Igazságot a balkáni gerlének!

A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) az egyik legismertebb madarunk, hiszen szinte állandó lakója lett településeinknek. Eredetileg Ázsiában volt honos, de a múlt században szinte egész Európát benépesítette, köszönhetően kiváló alkalmazkodóképességének és széles táplálék-repertoárjának.

Évente 4-5 fészekaljat nevel, alkalmanként két fiókával – sokszor a legképtelenebb helyeken építve fel fészkét.

Épületek erkélyein, tetőszerkezetén, ereszcsatornáiban, lámpákon, faágakon is feltűnnek gyorsan összetákolt, gyengécske fészkei, még a téli hónapokban is. És bár ezek a mérnökinek közel sem nevezhető szerkezetek gyakorta esnek a viharok áldozatának, a balkáni gerle populációja mégis stabil, fészkelőállományának trendje mérsékelten növekvő.

Fotó: Pixabay / Christiane

Kritikusainak nagy része pont ezt a növekedést és terjedést sérelmezi – nem is feltétlenül ok nélkül. Mert ugyebár semmilyen faj esetében nem jó, ha egy adott területen belül túl sok lesz belőle. Azt azonban mégiscsak meg kellene kérdeznünk, hogy minek köszönhetően alakulhatott így a helyzet, és

mi vezetett odáig, hogy a fák árnyékából a betonrengeteg sűrűjébe költözött?

Alapvetően a helyzet hasonló, mint a többi madárfaj esetében: antropogén világunk agresszív terjeszkedése gőzerővel veszi el a körülöttünk élő állatoktól otthonaikat, szemtelenül szorítja ki őket természetes élőhelyeikről. A nagyüzemi mezőgazdaság nagymértékben szerepet játszott szokásaik megváltozásában, és akkor is önkritikát kell gyakorolnunk, amikor gabonamag fogyasztásuk miatt ítéljük el őket. Az egyre jelentősebbé váló gabonamag fogyasztás fő oka ugyanis a monokultúrás termesztés, illetve az ezzel szoros összefüggésben álló élőhely-degradáció.

A gyomortartalom vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a balkáni gerle által fogyasztott haszonnövények nagy része napraforgó, búza és kukorica, de sok esetben került elő szőlő és borsó is a vizsgálatok során. A helyzet azonban ez esetben sem annyira egyszerű, a kutatások ugyanis azt mutatják, hogy számos más szempont is meghatározza a balkáni gerlék táplálkozási szokásait. Úgy tűnik, hogy a kis- és közepes állománysűrűségű populációk egyedei többféle táplálékot fogyasztanak, mint a nagyobb állománysűrűségű populációkból származó egyedek: előbbiek háromszor több gyommagot fogyasztottak (38 gyom fajból), mint haszonmagot (13 fajból). Esős időben a nagyobb szemű gyom- és haszon magvak fogyasztása jelentősebb, csökkent fajszámmal. Ráadásul az élőhelyek diverzitáscsökkenése is nyomon követhető a gyomortartalom-vizsgálatokkal:

a korábbi 51 féle növény helyett 20 féle növényi termést és magot találtak a mintákban, és igazolták azt a hipotézist, miszerint a flóraszegényedés az egyik fő kiváltó oka a napraforgótáblák felkeresésének.

Fotó: Pixabay / Christiane

Fontos azonban kiemelnünk, hogy a haszon- és gyommagvak fogyasztásának aránya és mértéke, egyben jelentősége a mai napig nem teljesen tisztázott. Több olyan vizsgálatot is ismerünk, amelyben számottevően magasabb a gyommagvak fogyasztásának aránya, mint a haszonmagvaké:

volt olyan kutatás, ami a gyomortartalmak elemzése során arra a megállapításra jutott, hogy a vizsgált egyedek háromszor annyi gyommagot fogyasztottak, mint haszonmagot.

A leggyakoribb gyommagvak a szulák keserűfű, a fakó muhar és a madárkeserűfű voltak, de számos más faj is szerepelt a mintákban.

Olyan vizsgálatokat is ismerünk, amelyek során összesen 18 csigafaj került elő a mintákból, ezek alapján pedig

a balkáni gerle kártevőirtó szerepe sem elhanyagolható.

Arról a mai napig szakmai viták folynak, hogy a csigafogyasztás tudatos-e, vagy csak a táplálkozás során véletlenül felkapott csigák maradványai kerülnek elő a gyomorvizsgálatok során. Mindkét esetre találunk szakmai állásfoglalásokat, de egyre többször kerülnek elő rovarok is a mintákból, úgyhogy azt egészen bizonyosan kijelenthetjük, hogy a balkáni gerle nem könyvelhető el puszta kárt okozó fajként. Sőt: bátorkodom távolabb merészkedni, és felvetni azt a lehetőséget, hogy bizonyos környezeti feltételek mellett hasznot is hozhat a helyi ökoszisztéma számára, és talán még az ember számára is…

Fotó: Pixabay / Bishnu Sarangi

Beszélnünk kell a vele kapcsolatos közegészségügyi aggályokról is. Való igaz, hogy számos betegség által veszélyeztetett, de ezeknek nagy része vagy kizárólag a galambalkatúakra jelent veszélyt, majd maximum más madárfajok számára.

Jelenleg egy olyan betegséget említ a szakirodalom, amely közvetlenül emberre is veszélyes és komolyan kell számolni vele a balkáni gerlék növekvő populációja esetén: ez a papagájkór.

A betegséget okozó kórokozót kizárólag szárnyasok terjesztik, azon belül is elsősorban papagájok, de kanárik, galambok, tyúkok, hattyúk, sirályok és pintyek közt is megtalálható. Tudnunk kell róla, hogy a kertünkben repkedő és etetőnkre járó gerlék még fertőzöttség esetén sem feltétlenül jelentenek problémát számunkra, ugyanis a terjedéshez közvetlen érintkezésre van szükség. Ebből kifolyólag inkább azok vannak kitéve a betegség kockázatainak, akik tenyésztéssel foglalkoznak, és gyakorta érintkeznek a szárnyasokkal. A szakirodalom is úgy említi, mint foglalkozási betegséget, ami főként a kisállat-kereskedések, baromfifarmok, illetve baromfifeldolgozók alkalmazottjait betegíti meg.

Az Országos Epidemiológiai Központ állásfoglalása szerint

a gerlék esetében a problémát nem jelenlétük, hanem tömeges elszaporodásuk jelenti,

továbbá a kezeletlen, nagy tömegű ürülékszennyezéssel sújtott területek felszaporodása az, ami gondot okozhat. Azonban ez esetben is sok a kérdőjel, a hivatalos szervek is úgy fogalmaznak, hogy „egyes fertőző betegségek terjesztésében szerepük nem zárható ki” (Forrás: Epinfo, 13. évfolyam, 5. Különszám 2006. november 8.). A fent említett papagájkóron kívül a szakirodalom további lehetséges esetekkel is foglalkozik, így a gyakran influenzának diagnosztizált légzőszervi elváltozásokat okozó gombával, a Histoplasma capsulatummal is, amelynek spórái a légutakba kerülve okozhatnak megbetegedést, de ehhez arra van szükség, hogy az ember madárürülékkel sűrűn borított helyeken (például padlásokon) huzamosabb ideig tartózkodjon.

Fotó: 123RF 

Ezeken kívül esetenként kimutatták több enterális fertőző betegség kórokozóját (Salmonella spp., Escherichia coli O157, Campylobacter jejuni, Lysteria monocitogenes, Vibrio cholerae) is balkáni gerle egyedekből, de az így történő emberi megbetegedésekhez annyi szerencsétlen körülménynek kell egyszerre fennállnia, hogy a közvetlen fertőzés igen ritka. És azt sem árt tudnunk, hogy a galambalkatúak madárinfluenza iránti fogékonysága is elhanyagolható, ugyanis természetes úton nem fertőződnek. Ha ez mégis megtörténik, az sem okozhat gondot, a belőlük ürülő vírus ugyanis nem képes más fajt (például baromfit) megfertőzni.

A legfontosabb tehát, amit meg kell értenünk, hogy a problémát nagyrészt az okozza, ha valami nem ott, nem úgy és nem akkora mértékben van jelen, ahogyan annak természetéből fakadóan meg kell történnie. Mind a vérszívó ektoparazitákkal történő fertőzöttség, mind más fertőzések esetén a zárt terekben nagy mennyiségben felhalmozódó ürülék jelenti a gondot, annak is tartós belégzése, mely leginkább annak eltakarításakor történhet meg. Azonban, ha odafigyelünk az állat-ember együttélés szabályaira, és biztosítunk pár alapfeltételt, akkor könnyedén ki tudjuk kerülni az olyan helyzeteket, amelyek miatt ma üldözötté nyilvánítunk bizonyos fajokat. Nem beszélve arról, hogy a gerle is elvolt a fákon, sőt a bokrokban is, nem felfedezőkedvből szállta meg a városainkat.

Fotó: Pixabay / Christiane

Nem is gondolnánk, mennyire izgalmas a balkáni gerle és az emberi világ szerteágazó kapcsolatának vizsgálata. Egy-egy újabb körülményt és összefüggést feltárva tucatnyi más kérdés jön velünk szembe, és egyre jobban belemélyülve az ismeretekbe rájöhetünk, hogy micsoda komplex, összefüggő és egymásra épülő rendszerrel állunk szemben. Ám mint ennek a rendszernek a részei, mi sem húzhatjuk ki magunkat a rendszerelem kötelességei, szerepe és tevékenységének hatásai alól, azt várva, hogy a hatásokból csak a pozitívumot arathassuk le.

Érdemes tehát kicsit átgondoltabban, összefüggéseiben kezelni a természettel és annak minden élő egységével történő együttélésünket, mert bizony sokkal több múlik rajtunk, mint gondolnánk, és sokkal több dolgon tudunk változtatni, mint azt feltételeznénk. A cél tehát nem az kell, hogy legyen, hogy végét vegyük a kellemetlenségeknek, hanem az, hogy megtaláljuk azt a win-win felállást, ami mindkét fél számára elfogadható. Nincs ez másként a balkáni gerlék esetében sem: ugyanolyan részei a rendszerünknek, mint minden más élőlény, és nemcsak fejfájást okoznak, hanem csendben, némán sok szempontból hasznot is hoznak számunkra.

Fotó: 123RF 

Természetesen minden, előbb említett veszélyt komolyan kell venni, és felelősen kell kezelni, de emellett oda kell figyelnünk arra is, hogy mi a pozitív szerepük az ökoszisztéma egészében, és milyen kapcsolati hálók számára jelentenek nélkülözhetetlen elemet. Gondoljunk csak a verebekre: nagyon hasonló okok miatt üldözték őket, és Kínában sikerült is kiirtani őket, aminek sok-sok millió ember éhhalála lett a következménye. Ha más nem, hát ez ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire nem szabad csőlátással tekintenünk egy fajra, egy problémára sem.

Nyitókép: Pixabay / Christiane