Minden évben nagyon sok vendég érkezik gazdaságunkba, hogy a nálunk töltött idő alatt a gyógynövényekkel, régi gyümölcsfajtákkal ismerkedjenek. Feltételezem, hogy minden szakma esetében megvan az a néhány alapvető kérdés, melyeket a nem hozzáértők igen gyakran feltesznek. Nincsen ez másként a mi esetünkben sem. Rendszerint elhangzó kérdés például a „Mikor kell metszeni?” – ezt egyébként ebben a cikkben már korábban igyekeztem megválaszolni. Az idei évben azonban váratlanul sokan kérdeztek rá egy a fákon látható jellegzetes valamire. „Betegség? Gomba? Élősködő?” – szóltak a tippek, pedig az a bizonyos különös valami nem más, mint a növényekre nézve teljességgel ártalmatlan zuzmótelep! Nézzünk utána, mi is ez valójában!
A zuzmók két élőlény, a gombák és az algák szimbiózisának (azaz mindkét fél számára hasznos együttélésének) köszönhetően alakultak ki, önálló élőlényként tartjuk őket számon. Ahogyan az élet minden más területén, úgy az együttélés itt sem képzelhető el munkamegosztás nélkül: miközben a gombák az algák (másnéven moszatok) által előállított szerves vegyületekkel táplálkoznak, addig utóbbiak a fotoszintézis során a gombák által felvett vizet és ásványi anyagokat tudják hasznosítani. A zuzmók tehát a táplálékukat saját maguk állítják elő, nem a fától veszik el, azaz nem élősködők!
A zuzmók kiváló indikátor (azaz jelző) élőlények, mivel rendkívül nehezen, vagy egyáltalán nem tudják tolerálni a légszennyezést. Nagyforgalmú belvárosi kerületekből akár teljesen eltűnhetnek, így ezeken a területeken úgynevezett „zuzmósivatagok” alakulhatnak ki. Ennélfogva
a zuzmóknak akár örülhetünk is, mivel jelenlétükből tiszta, friss levegőre következtethetünk!
Indikátor szerepük növényvédelmi szempontból is hasznos, ha ugyanis nagy mennyiségben vannak jelen, az nedvesebb, párásabb mikroklímára utal, ami egyéb gombák fákon való megtelepedésének is kedvezhet! A fentiekből látszik, de szükségesnek tartom ismét kiemelni, hogy a zuzmó ellen ebben az esetben sem kell védekezni! Amennyiben azonban valódi gombás betegségek ütik fel a fejüket gyümölcsösünkben, célszerű lehet a fák közti légmozgás lehetőségét biztosítani, esetleg bio-gazdaságokban is alkalmazható réz-alapú, vagy egyéb gomba-kontrolláló szereket használni.
Zuzmókkal azonban nem csak a fák törzsén találkozhatunk. A moszatok és a gombák közti együttműködés annyira tökéletes, hogy még a legextrémebb környezeti viszonyok között is képesek életben maradni. Ott vannak szinte mindenhol, a sivatag homokjától a sarkvidékeken keresztül a trópusi esőerdőkig.
Az eltérő környezeti viszonyok között természetesen nagyon különböző fajokkal és fajtákkal találkozhatunk, melyek nemcsak színükben, vagy formájukban, de akár növekedésük intenzitásában is teljesen eltérők lehetnek!
A zuzmók színét általában a bennük élő algák határozzák meg, így a zuzmók meghatározását is sokszor színük alapján végzik. Érdekes jelenség, hogy ugyanannak a zuzmónak más színe lehet száraz és más nedves állapotban. A színváltás a zuzmótelepek felszíni rétegének köszönhető, amely nedvesség hatására áttetszővé válik, így jobban láthatóvá válnak az alatta található, zöldes árnyalatú fotoszintetizáló rétegek. A kutatók munkáját egyszerűsítendő ezért a zuzmókat színük alapján száraz állapotban szokás csoportokba osztani.
A zuzmók szaporodása jellemzően ivartalanul, leggyakrabban egyszerűen a zuzmótelepek darabolódásával történik, miközben az extrémebb környezeti viszonyok között évente alig 1-2 millimétert növekednek. Ennek ellenére ott találjuk őket a Föld legöregebb növényei között is: pusztító hatásoktól védett helyeken akár több száz éves zuzmótelepeket is számon tartanak a kutatók!
Ajánljuk még:
Télen is a szabadban: fedezzük fel a natúrparkokat!
Kedvenc hazai természetfilmjeink
Nyolc tény, ami rávilágít, miért nem élnénk túl erdők nélkül
