Az egyiptomiak tisztelték, Monet lefestette, mi megettük – mindent a tündérrózsáról

A fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) a tündérrózsafélék családjába tartozik, legalább 45 féle fajtáját jegyezték le, amelyek egy része termesztett dísznövényként kapható.

Nevét a görög mitológiából ismert nimfákról kapta.

Élete egészen másmilyen, mint a megszokott dísznövényeké, hiszen a vízben él csak meg: a víz alatt, az iszapban található a rizómája, vagyis a gyöktörzs, amelyből indul a levélnyele, illetve virágkocsány. Ezek addig igyekeznek felfelé, míg a vízfelszínt el nem érik, így akár 3-4 méteresre is megnőhetnek. Amint felér a levélnyél a fényre, kibontja hatalmas, kerekded, mélyen bevágott vállú leveleit, amik aztán szétterülnek a víz felszínén. Ez aztán nem csupán kellemes látványelem egy tóban, de fontos szerepet játszik a víz tisztán tartásában is, ugyanis beárnyékolják a víz felszínét, ezáltal csökkentik az algásodást.

Fotó: Pexels / Mohan Nannapaneni

Júniustól nyújtóznak a fényre a virágkocsányok is: amint a bimbó eléri a víz felszínét, elkezd kinyílni. A spirálban nyíló fehér szirmok közt bújnak meg a sárga porzók. A teljes szépségükben kinyílt illatos virágokban néhány napig gyönyörködhetünk – estére ezek is becsukódnak – majd elhervadva a víz alá buknak.

Mivel azonban szeptemberig folyamatosan kandikálnak elő az újabb és újabb bimbók, hónapokig lehet részünk a tündérrózsák szemvidító, léleknyugtató látványában. Emellett a kerti tóba ültetőkosárba vagy nagy műanyag zöldséges ládába ültetett növényeket is elhelyezhetünk.

Legalább fél-egy méteres vízmélység szükséges ahhoz, hogy a növények szépen tudjanak fejlődni, szépségük kiteljesedjen. Egyszerű kerti földet kíván, amely tetejét apró kavicsokkal érdemes beborítani.

Fotó: Unsplash / Buddha Elemental

A fehér tündérrózsával a természetben tavakban, holtágakban, tápanyagban gazdag, iszapos álló- vagy csak nagyon lassan folydogáló vizekben találkozhatunk. Régebbi időkben

a növény minden részét: levelét, szárát, virágát egészen apróra vágva és megfőzve, megpárolva fogyasztották. Ma ne próbálkozzunk ilyesmivel, mert védett növény, eszmei értéke 5000 forint!

Fotó: Pixabay / Gabriela Fink

A fehér tündérrózsához hasonló, színes változatok nálunk nem őshonosak, ezekre legtöbbször melegvizű élőhelyeken bukkanhatunk. Lovassy Sándor a 19. század végén próbálta meghonosítani az indiai vörös tündérrózsát a Hévízi tóban, és sikerrel járt: a színes virágok azóta is jól érzik magukat a hévforrások által táplált természetes tóban, a gyógyulni, pihenni vágyók pedig örömmel fürdőznek a virágok között.

A tó lefolyása, a Hévíz patak még különlegesebb élővilágú hely, ahol együtt élnek a tóból „megszökött” indiai vörös tündérrózsák a védett kisvirágú fehér fajtákkal.

Köztük sok-sok olyan állat talált pompás életteret, amik máshol csak igen ritkán, vagy egyáltalán nem élnek meg.

Ilyen az evezőlábú rák, ami szabad szemmel talán nem is látható, de van itt kisméretű hévízi vadponty és szúnyogűző fogasponty is. A tündérrózsa levelein olykor kockás siklók sütkéreznek: tőlük ijedhet meg olyan nagyon a hozzám hasonló láblógató, aki az ázsiai halpedikűrhöz hasonlóan fogaspontyokkal csipkedteti a lábát.

Fotó: Pixabay / Bishnu Sarangi

A tündérrózsát az ősi egyiptomi kultúrában az élet szimbólumaként tisztelték. Virágait mámorítónak tartották, afrodiziákumként alkalmazták.

A népi gyógyászat a fehér tündérrózsa főzetét nyugtató, hasfogó, vérnyomáscsökkentő hatása miatt javallotta, külsőleg pedig bőrproblémákat, sebeket, égési sérüléseket gyógyítottak vele.

Claude Monet Tavirózsák (1915) – Fotó: Wikipedia

A nagy francia festő, Monet legalább 250 vásznat festett meg egyik kedvenc virágával, a tündérrózsával.

Monet szenvedélyes kertész volt, kertje múzsája volt több évtizeden keresztül. Ebből az időből származnak vízililiomos festményei, amelyeken feltűnik a kert egy-egy pici részlete, a tavon átívelő kecses híd. Öröm elgyönyörködni a vízen ringó virágok tükröződéseinek vibrálásán, a mesterien megfestett nyugodt, ám mégis sokat sejtető vízfelületeken. A fehér virágok egyes képeken kicsit kékesbe hajlanak – a művész élete vége felé szembetegséggel küszködött, ennek következtében már nem érzékelte tökéletesen a színeket, részben talán ettől is lettek képei oly egyedien megkapóak. Ugyan nem rózsaszín szemüvegen át tekintett a világra, de oly színben tárta elénk, amely egy tündéri mesevilágba ringat el a mai napig, tündérrózsákkal, sőt, még azok nélkül is.

Nyitókép: Pixabay / Frauke Riether