Jönnek a robotok és az okoskertek, vagy maradjunk a hagyományos megoldásoknál?

Bevallom, kicsit vágyakozva nézegetem olykor a szomszéd egyhangúan permetező öntözőrendszerét. Hajnalonta amikor a kannámmal végiglátogatom a növényeimet, van bennem némi irigység, hiszen míg ők édes álmukat alusszák, én javában talpon vagyok. A kannák tíz literesek, a kert több mint hetven méter hosszú, így a reggeli teendők felérnek egy jó kis edzéssel is. Közben beszélgetek a kert zöld lakóival, megnézem, hogyan fejlődnek. Van, aki kicsit több vizet kap, mert épp arra van szüksége, mások kimaradnak a sorból. Mire az öntözés végére érek, már tudom, mit fogok szüretelni, melyik virággal mit kell épp tenni.

A szomszédnak nincs meg ez az előnye, hiszen amint nyugovóra tér az öntözőrendszer, szépen elindul a robotfűnyíró. Vagy fűnyírórobot. Ők Frédinek becézik, és Frédi lelkes, egész nap nyomja. Megy innen oda és onnan vissza. Havonta egyszer eljön az „igazi” kertész, hümmög egy kicsit, kérdőre vonja a füvet. Aztán tápot szór, gyomirtót öntöz, időnként szellőzteti a pázsitot. Azt mondja, Frédinek erős a járása és letapossa, ezért kell megszellőztetni.

A mi füvünk nem is fű, hanem szép réti gyep. Tavasszal tyúkhúr nő benne és pitypang, később útifű, lóhere, cickafark. Áprilisban egy része a kerekrepkénytől lila, egy része egész évben méhlegelő. Most éppen recsegősre száradt, de ha újból eljönnek hűvös napok, az éltető eső, akkor kizöldül.

Mi így szeretjük, természetesen, ők pedig azt, ha minden fűszál szépen úgy áll, ahogy kell: egyenes rendben, üde zölden. Mindent megtesznek ezért.

Engem meg minden érdekel, ami kert, ezért is tanulmányozom messziről a robotot.

Nemrég egy nemzetközi kertkiállításon jártam Ausztriában, ahol egy külön részleget szenteltek a kerti robotoknak. Igen, vannak már mindenféle robotok, amelyeket elsősorban nagyüzemben használnak, de elérhetők kiskerti változatok is. Okossá tehetjük a kertet: érzékelők vezérelte öntöző, ültető robot, üvegház nyitó-csukó robot, szüretelőrobot, és ki tudja, még milyen robotokkal vértezhetjük fel a kertet. A fotelból ülve, akár a telefonunkkal irányíthatjuk az egész kerti életet. Sőt, nem is kell hozzá otthon lenni!

Nézegetem a magam kis szerszámait, amelyekkel „robotolok” a kertben. (Robot: szláv eredetű a szó, eredetileg munkát jelent.) Egyszerűek, praktikusak. Dolgozni kell velük, de a növényekkel való foglalatosság nem is munka.

Akinek kertje van, tudja, hogy a kerti „robot”, az egy édes időtöltés.

Ami feltölt energiával, szelídséggel, erősíti az izmokat, barnítja a bőrt. Edzi a testet és pallérozza a lelket, nekem közben szárnyalnak a gondolataim is: a legtöbb frappáns cikkem éppen kerti munka közben szokott kipattanni a fejemből. 

Vajon a jövő tényleg a kerti robotoké? Vagy követve Bálint Gyuri bácsi gondolatát: kertész legyen, ki boldogságra vágyik, a kétkezi növényápolás marad a menő? Az új rendeletek, a természet kihívásai melyik irányba billentik a mérleget?

Lehet, egyszer én is lecserélem valamelyik szerszámomat egy robotra, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Talán néhány év múlva csak kiáltok egyet Béninek a fotelből, hogy hé, Béni, szedd le a babot, és közben nézd meg, kinyíltak-e a ház előtt a sásliliomok, kell-e csalánlé a futórózsának?!

De egyelőre kelek, öntözök, nézem a virágot, nézem a világot. Töltekezem. Mert míg a gép a kertben merül, én töltődök.