Az életöröm kertjei Berhidán – látogatóban kertbarátoknál

Kert

Az életöröm kertjei Berhidán – látogatóban kertbarátoknál

„Nem dekorkertek, nem látványkertek vannak minálunk, csak olyan vidéki kertek” – szabadkozott Kellerné Szász Anikó, a berhidai kertbarát kör vezetője. Éppen erre voltunk kíváncsiak: azokra az igazi, autentikus zöldséges kertekre. Arra, hogyan művelik kertjeiket ezek a fáradhatatlan asszonyok, miként változtak meg a kerttel kapcsolatos hagyományok a digitális világ megjelenésével. Vagy maradt-e, marad-e minden a régiben?

Nem dekorkertek, a valóság nyomába eredtünk Berhidára, a Bakony aljába. A villanyoszlopokon gólyafészek: a szülők etették már felserdült fiaikat. Aztán lépten-nyomon gólyafészkek kerültek a látókörünkbe – nem győztünk betelni látványukkal. Kellerné Szász Anikó kertjében pedig két szerelmes kis tacskó kísérte végig kertmustránkat. Miközben Anikó szabadkozott, hogy az ő kertjeik nem látványkertek, itt nincs más, mint zöldség, fűszernövények, no meg pár virág, igyekeztünk megnyugtatni, hogy éppen ezért a látványért keltünk útra!

Berhida a Balaton-felvidék északkeleti és a Mezőföld északi határán, a Bakony déli nyúlványain, a Séd folyó völgyében található. Berhida három helység: Berhida, Peremarton és Kiskovácsi egyesüléséből jött létre. Műemlékei közül kiemelkedik a XIII. században épült kettős kőfedélzetű templom, melynek egyetlen párja található Európában: Montataire kolostortemploma. Ez az a két korabeli műemlék, amelynek a tetőszerkezetét is falazták, faanyagot nem tartalmaz. Forrás: Berhida város hivatalos oldala

Legényrózsák – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

„Látjuk a műsorokban, meg a közösségi oldalakon, hogy milyen csoda kertek vannak, és ilyenkor kicsit úgy érezzük, hogy a mi kertjeink nyomukba se érhetnek. Látjátok, itt ezek a hosszú magaságyások mind újrahasznosított anyagokból készültek” – tárja elénk kis földi Paradicsomát Anikó, majd a talaj előkészítésének titkaiba is beavat: 

„Hordtuk bele több mint 300 talicska lótaposta földet, jó trágyásat, erre került még komposzt, nyúl- és tyúktrágya. A tetején szalmamulcs, hogy sokáig megtartsa a nedvességet. Ebben nevelkednek a zöldségek.”

Levendula és paradicsom – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

A paradicsomok mellett mit keres a levendula? – teszem fel inkább magamban a kérdést, amire – kihangosítva – kézenfekvő válasz érkezik:

„Évek óta tapasztalom, hogy sokat segít a beporzásban. Sőt, néhány vándorcserép is van, amelyeket oda teszek, ahol éppen szükség van rá. Ezért hagytam ott az elvirágzott hagymavirágokat is az ágyás végén a kannában, mert még vonzzák a beporzókat. Nem sok virágom van, de

ezeket nagyon szeretem: ernyős verbéna, rezeda, a régi kertek virágiból. A legényrózsa – vagy ahogy máshol hívják, rézvirág (Zinnia elegans) – nálunk a hagyományos temetővirág. Ebből kötnek csokrokat a temetői vázákba.

Van itt néhány gaz is, mert árnyékolják a talajt, meg nincs is mindig időm mindet kihúzni. De itt a porcsin, amit szívesen fogyasztunk is, most kezd el igazán virulni, ebben a nagy melegben. A kis papsajt, az a mi kerti emlékvirágaink közé tartozik” – mondja Anikó, és máris sokkal érdekesebbnek tűnik az általa egyszerűnek vélt vidéki kert.

Kerti hangulat – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

Emlékvirág, ezt említetted nekem már többször. Mik ezek, mire emlékeztetnek?

„Azokat nevezem emlékvirágoknak, amelyek a régi kerteket idézik fel. Nálunk sok az idős ember, a kertjeikben ezek még megtalálhatók. De lassan el fogunk feledkezni róluk.

Ezért gondoltam ki, hogy az év során mindenki gondolja át, melyek azok a virágok, amelyek valami régi, kedves emléket ébresztenek benne.

Emléknövények – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

Ezeket pedig majd szeptemberben, az éves terménybemutatónk keretében kiállítjuk és bemutatjuk a közönségnek. Aki akar, akár dugványokat is készít belőlük, vagy több cseréppel nevel, mert meg szoktuk ajándékozni egymást növényekkel.

Nekem a legényrózsa is emlékvirág, mert az elhunyt szeretteimre emlékeztet. A papsajt a gyerekkorom ízeit hozza vissza.

A bókoló disznóparéj (Amaranthus caudatus), amit felénk pulykatakonynak neveznek, a szívmagvirág (Cardiospermum halicacabum) szintén közéjük tartozik, ezekből itt cseperedik pár példány, már a kiállításra készülve” – sorolja Anikó, és az emlékvirágok hallatán bennem is emlékek élednek.

Kasvirágok – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

Vendéglátónk viszont így folytatja:

„Itt ez a nem mindennapi növény, a szarvasagancs útifű: nekem ő is egy emléknövény, mert különleges módon jutottam hozzá.

Volt egy pályázat évekkel ezelőtt egy svájci vetőmag-forgalmazónál, és beküldtem a színes savanyúságom fotóját. 150 frankot nyertem vele, amiből magokat vásárolhattam. Ekkor tetszett meg a szarvasagancs útifű is, és most itt növekednek szépen a tövek. Van más neve is: csillagsaláta, herba stella, csókalábú útifű, bikaagancssaláta, minutina, de latin nevéből is kiviláglik, hogy rokona a nálunk is honos, kitaposott utak mentén található lándzsás és széles levelű útifűnek. Zöldség és salátanövény, Hieronymus Bock német orvos és botanikus 1546-ban megjelent füveskönyvében vese- és hólyagpanaszoknál ajánlja. Több prémium salátakeverékben is találkozhatunk vele. Készülhet belőle leves és főzelék is, de nyersen szeretjük a legjobban” – mondja Anikó.

Uborkaágyások – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

Gyönyörű zöldséges ágyásaidat nézve kicsit irigykedem, mert ritkán látni ennyi hatalmas, erőtől duzzadó cukkini- és uborkabokrot. Mi a titok?

„Ezek nagyon szeretik itt, és remek vetőmagokhoz sikerült hozzájutnom. Mindig keresem a legjobb vetőmagokat, a különleges és strapabíró fajtákat:

uborkából most a Malika fajta az, ami legjobban bevált, finom roppanós marad. 

A kertekben megpróbáljuk a biotermesztést, a szelid növényvédelmet – sokat tanulunk erről. Cukkiniből most annyi féle, annyi szín, annyi forma termett, hogy még a szépségükkel is alig tudok betelni! A különféle magokat letesztelem, hogy tudjam ajánlani a többieknek, és ellássam őket termesztési tanácsokkal. Ezek a cukkinik most picit foltosak, de lehet mosni róluk, ma humusszal locsoltam meg őket” – mutatja Anikó, és én sem tudok betelni a formák és színek látványával.

Cukkini ágyás – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

A cukkiniről sokan nem tudják, hogy csak az 1970-es évektől van hazánkban, akkor honosította meg Bálint Gyuri bácsi, Bálint gazda, Olaszországból hozott magokból. Azóta viszont tért nyert a honi konyhában is. Nálatok mennyire kedvelt a cukkini?

„Nagyon szeretjük, zsengén szedem őket. Készül belőle főzelék, leves, tócsni. Nemrég jelent meg a legkedvesebb cukkinis receptem a Kerti Kalendáriumban, aminek a Tökfőzelék tócsni nevet adtam. A reszelt cukkinin kívül túró, kapor is van benne, és ha beleharapunk olyan érzés, mintha tökfőzeléket kóstoltunk volna! És van egy kedvelt salátám is: az öregebb cukkiniből is készülhet, feta sajttal, sok-sok borsikafűvel. A rántottat pedig elefántfokhagymával bepácoljuk, így olyan isteni íze lesz, hogy még a fiúk is megnyalják utána mind a tíz ujjukat!” – mondja Anikó, és haladunk is tovább a kertben.

Zöldségágyások – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

„Nézzétek még meg ezeket a leveles ágyásokat, ez itt metélőcékla, különféle tépősaláták, téli porcsin. Azok ott a színes cékláim, a színes mángold levelek, van többféle sárgarépa és petrezselyem. A mohafodrozatú a férjem kedvence, imádja rágcsálni reggel-este. Az egyik évben a lekvárversenyt a rebarbarás lekvárommal nyertem meg. A fűszerei vanília, narancsolaj és banán voltak, éppen csak annyi, amennyi nem fedi el a rebarbara valódi karakterét.

Vannak ehető virágaim is, meg bazsalikom-különlegességeim

– a lányom imádja a pesztót, rengeteget készítünk belőle. Nagyon izgulok, hogy a másodvetésem hogyan alakul, gumós édesköményt és paszternákot vetettem, de hatalmas a hőség, nagy a szárazság. Szalmával takartam a sorokat is, hogy minél jobban megtartsa a nedvességet. Meglátjuk, hogyan fog alakulni!”

Fűszernövények a kertben – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet

Szoktál beszélgetni a növényeiddel?

„A növényeimet mindig a nevükön szólítom. Van mellettük kis táblácska is, hogy tudjam, hová, melyik fajta került. Most már a nagy levelektől nem mind látszik. De igen, megszólítom őket, és a kertbarát társakat is bíztatom, hogy használják a neveket, mert ezzel észrevétlenül is tanulunk” – vallja be Anikó, és ennek hallatán én is megkönnyebbülök: tehát nem én vagyok az egyetlen, aki társalog a növényeivel!

Szemezünk néhány perce azzal a büszke pulykával. Vannak más állatok is?

„Hogyne! Nekem ő, Elizabet, a Valeriana. Igaz, ő pulykakakas, de mégis Elizabetnek hívjuk. A testvérét elvitte a róka, egyedül maradt. Néha leülök, csak nézem, nézem, megszűnik körülöttem a világ, megnyugtat. Szeretnék egyszer egy kisállat-simogatót, van is már néhány állatka: fürjek, selyemtyúkok, nyuszik, kecskék. A zöldségekből, levelekből, tökökből jut nekik is bőven!”

Elizabet, a pulykakakas – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

Több mint 10 éve vezeted a Berhidai Kertbarát Kört. Évekkel ezelőtt, a legelső találkozásunkkor is az volt az érzésem, hogy szívvel-lélekkel csinálod, hogy te vagy a mozgatórugója ennek a közösségnek. Enélkül persze nem is tudna működni. Mit érdemes tudnunk a közösségetekről?

„52 éve működik a Berhidai Kertbarát Kör, és nagyjából 10 éve vezetem, most harminc aktív tagunk van. Amikor csatlakoztam hozzájuk, láttam, hogy mennyi tudás van a birtokukban, mennyi mindent, milyen ügyesen csinálnak! Azt is észrevettem persze, mint virágkötő, hogy némi finomításra lenne szükség ahhoz, hogy minden még szebb és jobb legyen. Havonta egyszer találkozunk a kultúrházban, megbeszéljük az aktuális témákat. Vannak támogatóink, akiktől kedvezményesen kapunk vetőmagot, növénytápot. Tavaszindító rendezvényünk a vetőmagbörze, amelyen nemcsak saját tagjaikat, hanem a település hobbikertészkedőit is ellátjuk a bevált szaporítóanyagokkal, és jó tanácsokkal.

Célunk, hogy a megszerzett tudásunkat és a vetőmagokkal, a növényvédelemmel kapcsolatos ismereteinket, gyakorlati tapasztalatainkat megosszuk azokkal is, akik csak most kezdenek zöldségtermesztésbe.

Szalmamulcs alá vetés – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

Napjainkban a hagyományos gondozás már nem elég, hiszen a szeszélyes időjárási viszonyok mellett, az egyre ravaszabbul támadó kártevőkkel is keményen fel kell venni a harcot.

A biotermesztésé a jövő, és igyekszünk a lehető legkevesebb vegyszert felhasználni, hiszen a bio nemcsak a növényeknek, nekünk is jobb.

Sok minden összeköt bennünket, erősíti a közösséget. Az 50. születésnapi ünnepségen minden tagunk kapott 25 kardvirág-gumót, amelyek azóta is ott virítanak mindannyiunk kertjében! Láthattátok az én ágyásomban is, de majd még megnézünk néhány kertet, és ott is találkozhattok ezekkel a jubileumi, ékes virágokkal, épp most nyílnak legszebben.

Kardvirágok – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

Az őszi rendezvényünk a legnagyobb, amikor a parókia gyönyörű kertjében bemutatjuk az év legszebb, legfinomabb terményeit. Van pálinka-felismerő verseny, lekvárverseny, nudlivasárnap, és minden más is, úgyhogy ilyenkor bárkit szívesen látunk!”

Hogyan látod a kertbarát körötök jövőjét?

A település kertbarát körének átlagéletkora évről-évre nő, alig akad fiatal, aki csatlakozna a közösséghez. Szívesen adnánk át a tudásunkat, a gyakorlati tapasztalatokat, ha lenne kinek. Most egymás közt osztjuk meg, mert fiatalt elvétve látni. Vagy nem kertészkednek, kedv- és legtöbbször idő hiányában. Vagy az ismereteiket más forrásból szerzik be. A világhálón sok-sok információhoz jutnak hozzá, és lehet, hogy az új generáció számára az könnyebben befogadható, mint elmenni, találkozni az idősebbekkel, beszélgetni, megnézni.

A fiatalok inkább a divatos növényeket szeretik a kertjeikbe, ha kertművelésbe fognak. Édesburgonyát és más, új dolgokat akarnak termeszteni, nem olyasmit, ami itt szépen megterem.

Ám a szépkorúak még mindig hatalmas lelkesedéssel művelik kertjeiket, meg is nézhetünk néhányat ezekből” – mondja Anikó, és el is indulunk meglátogatni a szomszédos kerteket.

Halastó Babi néni kertjének végében – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

Babi néni, Reider Béláné kertje végében a Séd holtágából pontyokkal teli kis tó, hatalmas, árnyas baromfiudvar. A méretes németjuhász a vigaszkolbásztól elhallgat, és komor szemekkel nézi, ahogyan végigjárjuk a zöldséget. A két sor zöldbabról már több mint 50 kiló zsenge termés került le, a magnak félretett töveken a levélzet alig látszik a hüvelyektől.

„Ha maga is művel kertet, adok magot, legyen ilyen bő babtermése!” – mondja Babi néni, és egy jó maréknyi vetőbabbal gazdagodom.

Zöldbaberdő Babi néni kertjében – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

A krumpli, a hagyma már felszedve, katonás rendben sorakoznak a színes mángoldlevelek. Az uborkák itt is életerősek, Babi néni a Háros és a Megyer fajtákra esküszik. Sajnálja, hogy a saláták a melegben oly hamar felmagzottak, az embernagyságú labodára viszont méltán büszke. „Még a Facebook csoportban is óriási sikere volt”  mondja életkorát meghazudtoló frissességgel.

Babi néni labodái – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet 

Gáspár Lászlóné, Teruska néni kertje előtt szinte földbe gyökerezett a lábam, mert mintha a dédim réges-régi kertje elevenedett volna meg. Ma a kerttervezők ilyesminek álmodnak meg egy „biodiverz” kertet. Teruska néni nyolcvan felé jár, és szabadkozik, hogy az ő kertje olyan összevissza, nincs benne semmi különleges, de még gaz is van. És nem is tudja úgy öntözni, ahogyan azt szeretné.

Van benne minden, amire egy ház körül szükség lehet: gyümölcs és zöldség, virág és fűszer. Málna, eper és szeder, szőlő és körte, kasvirágok, kúpvirágok, felsorolni lehetetlen mennyi minden. Együtt, vegyesen, természetes összhangban.

Teruska néni – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

György, a kakas és a tyúkok tartják rendben a kertet, mondja Teruska néni, és kínál jéghideg bodzavirág szörppel. Négyszer nyerte meg a helyi lekvárversenyt házi finomságaival, a kertben nem használ vegyszert, sem az eltevésnél, büszke a rebarbaralekváros palacsintájára.

Az árnyékban kis cserepekben növényeket bujtogat, a rendezvények tombolanyereményeihez. 

Teruska néni bujtogatott növényei – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet   

A betonrepedésekből a madáretetőnél napraforgó hajt, a hintaágynál szamóca, mint egy kis mesebirodalomban, vagy ahogyan egykor az én dédim kertjében. Emléknövények egytől-egyig. Akár a búcsúzóul ránk mosolygó lusta kisasszonyok (Mirabilis jalapa). A bordó színben pompázó kis csodatölcséreket estikének is nevezik, mert késő délután nyílnak ki virágai.

Mediterrán naplemente – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

Utoljára Szász Angéla kertje várt, merőben más stílussal, igazi mediterrán bájjal. A házigazda oly szeretett Itáliájának növényeit csodálhattuk meg, gránátalmát, datolyaszilvát, mirtuszt, babért, törzses rozmaringot. Nem időzhettünk eleget a selyemmirtuszok (Lagerstroemia) dicséretével, mert cukkinis lasagne gőzölgött az asztalon. Természetesen házi tésztával, vegyszermentes zöldségekkel, a legtökéletesebb olasz fűszerezéssel.

Biodiverzitás a kertben – Fotó: Németh Róbert / Roggs Fényképészet  

„A kertészkedés sok és rendszeres munkát követel, ám bőségesen megjutalmaznak bennünket a saját kezűleg vetett, ültetett és szorgalmasan gondozott növényeink, nem csak a terméseikkel, hanem akkor is, ha nap mint nap látjuk őket növekedni, virágozni. Talán ez lehet a titka annak, hogy a sok megpróbáltatások ellenére is, immár 52 éve fennáll, él és működik a mi kis közösségünk. Egymástól is sokat tanulunk, megosztjuk a tapasztalatainkat, szaporítóanyagokat cserélünk, a kártevők elleni védekezés módszereivel is segítjük egymást. Ezzel együtt remek dolog egy jó közösséghez tartozni, időről-időre találkozni és nagyokat beszélgetni” – foglalta össze Kellerné Szász Anikó azt, ami a kertbarát körök hitvallását követi:

Kertészkedj! Barátkozz! Művelődj! Védd a környezetet! Fogyassz magyar terméket!

 

Ajánljuk még:

Aranyba foglalt egészség – régi kincsünk, a birs

„Étel előtt hasat szorít, étel után hasat lágyít” – tartja a népi bölcsesség a legkésőbbi szüretelésű és egyik legrégebbi gyümölcsünkről a birsalmáról, melynek jellegzetes zamatát, átható illatát a magyar paraszti konyhától a főúri asztalig mindenhol megtaláljuk. Nagyanyámnál az első házban, azaz a tiszta szobában a szekrény tetején állandó téli vendég volt: utóérésre, lakásillatosításra használta, és persze ebből készült az isteni birsalmasajt és -lekvár is. Azt hiszem, a birsalma igazi értékeléséhez nekünk, magunknak is meg kell érnünk: ahogy telik az idő, egyre jobban szeretem.