Levendula a szelfin túl: így használd főzéskor, sütéskor

Miért szeretjük, vagy éppen ellenkezőleg, miért nem szívleljük a levendulát? Nehéz lenne erre megmondani a választ.

Ez a mediterrán félcserje a rózsa után talán a legnépszerűbb virág az utóbbi időben. Nem csak levendulás mezők, levendulabirtokok ontják a lila virágokat, többen kertjükben is helyet adnak neki.

Ahogy egyre melegebb az éghajlatunk, így érzi egyre jobban magát nálunk a levendula.

Ha szépen begyökeresedett, akkor nem is nagyon igényel öntözést, és gyomlálást is csak az első évben. Persze, a szakszerű metszés elengedhetetlen ahhoz, hogy minden évben sok-sok illatos virággal örvendeztessen, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az évelők is meghálálják, ha ősszel pótoljuk a föld tápanyagtartalmát (például érett marhatrágyával vagy komposzttal). A kolostorkertekben nem véletlenül jelent meg a rózsákkal karöltve – egyrészt gyönyörűen mutatnak egymás társaságában, másrészt a rózsának kitűnő társnövénye, remekül segít neki a kártevők távoltartásában.

Fotó: Rózsakunyhó

Sokan próbálkoznak erkélyre, balkonra is telepíteni levendulát, ám ezek a növények a legtöbbször nem élnek túl sokáig. Ugyan melegkedvelő növény, és viszonylag jól tűri a tikkasztó nyarat, de a virágládában vagy dézsában hamar átmelegszik a föld, és a gyökerek ezt megsínylik, a növény elpusztul. Így, akinek nincs saját, napsütötte kertje, és mégis levenduláról álmodik, be kell érje egy látogatással valamelyik levendulaültetvényen – melyekből egyre több létesül országszerte. A Balaton-felvidék volt az ikonikus levendulás hely, természetesen Tihanyt említve elsőként, de az utóbbi években Dörgicse, Monoszló, majd a déli parton Kőröshegy is felkerült a levendulás térképre. De hazánk többi tája sem maradt ki ebből, és lassacskán ott tartunk, hogy június végén szinte karnyújtásnyira lesz mindenkitől egy-egy lágyan ringó, lilán illatozó levendulamező. (Itt írtunk korábban tíz levendulamezőről, aminek már a látványa is felér egy csodával!)

Aki levendulaszüretre indul, jó, ha testét-lelkét ünneplőbe öltözteti, hiszen a levendula Szűz Mária alázatosságát is jelzi, és egy levendulásba a helyhez méltó külcsín is kívánatos – ha nem is viszünk magunkkal kézzel horgolt csipkenapernyőt és rokokó kalapot, a romantikus öltözet megtisztelő a levendulabokroknak.

A levendula mint ehető virág, virágfűszer, egy új és izgalmas kihívás! Lehet vele ízesíteni, díszíteni, színezni,

olyan sokoldalú virág, hogy az étlap minden fejezetében ott lehet a helye,

a levestől a húsételeken át a süteményekig, italokig. Amikor hevítjük a levendulát, vagyis sütjük például a virágokkal ízesített tésztát, melegszik a levendulás szirup vagy bor, elképzelhetetlenül finom aromaanyagok szabadulnak fel. Ötvöződve a méz, a cukor, a citrom, a bor vagy más nemes hozzávalók illatanyagával, egészen varázslatos illatok töltik be a konyhát. És ez már előre is vetíti a közben képződő ízek csodálatos összhangját! A levendula más fűszerekkel is házasítható, de mindenképpen karakteres társat válasszunk mellé, mint a rozmaring, a bors vagy a fokhagyma, az erős aromák így teljesednek ki gyönyörűen egymásban.

A levendula mint fűszer, nagyon mértékletesen alkalmazandó! Igen könnyen túl lehet adagolni, főként, ha a szakácsnő lelkes levendularajongó. A kevesebb néha több – bánjunk hát vele csínján!

A levendula szárát sose dobjuk ki, mert nem csak potpourriba használhatjuk fel, de ha grillezünk, és a parázsba dobunk egy-egy csomónyi szárat, nagyon finom illat lesz, ami átjárja a húst, a zöldséget is – vagy éppen, a tűz melletti kellemes este lezárásaként, a finoman füstös levendulaillat emléke kerít kellemes álmokba.

Fotó: Rózsakunyhó

Ajánljuk még: