Érik „a szegényember patikája” – a bodzabogyóra télen is szükségünk lesz

Kert

Érik „a szegényember patikája” – a bodzabogyóra télen is szükségünk lesz

A Kárpát-medence egyik legismertebb, legsokoldalúbb növénye. Az elmúlt évtizedekben kitűnően alkalmazkodott az emberi beavatkozások hatásaihoz, és szívós lakója lett az antropogén világ másodlagos élőhelyeinek is. Megtalálhatjuk a degradált területeken, az erdők és cserjések mentén, a parlagok és útszélek szegélyein is, és a városokban sem ritka, hogy találkozunk vele, ugyanis egyike azon fajoknak, amelyek a szennyezett levegőt is jól tűrik.

Ilyen főnyeremény ez a bodza, aminek virágait serényen szedtük nemrég, és aminek bogyói mostanra érik el a teljes érettséget. Itt van hát az ideje egy gyűjtőkörútnak, hogy a bodzabogyókat változatos formában felhasználva feltölthessük egészségraktárainkat a hidegebb hónapokra is.

Ha valaki hallott még történeteket nagymamájától a régi idők gyógymódjaival kapcsolatban, akkor pontosan tudja, hogy a népi gyógyászatban a bodza volt „a szegényember patikája”.

A bodza főzetével kezelték a szemgyulladást, használták székrekedés ellen, alkalmazták fájdalomcsillapítóként, de vizelethajtónak vagy köptetőnek sem volt ritka.

Fotó: Pixabay / Rita E.

Fontos festőnövénynek is számított: bogyóiból barna, kék, vagy ibolyaszínű festékeket is készítettek, ami ráadásul nagy erővel fedte be a megkent felületet. Erejét magunk is kipróbálhatjuk, ha szánunk egy kis időt a játékra: mozsárban törjük össze a bodzabogyókat, préseljünk ki annyi levet belőlük, amennyit csak tudunk, és már készen is van a bodzafestékünk. Ezzel aztán játszhatunk kedvünkre – feltéve, ha valamilyen okból nem szeretnénk foltosan mutatkozni,

a bőrünket megfogó bodzafesték ugyanis még napokig ragaszkodni fog élő vásznához…

De természetesen a játékhoz csak a maradék bogyókat használjuk fel, azok ugyanis túl értékesek ahhoz, hogy pazaroljuk őket. Mindenekelőtt főzzünk egy jó nagy adag bodzalekvárt, amit lehetőség szerint szederrel és almával keverjünk! Nem ettem még finomabb vegyes lekvárt ennél, és ha még egy kis fahéjat is csempészünk bele, akkor máris elkészítettük az ünnepi asztal legjobb desszert kísérőjét.

Fotó: Pixabay / Rita E.

Ha a lekvárt sűrűbbre főzzük, isteni bukta töltelék lehet belőle, és a bodzabogyók gyümölcssajtnak is kiválóan megállják a helyüket. Ebben az esetben is ajánlott egy kevés szederrel vagy almával vegyíteni, de a fanyarabb íz kedvelői ettől el is tekinthetnek.

Friss felhasználásakor sem kell sokat gondolkodnunk: mindenképpen próbáljuk ki a bodzabogyókból készült gyümölcslevest! Ezt készíthetjük habarással és tejszínesen is- és tálalhatjuk melegen vagy hidegen ízlés szerint.

Fotó: Pixabay / Hans

Természetesen minden más gyümölcshöz hasonlóan szörpöt is készíthetünk belőle, és érdemes eltennünk egy kevés natúr levet is télire. Ehhez nem kell mást tennünk, mint vízzel felfőzni a megmosott bogyókat, összeturmixolni, majd leszűrni. A steril üvegekbe csorgó cukormentes, vitamindús bodzalé dunsztolva sokáig eláll, és később sokrétűen felhasználható: turmixokhoz, szörpökhöz, gyümölcsitalokhoz, mártásokhoz vagy éppen likőrökhöz.

A szűréskor felfogott bodzabogyó darabokat érdemes félretennünk, kiterítve megaszalnunk majd ledarálnunk.

Üvegben sok hónapig eltartható, és a vitamin italoktól kezdve a joghurtokon át egészen az édes tészták elkészítéséig sok mindenre felhasználhatjuk. Ha a kuglóf tésztájába teszünk belőle két evőkanállal, a nyers tésztát lilára színezi, ami kisülve feketés árnyalatot kap, és olyan lesz a tészta, mintha mákkal lenne tele. Vaníliasodóval kiváló édesség lesz belőle.

Fotó: Pixabay / Rita E.

A bogyókból sok helyütt készítettek bodzabort is, amit azért is kedveltek olyan nagyon, mert a gyümölcsborban nagyrészt megmaradtak a gyümölcs ásványi anyagai és vitaminjai, ezért egészségmegóvó gyógyitalként tekintettek rá. Így írnak róla egy 1918-as borászati lapban:

„A bodzabor készítése tehát következőképpen történik. A bodzagyümölcsöt nyelétől különválasztva egy nagyobb dézsába vagy kádba gyűjtsük össze és vagy itt bunkóval jól megcsömöszöljük, vagy szorosra állított zuzómalmon leőröljük. Ezután vagy igy hagyjuk a czefrét egy napig állani, vagy szükség szerint (a megállapított savtartalomhoz képest) vizet öntünk hozzá és ugy 48 óráig gyakori keverés közt hagyjuk állani. Ekkor a czefrét szőrszitán átpasszirozzuk a visszamaradó kását pedig zsákba öntve prés alá helyezzük és kisajtoljuk.

Az első és második levet együttesen hordóba öntjük. Ekkor teszünk a nem egészen megtelt hordóba literenkint 2-5 deka czukrot, aszerint, hogy gyönge vagy erős bort akarunk.

Az erjedés meleg helyen csakhamar megindul és néhány hétig eltart. Befejezése után várjunk mig a bor megtisztul s azután azonnal kisebb edénybe vagy palaczkra fejtjük. Jobb eltartás czéljából béke idején hektoliterenként még 1-2 liter absolut alkoholt is öntöttek hozzá. A bodzabor, ha a gyümölcsnyelek és héj gondosan el lett különítve, kellemes izű, sötét-piros színű, zamatos ital, melyet oly vidéken, ahol szőlőbor kevés készül, megbecsülnek és orvosszernek másfelé is szivesen elviszik.” 

Bármit is kezdünk a bogyókkal- ha nagyobb darabjait felfogtuk egy-egy étel elkészítése során, akkor érdemes azokat is kiszárítani, és gyümölcsteák összetevőjeként felhasználni. Gyógynövényekkel, fűszerekkel és más gyümölcsdarabokkal izgalmas ízvilágú forró italok készíthetők belőle. Próbáljuk ki azt is, hogy lefekvés előtt egy bögre forró, mézes tejbe tesszük őket, és lassan elkortyolgatjuk. Nyugodt álmot tud hozni az éjszakába, és ízélménynek sem utolsó.

Egy dolgot azonban nagyon fontos tudnunk: a bodzabogyó nyers fogyasztása nem ajánlott, mert mérgezést okozhat. Ezért csak alapos hőkezelés után fogyasszuk, és akkor is csak mértékkel!

Nyitókép: Pixabay / Rita E.

Ajánljuk még: