Mindenekelőtt fontos magunkban tudatosítani, hogy a „mikor kell” kezdetű kérdések a növények esetében gyakorta nehezen értelmezhetők. A különböző vad fajok és a belőlük kialakult számos fajta ugyanis anélkül vészelte át az elmúlt sok száz, vagy akár ezer évet, hogy bárki metszette, permetezte, ápolta volna őket. Belátható, hogy ha valóban emberi gondoskodásra szorulnának, kíméletlenül az evolúciós fejlődés áldozatává váltak volna. Mindez természetesen nem vonatkozik az elmúlt évtizedek során kertészeti körülmények között szelektált és nemesített fajtákra, változatokra, melyek valóban rövid idő alatt megsínylenék az emberi gondoskodás hiányát! Így vagy úgy, a növények egészen biztosan meghálálják az odafigyelő, szakértő gondoskodást.
A túlzásba vitt gondoskodás azonban könnyen a növények kárára mehet!
Ha mindent meg akarunk adni a gyümölcsfáinknak, az előbb-utóbb az élet- és védekezőképességüket is rontani fogja. A legyengült gyümölcsfák a gyümölcsök érlelése helyett energiájukat kénytelenek saját szervezetük regenerálására, fenntartására fordítani, ami a gyümölcsök mennyiségének és minőségének csökkenésében is megmutatkozhat. Ha a gyümölcsfák természetes védekezőképessége gyengül, a mai kor embere gyakran azonnal mesterséges vegyszerek, műtrágyák után nyúl. Amennyiben azonban a túlzott óvás-féltés helyett kertünket megpróbáljuk úgy művelni, hogy a benne található növények maguk természetének legjavát adhassák, jóval kevesebb (akár semennyi) kémiai vegyszerre lesz szükségünk!
A faoltás lehetőséget kínál arra, hogy egy számunkra kedves, nekünk ízletes gyümölcsöt érlelő öreg fát, vagy akár már csak néhány példányban ismert fajtát megmentsünk a pusztulástól. A szakszerűen oltott új fácska felnőve a régi öreg anyafa minden tulajdonságát hordozni fogja, közel ugyanakkora, ugyanolyan gyümölcsöt szedhetünk róla. A gyümölcsfák oltásához kapcsolódó munkálatok már a tél során elkezdődnek. Célszerű még a nedvkeringés megindulása előtt levágni azokat a nemes oltóvesszőket, melyeket később vad alanyra szeretnénk oltani. Vesszőket azokról a fákról vágjunk, melyek tulajdonságait egy az egyben meg szeretnénk őrizni.
Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen vad alanyt választunk ki a nemes fogadására! Nem mindent olthatunk mindenre, az adott fajok és fajták fogadására leginkább azok vad formái a legalkalmasabbak. (Pl. körték számára a vadkörte, őszibaracknak a parasztbarack, stb.) Fontos az is, hogy a vad alany növekedési képessége közel azonos legyen a nemes fáéval. Ha gyöngébb vadra oltunk erős nemest, az oltás alatti törzsrész karcsúbb, törékenyebb lesz, míg fordított esetben hatalmas törzsön szerény korona alakul csak ki. Vad alanyokat kertészetekből, de akár erdészetek gazdaságaiból is olcsón szerezhetünk. Helyben tőre oltásnak azt nevezzük, ha már egy meglévő gyümölcsfa erre alkalmas ágára, vagy akár vadon sarjadt alanyra oltjuk a nemes vesszőt.
Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, régen ennek ideje körül végezték a faoltó munkálatokat. Az oltásnak számos technikája ismert. A legegyszerűbb az ún. lapolás, amikor a közel hasonló átmérővel bíró nemes és vad vesszőt harántirányban elmetsszük, majd a két ágacskát – a sebek érintése nélkül – összeillesztjük. A vesszőket ezt követően oltószalaggal (celluxhoz hasonló, speciális szalag) összeszorítjuk, majd a nemest 3-4 rügyre visszavágjuk.
Hasonlóan egyszerű az ékoltás is, melyet vastagabb vad és vékonyabb nemes vessző esetén is alkalmazni tudunk. Ilyenkor a nemes vessző végét ékszerűen, V-formában kihegyezzük, majd a vad vessző lemetszett végében hosszirányban készített vágásba tűzzük. Fontos, hogy a két vessző kérgi része legalább az egyik szélen érintkezzen egymással!
Az anyanövénynek az oltáshoz hasonlóan a szemzés is minden tulajdonságát átörökíti. Lényeges különbség azonban, hogy a nemes fának ez esetben csupán egyetlen rügyét illesztjük a kiválasztott alanyra. Az alany kérgi részén éles oltókéssel T-formájú metszést ejtünk, melynek sarkait az oltókés fülével óvatosan kihajtjuk. Az így létrehozott kis zsebbe óvatosan belecsúsztatható a nemes fáról a pici kéregrésszel együtt vágott rügy, amely sikeres szemzést követően évek során akár komoly termő ággá is fejlődhet. Ezzel a technikával alakíthatók ki olyan gyümölcsfák, melyek többféle színű, formájú gyümölcsöt teremnek. A nagy kutyulást azonban kerüljük, alma almával, körte körtével maradjon!
A gyümölcsösben végzett tavaszi munkálatok közül a legismertebb a fametszés.
Ahogy a cikk elején szó volt róla, ezt a folyamatot sem kell feltétlenül elvégezni!
Egy egészséges, jól beállt, odafigyelve gondozott gyümölcsöst semmiképpen nem javasolt csak a szokás okán végigvágni! Kiskerti körülmények között sokkal jobban oda tudunk figyelni akár egyenként is a fáinkra, nem szükséges, sőt inkább káros az intenzív gazdálkodás technikáit és módszereit alkalmazni. Az erősen visszavágott fák energiájuk jelentős részét saját ágrendszerük újranövesztésére fordítják, ami a termés mennyiségének és minőségének, a gyümölcsfák védekezőképességének rovására mehet. Ez ideig-óráig ugyan kompenzálható különféle (mű)trágyák és növényvédőszerek használatával, de mindenképpen jelentős mértékben lerövidíti az adott fa élettartamát! (A szermaradványok problematikáját nem is részletezve…)
Félreértés ne essék, a metszés nem ördögtől való, de mint életünk és a kertészkedés minden részére, úgy erre is vonatkozik a mértékletesség alapelve. Csak annyit és csak ott metsszünk, ahol valóban szükséges! A munkálatokat éles, fertőtlenített ollókkal, ágvágókkal végezzük, a nagy vagdalkozás előtt lehetőség szerint kérjük ki szakember tanácsát. A metszés hasonló egy rugó összenyomásához: minél jobban összenyomjuk, annál nagyobbat fog pattanni – azaz (egy egészséges fa esetében) minél jobban visszavágunk egy ágat, annál erősebb növekedést tapasztalhatunk a következő ciklusban. Személy szerint egy bizonyos ponton túl sosem javaslom a fák tetejének metszését, mivel azok néhány év alatt beállnak, s tovább nem növekednek. „No de nem érjük el a tetejét!" – szokták mondani! Baj-e ez?! Ahogy mifelénk a rend: az alsó gyümölcs a gyermeké, a földről elérhető az asszonyé, a létrásból én főzök pálinkát, a magasabban érő pedig Isten madaraié! Jut épp elég mindenkinek!
A tavasz a gyümölcsfák telepítésének is az ideje. Ahogyan azt már korábban is írtuk, az ültetés helyét minden esetben a már kifejlett felnőtt fa méreteit figyelembe véve válasszuk meg! Próbáljuk elképzelni, járjunk utána, hogy „felnőtt korában” mekkora lesz a kezdetben kicsiny vessző. A fa helyét gondosan készítsük elő, az ültetőgödörbe istállótrágyát, érett komposztot is tehetünk. Kevesen foglalkoznak vele, de több éves fa ültetésekor a fa elhelyezésénél érdemes figyelembe venni, hogy felnövekedésének időszakában milyen volt a fa „tájolása”, azaz merre volt számára kelet-nyugat-stb. A fa belső struktúrái ennek alapján alakultak ki, így amennyiben fordítunk rajta, kénytelen lesz belsőleg is átalakulni, ami adott esetben a termőre fordulás időpontját akár 2-4 évvel is kitolhatja.
Az ültetőgödörbe helyezett fa gyökerei közé a talajt öntözés közben történő kíméletes rázogatással juttassuk be, a taposás, döngölés könnyen a gyökerek körüli talaj betömörödéséhez vezethet! A frissen ültetett fákat karókkal támaszthatjuk, de figyeljünk rá, hogy ezekkel az amúgy is sokszor sérült gyökereket tovább ne károsítsuk!
Az elültetett fák környékét mulccsal takarhatjuk, ami egyrészről védi a talajt a kiszáradástól, másrészt értékes tápanyagok juthatnak el belőle a gyökerekhez. A mulcstakarás azonban soha ne érje el a fa törzsét, mivel könnyen betegségeket okozhat!
Ne féljünk próbálkozni, és ha szükségét érezzük, bátran kérjük szakemberek tanácsait!
Gyümölcsöző tavaszt mindenkinek!
További írások a témában:
A TELJES BEZÁRKÓZÁS HELYETT KI AZ UDVARRA! ÍME AZ ELSŐ KERTI FELADATOK
TERMÉSZETES EGÉSZSÉG – ELENGEDHETETLEN TAVASZI NÖVÉNYEINKRŐL
NAGYON ZÖLD, EGÉSZSÉGES ÉS A LELKEDNEK IS JÓ – KERTGONDOZÁS (KICSI) KERTTULAJDONOSOKNAK
