A koronaritkító metszés alapjai
A korona ritkításának célja legtöbbször az, hogy
- több fény hatoljon keresztül a fán,
- csökkenjen a széllel szembeni ellenállása
- és kevesebb nehéz ág terhelje a törzset.
Egy jó ritkító metszés során elsősorban a másodlagos és a kevésbé életképes vesszőket, ágakat távolítjuk el.
Főszabály, hogy a lemetszett részek a korona tömegének öt, maximum tíz százalékát teszik ki, de még a legindokoltabb esetben sem vághatunk le több mint tizenöt százalékot! A ritkító metszés során arra kell törekednünk, hogy a metszési munkálatok végeztével a fa eredeti koronaformája és mérete is megmaradjon. A ritkítás célja, hogy az ágak struktúrája egyenletes maradjon, és ezek között a lombozat is egyenletesen eloszló legyen.
Szükség lehet a ritkító metszésre, ugyanis minél nagyobb egy fa, annál inkább fennáll a veszélye
- az önárnyékolásnak,
- a felkopaszodásnak
- és a sebgyógyulás vontatottá válásának.
A fák leárnyékolt részein a fényhiányos lombozat nem képes megfelelő mennyiségű asszimilátát előállítani (asszimilátának nevezzük a táplálékot, azaz a levelekben a vízben oldott sókból kialakított szerves anyagokat), ezzel szemben a korona aktív részében megfelelő a tápanyagellátás, így a sebek gyógyulása gyorsabb, és a fertőzések is ritkábban jelentkeznek. Erre az ideális állapotra törekszenek a kertészek és termelők akkor, amikor tudatosan alakítanak ki egy koronaformát.
Mikor metsszük a fák lombkoronáját?
A legtöbb szakember a nyári metszéseket javasolja, ugyanis ilyenkor a fák nagyon aktívak, azonnal tudnak gyógyulni, és a sebek gyorsan záródnak. Ez az ideális időpont tehát minden esetben – a sűrű mindennapokban azonban gyakorta előfordul, hogy nem tudjuk a legideálisabb időpontban elvégezni a szükséges kerti teendőinket. Ha a fa is jó állapotban van, ősszel is szerét ejthetjük tehát a ritkító metszéseknek.
Két dologra különösen figyelnünk kell, ha így döntünk: a lombhullásra és a hőmérsékletre. A lombhullás idején és az azt követő hetekben célszerű kerülnünk a metszést, mert ilyenkor húzódik vissza a törzsbe a tápanyag. Mínusz öt fok alatti hidegben pedig azért ne metsszünk, mert a sebfelületek fagykárt szenvedhetnek. Magyarán
hetekkel lombhullás után, de még fagymentes időszakban ragadjunk csak metszőollót,
és különösen ügyeljünk arra, hogy az általános metszési szabályokat minden esetben betartsuk, például valóban fertőtlenítsük minden fa után az eszközeinket, elkerülve a betegségek átvitelét. A kisebb hibák is megbosszulhatják magukat, ha egyszer ilyenkor kezdtünk neki a metszésnek.
Bár a növekedési időszak kezdete, illetve a nyár az ideális metszési időszak, az ősz végi, téli metszésnek is megvannak a maga előnyei. Az egyik legnyomósabb érv – ami miatt a nagy kertkarbantartó cégek is ilyenkor végzik a metszési munkákat –, hogy lombtalan állapotban jobban átlátható a fák szerkezete, és a hibák, sérülések sokkal könnyebben felfedezhetőek. A másik, hogy ha ilyenkor metszünk, a fa élettani folyamataiba kevésbé avatkozunk bele, elkerülhetjük a fák vérzését és a nedvveszteséget is.
Ugyanakkor nagy hátrány, hogy a vágás után nem indul meg a sebszövet-képződés. Az időszak végén a metszéssel megnyitott szállítóedényeken keresztül hatalmas mennyiségű tápanyag megy veszendőbe, és a folyamatos nedvesség miatt nő a metszlap odvasodásának veszélye is.
Tökéletes megoldás tehát nincsen – még a legnagyobb metszési szakemberek szerint sem.
Ráadásul minden döntésünket ezernyi körülmény határozza meg a metszeni kívánt fajtól kezdve a várható időjáráson át a saját feladatainkig. Mert azt se felejtsük el, hogy a legtöbb kertművelő azért részesíti előnyben a lombhullás utáni metszést, mert ilyenkor kevesebb a zöldtömeg, amit meg kell mozdítani, kevesebb a szállítási feladat, és alapból is jóval kevesebb kerti munka vár ránk...
Mielőtt azonban nagy bőszen nekiállunk megritkítani kertünk fáit, egy dolgot feltétlenül gondoljunk át:
a metszés alapvetően egy szükséges rossz.
Egy olyan művelet, amit a fa hosszabb életben maradásának, bővebb termésének vagy védelmének érdekében végzünk el, de ami nem feltétlenül a fa „kívánsága” szerint történik – ezért gondoljuk át, hogy biztosan szükség van-e rá, és ha igen, körültekintően járjunk el!
Ne feledjük: a hangsúly mindig az egyensúlyon van! Jelen esetben a növény föld alatti és föld feletti részének egyensúlyán, azaz a gyökérzet és lombkorona harmóniáján. Törekedjünk ennek kialakítására, és kertünk fái gyönyörű lombkoronákkal, gazdag termésekkel hálálják majd meg.
Alázattal kell oltani és metszeni a gyümölcsfákat, hogy teremjenek neked és nekem
Bár a gyümölcsfákkal egész évben érdemes törődni, a tavaszi időszak mégis kiemelt odafigyelést igényel. Legyen szó egyszerű fatisztításról, oltásról, metszésről vagy éppen ültetésről, nem árt tudni, hogyan is lássunk hozzá!
