Magyar tűzoltó a világ legjobbjai között – Windischmann Dáviddal beszélgettünk

Amikor a tűzoltók heroikus küzdelmét látjuk a kaliforniai erdőkben, a horvát hegyekben, vagy akár a hazai bozóttüzek eloltásában, mindig összeszorul a gyomrunk és a szívünk. A lánglovagok égő házak emeletéről hoznak le bajba került embereket, de állatokat is, kimentik az autóba szorult utasokat és folyamatosan kockára teszik az életüket. Ők a mi hétköznapi hőseink.

Egy ilyen hős Windischmann Dávid is, aki 6 éve szolgál tűzoltóként, ma már őrmesteri rangban. Pedig gyerekkorában orvosnak készült, majd a középiskolában a foci ragadta magával. Ígéretes karrier állt előtte, ám egy belső térdszalag- és keresztszalag-sérülés ezt derékba törte. Ezután próbált meg egy olyan hivatást keresni, amiben kamatoztathatná sportolói múltját, miközben emberek életét menti meg: a tűzoltói pálya adta magát. Féléves képzést követően Mohácsra került, majd az országos, szakmai versenyen indult csapatban, és ennek részeként Pécsre került. Megtetszett neki a hely, és ott ragadt. Rotterdam előtt a Baranya megyei szakmai versenyen a csapatával a 2. helyen végzet, miközben beosztott egyéni kategóriaban első helyezést ért el.

A szakmája a szenvedélye.

Eközben ipari alpinista és villanyszerelő képesítésekkel is rendelkezik, szolgálat előtti és utáni napokon ezeken a területeken dolgozik.

Rendkívül szerény, de szívesen beszél arról, hogyan telnek a napjai a 24 órás szolgálatban: „Amikor megszólal az automatikus jelzőrendszer, kinyitom az ajtót és lecsúszok csövön. A híradós elmondja, milyen eseményre megyünk, melyik utcába, hány ember érintett. Mindenki tudja, mi a dolga. A védőruha előre van szerelve, vagyis a nadrág szára rá van húzva a csizmára, csak bele kell ugrani. A sisak és a mászóöv a szeren. A riasztás pillanatától számítva hivatalosan 2 percen belül kell elhagyni a laktanyát,

de általában egy percen belül már az autóban ülünk felöltözve. Az időfaktor életet menthet.”

A riasztás szólhat tűzesethez vagy műszaki mentéshez, az is előfordul, hogy egy-egy állatot kell lehozni egy fáról vagy kimenteni egy kútból. Azt a mentésirányító dönti el, mi a taktika az adott helyszínen, például be lehet-e menni még valahova – de az életmentés mindenek előtt a legfontosabb.

A kérdésre, milyen a jó tűzoltó, Dávid azt mondja: „Mohácstól Pécsen át az ország összes laktanyájában remek tűzoltók teljesítenek szolgálatot. Egy tűzoltó okos, gyakorlatias és tud csapatban dolgozni. Az sem baj, ha erős és jó az állóképessége.” Egy tűzoltóraj hat főből áll, és mindenki jó valamiben, mindenki hozzáteszi a magáét.

Persze, az sem árt, ha meg tud birkózni a látottakkal, átéltekkel.

„Együtt dolgozunk, oda kell figyelni egymásra” – fűzi hozzá Dávid.

Imádom a tűzoltós filmeket, így adta magát, hogy egy tűzoltót is megkérdezzek, ők mit gondolnak ezekről: „Némelyik elég gagyi, de vannak köztük jók is. Inkább a saját eseteim foglalkoztatnak, általában a legfrissebbek. Vannak megrázó helyzetek is, de ezen nem nagyon szoktunk gondolkodni, tesszük a dolgunkat.

Sokszor van rá példa, hogy már az ajtónyitásnál tudjuk: nem segíteni megyünk.

Ötödik alkalommal voltam szolgálatban, amikor az első halálesettel találkoztam. De ez a hivatásom, ez a dolgom. Nem jajongok, teszem, amit kell, ahogy a bajtársaim is. A 24 órás műszakokba egyébként a mentésen kívül sok minden belefér, vannak feladataink a „házban” is, délutánonként edzek, ha van idő, emellett továbbtanulok, szeretném mentésirányítóként is kivenni a részem a munkából.”

Emellett jár a lépcsőfutóversenyekre is, ez adta magát, hiszen akcióban is gyakran előfordul, hogy be kell jutni egy magas épületbe, méghozzá teljes védőruhában, légzőmaszkban – ebben a versenyszámban indult, így a nagyjából 25 kilós szerelésben mászta meg 7 perc alatt a 44 emeletet.

A pécsi lánglovag úgy érzi, megtalálta a helyét. Ahol tud, segít, és ha ezért hálásak és megköszönik neki, jó érzéssel tölti el. De azt mondja: