Húsz éve hunyt el az aranytorkú énekesnő, Cserháti Zsuzsa

Cserháti Zsuzsát nemcsak a hangjáról, hanem tragikus sorsáról is ismerjük, pedig számos szép esemény jutott az életébe. Gyerekkora még korántsem csak a zenéről szólt: balerinának készült, és szertornázni is járt. Bár mindkettő jól ment neki, mégsem vették fel a balettintézetbe tízéves korában, még második próbálkozásra sem. Ezek mellett zeneiskolába járt, de az énekléssel ekkoriban még nem foglalkozott tudatosan. Pedig tehette volna, ugyanis édesanyja operetteket énekelt, és hamar megállapították: a kislány sem énekelt rosszul.

Cserháti húszéves kora körül jött divatba a soul zene, s miután végzett eladói munkájával a Divatcsarnokban, falta a neki tetsző zenéket.

Kilenc éven át dolgozott óra-ékszer eladóként. Végül kollégái vették rá, hogy jelentkezzen a Ki mit tud? műsorába,

ahol a budapesti és kerületi versenyt is megnyerte, de a televízióban nem mutatták be a produkcióját. Mindennek ellenére nagyon megkedvelte az éneklést és az életet, amivel az előadói pálya kecsegtette, úgyhogy a szabadidejét ettől kezdve a zenélés töltötte ki, és idővel a megkeresései is szaporodtak. A Ki mit tud? értékes kapcsolatokat hozott számára, így énekelhetett a Rangers és a Thomastic együttesekkel. Közben a Magyar Rádió stúdiójában fejlesztette tehetségét, amely munkának eredménye hamar megmutatkozott: a Nem volt ő festő és a Repülj, kismadár című dalokkal Előadói-díjat nyert.

Ekkor, 24 évesen vált országosan ismertté. Rövid idő alatt több külföldi fellépése is volt, például a lengyelországi Sopot Nemzetközi Dalfesztiválon előadta a Különös szilveszter című dalt, amivel második díjat szerzett. Rendkívül büszke volt erre a díjára, mert előtte tizenöt évig nem nyert magyar ezen a fesztiválon.

Később dalszövegírója, Miklós Tibor hatására megalapították az Európa együttest, ahol állítólag testvéri szeretetben alkottak a művészek. Mivel nem tudtak sok fellépést szervezni, a jó kémia dacára szétváltak – valamiből el kellett tartani a családot. Ez nem ment mindig könnyen: a

legendák szerint sokszor éppen csak zsíroskenyérre futotta Cserhátiéknál.

Az énekesnő a jobb élet reményében egy évre Németországba ment, hogy vendéglátóhelyeken énekeljen, és ezt nagyon élvezte is, hiszen ott csak egy énekes lehetett: senki nem tudta, hogy kicsoda ő valójában.

Miután visszatért Magyarországra, 1978-ban megjelent az első önálló nagylemeze. A sikerek ellenére azonban második lemezt nem adtak ki, hiába kopogtatott minden ajtón újabb és újabb dalaival. Idővel azt ajánlották neki, hogy legyen a Neoton Família vokálénekese. Addigra olyan sikerdalokat tudott maga mögött, mint az Árva fiú, az Édes kisfiam vagy a Kicsi, gyere velem rózsát szedni, így nemet mondott a felkérésre. Erre válaszul minden ajtó bezárult előtte, ezért éjszakai bárokban lépett fel: négy évig a Moulin Rouge énekese volt. Állítása szerint ekkor tanult meg igazán énekelni, mert nem volt playback, és tánccal együtt kellett előadnia a dalokat. Nagyon komoly iskolának tartotta ezt a színpadot, mert nagyzenekar híján csakis rajta állt, hogy szórakoznak-e a nézők.

Bár a ’80-as években mellőzték, a kollégái segítették, ahol tudták. Ekkoriban jelent meg Horváth Charlie-val a Száguldás, Porsche, szerelem című dala, de Hofi Géza és Gálvölgyi János is felkérte, hogy működjön közre lemezeiken.

Bár az évek alatt sokszor hallotta, hogy „én majd sztárt csinálok belőled”, végül a ’90-es évek közepén tartotta meg valaki a szavát. Rózsa István volt az, aki visszahozta a hullócsillagot az égre: 1996-ban kiadták a Hamu és gyémánt című lemezt, és az egész Kisstandion megtelt, mindenki Cserháti Zsuzsát akarta látni. Eddigre az énekesnőben komoly félelmek alakultak ki, hiszen tizenöt éve nem látta a nagyközönség, és a hormonproblémái okán testalkata is jelentősen megváltozott. Ez azonban a közönséget nem érdekelte, így

Cserháti Zsuzsa végre ott lehetett, ahová mindig is vágyott: a színpadon és a közönség szívében.

További lemezek is követték az időközben aranylemezzé vált Hamu és gyémántot. A siker hatalmas volt: még diszkókba is hívták fellépni, ő azonban nem akart menni, mert úgy érezte, hogy az ő alkata és kora semmit sem érne egy diszkóban, hiába a hang. Legnagyobb meglepetésére azonban a fiatalok is szeretettel fogadták, így ezek a fellépések is rendszeressé váltak az életében.

 Cserháti Zsuzsa 1972-ben | Fotó: Fortepan / MHSZ

A magánélete sem volt mindig könnyű. Nem sok igaz barátja volt: Szécsi Pált, Máté Pétert és Ihász Gábort szerette testvéreként, de ők mind hamar elhunytak, így Cserháti nagyon egyedül érezte magát a világban. Szeretett főzni és olvasni, de a kutyája és a család volt számára a legfontosabb. Élete vége felé nehéz volt a lelke: testileg és lelkileg is nehezen viselte a súlyfeleslegét, és bár a közönség szeretete a sok év mellőzöttség után kárpótolta, mégsem volt boldog.

Akad, amit nem gyógyít meg az idő sem, és Cserháti Zsuzsa szíve ilyen volt. Bár megadatott neki egy másodvirágzás, több, mint egy évtizedes kitaszítottságát nem tudta feldolgozni, sokszor nyúlt alkoholhoz bánatában. A halál mégsem emiatt érte: amikor már minden egyenesbe jött, egy véna elpattant, és senki nem hallhatta többé az egyik legnagyobb magyar énekesnő hangját.

Nyitókép: Erky-Nagy Tibor/ Fortepan

### ZONE-3 ###