették a különböző rigófajokat. Ez a gasztronómiai szokás igen sokáig fennmaradt, még 1902-ben is olvashatunk arról, hogy miért kedvelik oly sokan a szőlőrigó húsát: „A léprigó és szőlőrigó kerek, húsos begye vetekedik jóságban a fenyvesmadár húsával, sőt az inyesek e két faj húsát határozottan jobbnak tartják, mint a fenyvesmadárét.”
Fotó: 123RF
De mai világunkban, a lakott területeken sincs könnyű dolga: mivel fészkét viszonylag alacsonyan építi, az egyre csak növekvő macskapopuláció állandó támadásainak van kitéve. Kifejezetten kedveli a lucfenyőt, a nyírfát és az égert: gyakorta építkezik ezek alsó ágain, viszont sokkal több esetben találkozunk egyszerűen csak a földre épített fészkekkel. És ilyenkor sajnos még a tűztövis erős ágai sem nyújtanak kellő védelmet számára: a földre épített fészkeket általában kiürítik az innen-onnan betévedő macskák.
A szőlőrigó hazánkban rendszeres átvonulófajnak számít, de kis számban rendszeresen át is telel. A költési szezonban, amikor megtörténik a párválasztás, a fészek készítése a tojó feladata lesz. Ehhez különféle növényi szálakat, gyökérdarabokat, mohát és leveleket használ, amiket sárral, agyaggal tapaszt össze.
Átlagosan 5-6 tojást találunk a fészekben, amelyeken csak a tojó kotlik.
Mivel a szőlőrigók esetében a hím nem hord táplálékot a tojásokon ülő tojónak, az kénytelen időnként elhagyni a fészket.
Sajnos ezek nem veszélytelen időszakok: egy jókor jó helyen lévő fészekrabló madár vagy ragadozó könnyedén kihasználhatja a helyzetet.
Fotó: Wikipedia / MPF
A tojó 11-13 napig kotlik a tojásokon, a fiókák a kikelést követően 12-15 napon belül tollasodnak, de további 14 napig még a szülők által szállított táplálékra szorulnak. Egy évben két fészekalj kirepülése várható, ami nagymértékben függ a ragadozók jelenlététől és zsákmányejtési sikerétől, továbbá az élőhely állapotától és a környezeti feltételek alakulásától. Ugyanis a szőlőrigó populációja csökkenő tendenciát mutat, amit a jeleblegi forgatókönyvek szerint a klímaváltozás folyamatai tovább súlyosbíthatnak.
Mi viszont már egy nagyméretű tűlevelű faj ültetésével megnöveljük annak esélyét, hogy kertünkben szőlőrigó teleljen át, de ha szánunk egy kis helyet a sűrű növénytakarónak, akkor kertünk sokszorosan hálás lesz érte. Ne felejtsük el, hogy kertünk egészsége kis túlzással a biodiverzitás szintjével mérhető, így minél több fajnak vagyunk képesek otthont nyújtani, annál jobban segítjük a természet egyensúlyának helyreállítását.
Márpedig ebben az egyensúlyban a szőlőrigónak is nagy szerepe van, főleg az olyan területeken, ahol rokonának, a fekete rigónak állományai nagymértékben elszaporodtak.
Félreértés ne essék: a fekete rigó ugyanolyan hasznos, mint rokona, azonban ennek trendje növekedést mutat, és bizony tapasztalatból mondhatom, hogy vannak területek, ahol igencsak elszaporodott. És mivel akárcsak az emberi világ játszmái, úgy az állatvilág területért és élelemért vívott küzdelmei is állandóak, így semmilyen esetben sem jó, ha valahol egy adott faj túl nagy szelethez jut a tortából.
Fotó: 123RF
Azt javaslom tehát minden madárszerető kertbarátnak, hogy gondolkozzon el pár tűlevelű faj ültetésén, és telepítsen olyan növényeket is, amelyek képesek egész éven át élelemmel ellátni madarainkat.
Ha kellő alapossággal tervezzük meg leendő kertünket, akkor nemcsak a természet számára édeni állapotot teremthetünk meg, hanem az esztétikum és a harmónia iránt érzett vágyainkat is kielégíthetjük. Hiszen legalább annyira szép kert nevelhető magyalból, tűztövisből, bodzából, gyümölcsfákból, galagonyából, kökényből és gyógynövényekből, mint dísznövényekből – ha nem éppen sokkal szebb…
Nyitókép: 123RF
Ajánljuk még:
