Nagyon zöld, egészséges és a lelkednek is jó – Kertgondozás (kicsi) kerttulajdonosoknak

A spanyolországi monokultúrában termelt importparadicsom valahogy soha nem esik olyan jól, mint az öreg piacos nénik kiskertjéből előkerült ropogós, magyar paradicsom. Én is jobban szeretek mindent, amit magam csinálok, mert abban szeretet van, gondoskodás és a kétkezi munka értéke, mostanság ráadásul pluszban a tudat, hogy az otthoni előállítással hozzájárulok a fenntartható jövőhöz.

Persze, 40 négyzetméteren nem tud totálisan önellátóvá válni az ember, de a permakultúrás módszerrel

egy négyfős család éves élelmiszerigényének jelentős részét kis helyen is meg lehet termelni.

Én már elültettem az első veteményeket – a spenótot, retket, gyöngyhagymát és korai társaikat –, de van még idő veteményezni, úgyhogy elmondom röviden, mit tudtam meg kezdő kertészként a permakultúráról.           

Az ipari termelők példáját látva azt hihetnénk, hogy okos dolog mindössze egy növényfajtát termeszteni nagy területen, elvégre az ültetvényesek biztos jobban tudják, mint mi. Mármint megerőszakolni a földet. Az ökológiai gazdálkodás alapja azonban a monokultúrával ellentétben pont egy olyan vegyes, összefüggő növényrendszer létrehozása, amellyel megpróbáljuk magát a természetet utánozni – hiszen az erdőt sem kell megpiszkálni ahhoz, hogy termőtalaj szülessen, vadmálna, gomba és szeder nőjön a fák tövében vagy egészséges gyógynövények éljenek egymás mellett békességen.

Földanya évmilliárdok óta tudja a maga dolgát, úgyhogy elsősorban az ő trükkjeit lenne érdemes átültetni a háztáji gazdálkodás során.

Milyen lépésekkel lehetséges közelebb kerülni a permakultúrához?

1.      Készíts ültetéstervet!

A találomra történő magszórás helyett egy kockás lapon szépen felrajzoltam minden sor helyét, a Gertrud Franck-féle vegyeskert mintájára, így lettek fő- és melléksoraim is attól függően, hányszor terem egy évben a sorba vetett növény.

Természetesen, a beosztáskor sem a véletlen vezette a kezem, a növénytársítást alapul véve olyan kombinációkat hoztam létre, amelyekről tudom, hogy szeretik egymást – vagy éppen elkerülni szeretik egymást.

2.      Ásás helyett mulcsold és pihentesd a földet!

A mi telkünk egy régóta parlagon fekvő, durván elgazosodott terület volt, ezért idén első alkalommal felástuk a vetés előtt, hogy gyomirtók használata nélkül tudjuk megtisztítani a földet, a permakultúrában azonban

nem szokás ásással tönkretenni a már kialakult talajéletet.

Év közben mulccsal kell lefedni a földet, hogy megelőzzük a terméssorok elgazosodását, ősszel pedig érdemes zöldtrágya-növénnyel beültetni a területet, és hagyni, hogy tavaszig ez takarja a földet – aztán egyszerűen kézzel kihúzgálni azt a kevés gyomot, ami mégis kinő.

3.      Természetes növényvédelem

Úgy gondolom, egy saját veteményesben nincs helye a permetszernek, mert ha vegyszeres zöldséget szeretnék enni, azt a boltban is meg tudom venni – a házi termés legyen mentes a káros anyagoktól. A megfelelő növénytársítások önmagukban adnak némi védelmet a fejlődő palántáknak azzal, hogy elűzik egymás kártevőit, de otthon elkészíthető szerekkel is érdemes próbálkozni komolyabb gond esetén, például csalánlevéllel vagy a sorok köré ültetett csigaűző büdöskével.

4.      Alkalmazz vetésforgót!

Bizonyos növények bizonyos fajta tápanyagokat szívnak el növekedés közben a földből, ezért érdemes minden évben variálni a sorokat, hogy biztosan meglegyenek a palánták fejlődéséhez szükséges ásványi anyagok a talajban. A vetésforgó természetesen év közben is hasznos azokban a melléksorokban, ahova évente két-három alkalommal is vetünk gyorsnövésű zöldséget. Egyszerűbben szólva, a salátát ne saláta kövesse. 

A kertvárosiak hétköznapjait élve tudom, hogy a legtöbben a kert méretét hozzák fel kifogásként arra, miért nincs veteményesük, de valójában

nem kell hektárokban gondolkozni a háztáji permakultúra esetében,

főleg, mert egy jól működő vegyeskertnek szokatlanul magas a terméshozama.

Egy kicsit kevesebb térkő, műgyep vagy medence, és máris odafér a gyógynövényekkel gazdagított házi veteményes, ahonnan olyan jól esik majd leszedni a vacsorához a saját hozzávalókat.