Búzavirág
Örök kedvencem: a máig is sok helyütt csak gyomnövénynek emlegetett kék búzavirággal (Centaurea cyanus). Nagyszüleink idejében a gabona gyomnövényeként ismerték: a megművelt területeken fordult elő- különösen a rozs- és búzavetésekben. Az elmúlt évtizedekben azonban egyre inkább eltűnőben van, mígnem térvesztése egészen odáig jutott, hogy ma már sok helyütt különlegességként, régi magyar kuriózumként keresik magjait.
Ha időben elvetjük, májusban már virágozhat. Virágait óvatosan szedjük le, és napfénytől védett helyen szárítsuk, mert a napfény kiszívja élénk színüket. A virágok forrázatát főképp szemgyulladás kezelésére és toroköblögetésre használják. Szárított virágszirmai étvágyjavító és görcsoldó teák összetevői lehetnek, de salátákban és pogácsába sütve is érdemes kipróbálnunk őket. A búzavirágról szól egy korábbi írásunk is.
Búzavirág – Fotó: Pixabay / Sabine Löwer
A fagyok elmúltával már kiszórhatjuk magjait: fél centiméter mélyen a laza, apró morzsás talajra. Körülményektől függően három hetet is várnunk kell csírázására, de a türelmünkért megkapjuk jutalmunkat: egy gyönyörű, beporzóbarát és rendkívül széleskörűen felhasználható virágot.
Árvacsalán
A piros árvacsalán (Lamium purpureum) szintén gyomnövényként ismert, méltatlanul mellőzött növény. Az egész növény ehető, kifejezetten értékes táplálék. Nyersen salátákban érdemes megkóstolnunk, de főzhetjük, párolhatjuk is. Gyógyhatását sebek kezelésénél, vérzéscsillapításnál használhatjuk ki- ilyenkor a leveleit kell összezúznunk, és borogatásként felhasználnunk. Az árvacsalánról szóló korábbi írásunkban arról is írtunk, milyen finomságokat készíthetünk belőle.
Kora tavasszal, mielőbb érdemes vetnünk- ha viszont kifutunk az időből, akkor később mindenképpen félárnyékban, gyakori öntözés mellett próbálkozzunk. Takarónövényként is ideális, hiszen alacsony termetével nem zavarja a haszonnövényeket. Tyúkhúrral, gyermekláncfűvel együtt nagyon jó vegyes talajtakaró szőnyeget alkot, amiért beporzóink és madaraink is hálásak lesznek. Érdemes kertünk állandó lakójaként meghonosítanunk, mert a tél végi, kora tavaszi virágzása miatt nagyon fontos nektárforrás lesz ezekben a virágban szegényebb időszakokban.
Piros árvacsalán – Fotó: Pixabay / Annette Meyer
Orvosi ziliz
Legelők, árterek és szikesek lakója, ami akár másfél méterre is emelheti hosszan tündöklő virágait, így mára már dísznövényként is kedveltté vált. Az orvosi ziliz (Althaea officinalis) a madárbarát és permakultúrás kertek kedvelt rovarcsalogató növénye, aminek fiatal levelei kiváló saláta alapanyagok. Gyökere is ehető: kissé édeskés ízű. Íze mellett gyógyhatása sem elhanyagolható: sokféle betegség ellen használták és használják manapság is. Virága és levele a köhögés elleni teák összetevője lehet, de használják még gyomor- vagy bélhurut, nyálkahártya-gyulladás esetén is, és állítólag az egyik leghatásosabb gyógynövény a rekedtség kezelésére is. Az orvosi zilizről is írtunk korábbi írásunkban, gyógyhatásait hangsúlyozva.
Orvosi ziliz – Fotó: Plantnet / Olivier Chiodi
Bakszakáll
A közönséges bakszakál (Tragopogon orientalis) a gyepek és bolygatott területek viszonylag gyakori növénye, amely könnyen felismerhető nagy sárga virágáról, és keskeny leveleiről. Kevesen tudják, hogy régen termesztették is, hiszen a konyhában sokrétűen felhasználható. Gyökerét köretként tálalták (nyersen és főzve is), de salátákban is helyet kapott édeskés levelei mellett. Szára is ehető, de a virágbimbók sem maradhatnak ki: savanyítva a kapribogyóhoz hasonló ízük van. Gyógynövényként emésztőrendszeri betegségek kezelésére használják, de a gyökeréből készült sziruppal felvehetjük a harcot a megfázás ellen is. Korábbi írásunkban a bakszakáll étkezési értékét is méltattuk.
Szerencsére szinte bármilyen talajon megél, és öntözést is csak akkor igényel, ha kifejezetten étkezési célra termesztjük, és ezért fontos, hogy zsenge legyen. Virágait a beporzó rovarok is szeretik, ezért virágos, rovarbarát kertekbe is tökéletes választás.
Bakszakáll – Fotó: Plantnet / Mallol Camprubí Albert
Mezei katáng
Az egyik legismertebb gyomnövény-gyógynövényünk, aminek magjait mindenképpen érdemes elvetnünk, ha valamilyen okból kifolyólag nem vetette meg lábát a kertünkben. A mezei katáng (Cichorium intybus) rétek, útszélek halványkék dísze sokan – cikóriaként is ismerik.
Mezei katáng – Fotó: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
Levele, virága és gyökerei is ehető: gyökere főzhető, süthető, levele és virága pedig nyersen is fogyasztható. Kiváló inulin-, keserűanyag-, aminosav-, csersav- és káliumforrás. Készíthetünk belőle teát, salátát, főzeléket és cikóriakávét is- de akár savanyúság vagy leves is lehet belőle. Rendkívül sokszínű növény, amit beporzóink is szeretnek, ezért érdemes állandó lakóként befogadnunk. További érdekességeket is megírtunk a mezei katángról egy korábbi cikkünkben.
Ajánljuk még:
Rebarbara-okosság: 5x5 tudnivaló a zöldségnek hitt gyógynövényről
Nemes fehér csillag: a havasi gyopár
A bőrápolás és a tápanyag-utánpótlás mindenkori jolly jokere: a banánhéj a barátod!
