„Itt muszáj elengedni a piaci gondolkodást” – A Dunaszigeti Zöldségközösségben jártunk

Zöldségközösség, kosárközösség, bevásárlóközösség, zöldségdoboz – kezdésnek tisztázzuk, hogy mi micsoda!  A bevásárlóközösségek legtöbbször úgy működnek, mint egy kicsi, saját szervezésű piac: egy önkéntes csapat szervezésében helyi vásárlók helyi termelők portékáit vehetik meg, általában előrendelés alapján. A zöldségdobozok esetében a termelő csomagokat állít össze, amelyre elő lehet fizetni, de sokszor akár egy-egy alkalommal is megvásárolható az adott doboz. Mivel a közösség ma erősen pozitív, „divatos” hívószó, ezek a dobozrendszerek egyre többször láthatóak doboz- vagy zöldségközösség néven.Payr Anna szerint ez egyfelől nem szerencsés, mert nem egyértelmű a fogalmak jelentése, és teljes zavar van az új kifejezésekkel kapcsolatban, ugyanakkor érthető, hiszen minden ilyen kezdeményezés jó, és valóban alakulhat ki közösség e kezdeményezéseknek köszönhetően. Ám amit ők csinálnak a Dunaszigeti Zöldségközösségben, mégis egészen más: egy közösség által támogatott mezőgazdaság. 

„Itt egy termelő vagy gazdaság egy meghatározott időszakra – esetünkben egy teljes évre – vállalja, hogy ellátja zöldséggel a tagjait. Hárman dolgozunk a gazdaságban, amit a tagok tartanak fenn. Ez azt jelenti, hogy az árainkat nem a zöldségek biopiaci ára alapján határozzuk meg, hanem évről évre kiszámoljuk, mennyibe fog kerülni a gazdaság működtetése, és ezt osztjuk el a tagok között. Bármennyi is terem egy adott szezonban, azt mind megkapják ennek fejében. Tulajdonképpen olyan, mintha a tagoknak lenne egy kertje, amiben minden zöldség megterem, de ezt a kertet nem ők, hanem mi műveljük” – magyarázza Anna a zöldségközösség működési elvét.

Bár Anna és Ferenc merészet vállalt, az elképzelésüket komoly elméleti alapokra építették. Ferenc szülei mezőgazdasággal foglalkoznak a mai napig, és hamar egyértelmű lett Ferenc számára, hogy az ő útja is a gazdálkodás. Az egyetemen kertészmérnökként, zöldségtermesztés szakirányon végzett, míg Anna kert- és tájépítész a végzettsége szerint. Annáékat már az egyetemi oktatás során is a „zöld úton” indították el, Ferencnek pedig néptáncosként erdélyi tapasztalatai és (a Tudatos Vásárlók Egyesületének köszönhetően) egy svájci tanulmányút adták meg a lendületet, hogy olyan gazdaságot működtessen, ami a természettel harmóniában valósítható meg. Mivel mindkettejük számára fontos a közösségi gondolkodás, hamar elhatározták, hogy a környezettudatos gazdálkodást és a közösségért való cselekvést összekapcsolják,

inkább látnak el kevesebb embert az egész évben, minthogy tömegeket szolgáljanak ki személytelenül.

„Tudatos döntésünk volt a kezdetektől fogva, hogy a területnek viszonylag kis részét használjuk zöldség termesztésére” – meséli Anna – „a gazdaság összesen három hektár, ebből 6000 m² a zöldségeskert, de még ezen belül is vannak talajtakarók, vadvirágos sávok, tehát maga a termesztés nagyjából 5000 m²-en zajlik. Azért fontos, hogy a teljes gazdaság területének 4/5-e természetközeli legyen, mert a nádas, a vízparti rész, a legelő, a gyógynövényes kaszáló, az erdősávok, cserjesávok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a megművelésre szánt területen is minél természetesebb körülmények legyenek.”

Annáék tisztában vannak vele, hogy a terület adottságait tekintve lehetne 2 hektáron is gazdálkodni, akár a mostani termelés négyszeresére is lenne technikailag lehetőség. Csak éppen ők azt képviselik, hogy így van egyensúly ember és természet között. „Emberi értelemben is figyeljük, hogy mi fenntartható, nemcsak környezeti szempontból. Azt is figyeljük, hogy hány emberrel tudunk kapcsolatot fenntartani. Nem akarom azt mondani, hogy ez, ahogy most van, az állandó, mert már tudjuk, hogy minden változhat. De az biztos, hogy magunkat, a tagjainkat és a környezetet is folyamatosan figyeljük, hogy ez az egyensúly megmaradhasson. Van egy komoly rendszerünk, ami arra vonatkozik, hogy miből mennyit, mikor termesztünk, és alapvetően az a tapasztalatunk, hogy

ami a kertnek egészséges, az lesz egészséges a konyhában is”.

Jelenleg ötven részesedést bírnak el, ez már néhány éve nem változott számottevően. Amikor bármilyen okból új tagokat tudnak felvenni, nagyon komolyan elbeszélgetnek velük, mert ehhez a fajta közösségi szemlélethez tényleg el kell tudni engedni a piaci gondolkodást, és ez nem mindenkinek egyszerű. Muszáj például, hogy számoljanak azzal a résztvevők, hogy az átvett részesedés mennyisége és gazdasági értéke nem egyforma, ugyanakkor csak átalányfizetéssel oldható meg a rendszer működtetése. A legtöbben havi átalányt fizetnek, de van, aki az egész évi összeget odaadja egyben, és olyan is előfordul, hogy a díj egy részét ledolgozza valaki, ha ez könnyebbség számára.

Mi a biztosíték, ha nincs vegyszeres növényvédelem?
Érthető igény mind termelői, mind fogyasztói oldalról a vegyszermentes növénytermesztés, ugyanakkor kétségtelen, hogy rengeteg tudást, tervezést, odafigyelést igényel, arról nem beszélve, hogy a klímaváltozás évről évre nehézséget okoz a gazdálkodóknak. Annáék igyekeznek folyamatosan bővíteni a tudásukat, a technika fejleményeiből pedig csak azokat alkalmazni, amelyek a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal járnak. Két fóliasátruk van, az egyik palántanevelő, ugyanis a batátán kívül minden palántát saját maguk nevelnek. A másik fóliasátor pedig kimondottan a paradicsomok miatt szükséges: mivel még rezet sem használnak, ezért a párás-esősebb időben jelentkező gombás megbetegedések ellen fizikai elhatárolással védik a növényeket. A rovarhálókat is hasznosnak találja a házaspár: nem öl meg semmit, de távol tartja a kártevőket. Ezenfelül öntözőrendszert, kézi palántázó és vetőgépet is használnak, illetve egyetlen kistraktort: mivel nem szántanak, szinte egyáltalán nem forgatják a talajt, főleg anyagmozgatásra használják.

Közösségi élet a Dunaszigeti Zöldségközösségben

Annáéknak a közösség kimondottan fontos a kezdetektől fogva. A tagjaik toborzása is családiasan történt: az ismerőseik közül került ki az első 5 család, és a később csatlakozók közül is szinte mindenki az ismerősük vagy ismerősük ismerőse. Ez a családiasság azt is eredményezi, hogy tagoknak van bejárása a gazdaságba. Van rá lehetőség, hogy itt vegyék át a zöldséget, de vannak közös alkalmak is, amikor csak az együttlét öröméért találkoznak, közösen főznek, esznek.

„Vannak fajtakóstolók, van, amikor meghirdetünk olyan alkalmakat, amikor szívesen fogadunk segítséget a szedéshez. Van, aki nagyon szeret kijönni, élvezi a természet közelségét, sokszor kijön sétálni, körülnézni, van, akinek az a feltöltődés, hogy beáll segíteni kicsit, és a zöldségek között tevékenykedhet. Mások a pénzügyi tervezésben, adminisztrációban segítenek. Mindenkitől azt kérjük, hogy csak olyan dologban keressük meg az együttműködés lehetőségét, amiben örömüket lelik. Aki épp azért választotta ezt a modellt, mert számára a kertészkedés nyűg, az nem baj, ha nem a kerti munkában vesz részt” – meséli. 

Anna hangsúlyozza, hogy az emberléptékűség jegyében és annak okán ők kimondottan

a részesedő családokról gondoskodnak, rájuk szabják a gazdaságot.

„Amikor annak idején elkezdtük, volt kis kosár nagy kosár, de ez változott az évek alatt, már csak egy kosárméretünk van, mert elkezdtek több zöldséget enni a tagjaink, mi pedig folyamatosan monitorozzuk, hogy miből mennyi fogy, mire van igény. Ettől függetlenül rugalmasak vagyunk, van aki duplázik, van aki fél adagot visz adott esetben.” Mindez azért is tud ilyen gördülékenyen menni, mert Annáék nem készítik össze a csomagokat, hanem az átvevőhelyen mindig feltüntetik, hogy adott zöldségből mennyi a maximum elvihető mennyiség. Így mindenki az igényeihez szabhatja valamennyire az adott mennyiséget. Van csere- és ráadásasztal, ide kitenni is lehet, ha valaki úgy érzi, nem tudja elfogyasztani az aktuális mennyiséget. „Minél jobban megértik ennek a szellemiségét, annál jobban átlátják, hogy olyan is lehet, hogy kitesz valamit a ráadásasztalra, mert mondjuk neki az felesleg, de ha épp nincs szüksége másra, akkor nem vesz feltétlenül fel helyette valamit.”

Élet a Dunaszigeti Zöldségközösségben:

Anna hangsúlyozza, hogy a tagok igényeik mellett a kert egészségét kell figyelembe venniük. „Attól, hogy az átlag magyar háztartás zöldségigényének a fele krumpli, ezt mi nem tudjuk, és nem is akarjuk megteremteni.

A tagjainknak muszáj elrugaszkodniuk a szokásos zöldséghasználati szokásoktól.

Szerencsére ez könnyen megy: úgy tapasztaljuk, hogy aki egy ilyen közösségbe belép, annak eleve van egy ilyen jellegű igénye.”

A változatosság gyönyörködtet

A Dunaszigeti Zöldségközösségben nagyságrendileg 50 zöldség 150 változatát termesztik. Nem ritka, hogy a tagok itt ismerkednek meg egyes zöldségekkel, de Annáék missziója ezt is magában foglalja: szakadjunk el a megszokásoktól, vegyük észre, hogy a természet sokkal többet kínál, mint az a felső hangon 8-10 zöldség, amit a legtöbb magyar háztartásban rendszeresen használnak. A tagok gondolkodása is ehhez igazodott idővel: mára, az aktuális idényzöldségekhez alakítják a konyhájukat, nem a tervezett menühöz akarnak vásárolni adott esetben itthon éppen nem termő zöldséget. Mindez fordítva is működik:

olykor a nincshez kell alkalmazkodni, ami viszont nem is olyan szörnyű, mint ahogy elsőre tűnik.

A rendszer veszélyei

„Mindig van a tervezetthez képest veszteség, ahogy természetesen olyan is, hogy valami a tervezettnél jobban sikerül. Volt olyan év, hogy télire nem tudtunk hagymát elrakni” – mesél Anna a nehézebb helyzetekről – „Van, aki ilyenkor kiegészíti boltból, ez is egy megoldás, de én abban az évben egész télen nem használtam hagymát, és ez olyan utakat nyitott meg előttem a konyhában, amire nem is gondoltam korábban. Azóta végiggondolom egy-egy főzés előtt, hogy rakjak bele, vagy sem. A tagjaink egyébként mindenre fel vannak készítve: tudják, hogy ebben a rendszerben az is benne van, hogy mindenből nagyon kevés lesz egy szélsőséges időjárású évben. Előfordulhat olyan jégkár, ami mindent elver” – mondja Anna, hozzátéve, hogy a zöldség olyan szempontból szerencsésebb, hogy bármilyen kár esetén hamarabb újra lehet telepíteni. Ha a gyümölcsöt veri el a jég, az egy év kimaradás, egy zöldség veszteségét könnyebb, gyorsabb korrigálni. 

A nehézségekre az utóbbi időből rengeteg példát lehetne hozni. Az éghajlatváltozás valóban zajlik, ezt a gazdálkodók pontosan érzik. Az idei tavasz például borongósságával okoz nehézséget. Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy ilyenkor nincs mit adni a részesedőknek: „az e heti részesedésben volt tavalyról eltárolt krumpli, jégcsapretek, újhagyma, újfokhagyma, spenót, salátakeverék, fejessaláta, egy mizuna nevű keleti levélzöldség, rukkola és citromfű” – sorolja Anna. Most pedig, hogy úgy tűnik a napsütés is megérkezett végre, hamarosan megerősödnek annyira az első káposztafélék, répák, egyéb gyökerek is, hogy el lehet kezdeni adni őket. 

Nem is gondolnánk, de a téli kosarakban rengeteg minden van, hiszen a legtöbb gyökérzöldséget lehet tárolni. Általában januárig van sütőtök, a csicsóka és a feketegyökér gond nélkül telel, a káposztafélék pedig bírják az ideihez hasonló enyhe telet. Mivel van fóliasátruk, sokféle levélzöldséget frissen tudnak szedni egész tél alatt: keleti levélzöldségek, saláták, újhagyma, retek, téli spenót, téli mángold – annak ellenére teremnek meg, hogy a sátrat nem fűtik.

A nyár vége, ősz eleje a legbőségesebb időszak. Ilyenkor inkább az a kérdés merül fel, hogy a többletet hogyan osszák el. Mind Annáék, mind a részesedők rugalmasan kezelik ezt: előfordul, hogy valaki befőzésre visz egy nagyobb mennyiséget, más pedig akkor visz többet, amikor vendégeket vár.

Hiába nincsenek szigorú szabályok: a végén minden zöldség a legjobb helyre kerül.

 

Az nem kérdés, hogy az értéket tekintve megéri-e, amit Annáéktól kaphatnak a részesedők. Az anyagiak szempontjából azonban nehéz pontos számokat mondani, éppen a kezdeményezés nem piaci jellege okán. „Tavalyelőtt számoltam ki utoljára, hogy anyagi értelemben hol vannak a mi zöldségeink. Csak hasonló minőségű, vegyszermentes termékek árának átlagát néztem: ez alapján az év során több mint másfélszeres értéket adtunk, mint amennyit fizettek a tagok. A legelső években a konvencionális, bolti árakkal is megcsináltuk az összehasonlítást – annak ellenére, hogy ez tévút, hiszen attól hogy a vegyszeres-műtrágyás zöldségből többet eszem, nem jutok hozzá azokhoz az értékes beltartalmi összetevőkhöz (sem ízhez), ami a természetközeli módon nevelt zöldségek sajátja, ugyanakkor a káros anyagokból többet eszem. Az emberek mégis kíváncsiak voltak, hogy anyagi értelemben mire számítsanak, ezért kiszámoltuk, és a tapasztalat az, hogy valahol a szupermarketes zöldségárak és a biopiacos árak között alakulnak az áraink – foglalja össze Anna.

Jelenleg 19 hasonló elven működő közösség van az országban, ami nagyon szép szám a néhány évvel ezelőttihöz képest. De még jobb lenne, ha még többen csatlakozhatnánk egy ilyen közösséghez a saját lakóhelyünk környékén. Annáék a többi társukhoz hasonlóan elkezdtek kijelölni egy utat, ami bár rögös, de azért nagyon szép. Reméljük, minél többen kedvet kapnak valami hasonlóhoz!

Fotók: Dunaszigeti Zöldségközösség