Hírességek, akiktől idén búcsúztunk

Babarczy László (Budapest, 1941. szeptember 3. – 2022. január 31.)

Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színházrendező, színigazgató, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész, a kaposvári Csiky Gergely Színház örökös tagja. Rendezett sikeres Shakespeare-, Brecht- és Örkény-darabokat is, de Molière, Mikszáth és Móricz művei is életre kelhettek keze alatt. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésében részesült, 1998-ban Kaposvár díszpolgára lett, 2003-ban pedig Gundel művészeti díjat vehetett át.

Benedek György (Budapest, 1934. november 6. – Budapest, 2022. január 29.)

Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, szobrász. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Ő alkotta Szántó Kovács János bronzszobrát (Jókai tér, Budapest, 1978), Bartók Béla portrészobrát (Lincoln Center, New York, 1984) és Liszt Ferenc portrészobrát is Mexikóváros Zeneakadémiája részére. Számos nagy magyart ábrázoló köztéri alkotása díszíti hazánkat: Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Eötvös József, Szemere Pál, Széchenyi István és Deák Ferenc is szobrot kapott általa.

Csollány Szilveszter (Sopron, 1970. április 13. – Budapest, 2022. január 24.)

Magyar olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász. 1989-től tagja volt a felnőtt válogatott keretnek, és még ebben az évben a mesterfokú bajnokságon gyűrűn első helyezett lett. Megállíthatatlanul haladt a cél felé: számos versenyen és több számban ért el kimagasló eredményeket, mígnem a 2000-es sydney-i olimpián gyűrűn a legmagasabb pontszámmal jutott a döntőbe, a többi szer selejtezőitől pedig visszalépett. Megnyerte a szám aranyérmét, és a záróünnepségén ő vihette a magyar zászlót. A szezon végén begyűjtötte a mesterfokú bajnoki címet és a világkupa-elsőségét is gyűrűn, decemberben pedig másodszorra is ő lett az év magyar tornásza és az év magyar sportolójának is megválasztották. A 2002-es világbajnokságról is aranyéremmel távozott, és megszámolni is nehéz azokat az elismeréseket, díjakat és kitüntetéseket, amiket élete során elnyert. Igazi tehetség volt. Tavalyi interjúnkat vele ITT OLVASHATJÁTOK.

Nagy Bálint (Szeged, 1949. május 24. – Budapest, 2022. február 4.)

Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész. 1971-ben diplomázott a Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Építőipari Karán. A Szegényeket Támogató Alap (SZETA) alapító tagja, 1981-84 között pedig a Beszélő című szamizdat folyóirat alapító szerkesztője volt. Később nyugodtabb vizekre evezett: bútorokat, színházi díszleteket tervezett, a 90-es évek közepén pedig képzőművészeti filmsorozatot szerkesztett. 2009-től a FUGA Budapesti Építészeti Központ vezetője volt. Ő tervezte például a Bárka Színház épületét.

Kaposy Miklós (Budapest, 1933. június 4. – 2022. március 2.)

Magyar szerkesztő, író, humorista, a Magyar Rádió Karinthy Színpadának alapítója. Több mint négy évtizeden át volt a rádió szatirikus műsorainak készítője, műsorainak száma megközelíti az ezret. Számos újságban publikált: többek között a Nők Lapja, a Figyelő, a Rádió és TV Újság, a Magyar Hírlap közölte sorait. 25 rádió- és 4 tévészilveszter szerkesztője volt. Dramaturgként részt vett a Vidám- és a Radnóti Színpadon, 1996-tól pedig szakszerkesztője volt a Révai Lexikonnak. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2006-ban pedig az Aranytollat. 

Galgóczy Árpád (Budapest, 1928. november 8. – Budapest, 2022. március 11.)

József Attila- és Palládium díjas magyar műfordító, író, költő. Szovjetellenes tevékenységei miatt húsz évnyi kényszermunkára ítélték- életének meghatározó éveit élte le Gulag-lágerekben. 1965-től jelentek meg fordításai. Legjelentősebb alkotása az 1997-ben kiadott, a XVIII., XIX. és XX. században élt 48 orosz költő 304 versének fordításából összeállított kötete, a Furcsa szerelem. A Démon és az Anyegin fordítójaként számos hazai és külföldi kitüntetést kapott. 1998-ban megkapta a Barátságért érdemrendet, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje és 2018-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét is.

Markó Iván János (Balassagyarmat, 1947. március 29. – Budapest, 2022. április 21.)

Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfus, balettigazgató, érdemes művész. Budapesten, az Állami Balett Intézetben végzett, 1967-ben. A Magyar Állami Operaház tagja, 1971-ben pedig magántáncosa lett. 1972-től 1979-ig a világhírű francia koreográfus Maurice Béjart társulatának „A XX. század balettje”-nek volt vezető szólistája. Nemzetközi kritikusok 1974-ben a világ 10 legjobb táncosa közé sorolták. 1979-ben hazatért, megalakította a Győri Balettet, és 1991-ig annak igazgatója is volt. 1985-től a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó koreográfusa, 1992-ig a jeruzsálemi Rubin Akadémia balettmestere és koreográfusa volt, 1993-tól Bécsben, Párizsban és Sydneyben vendégkoreográfusként dolgotozz. 1996-ban alapította a Magyar Fesztivál Balettet. 2008-ban Prima Primissima díjjal zárta elismeréseinek sorát.

Guricsné Pásztor Erzsébet (Budapest, 1939. március 29. – 2022. május 19.)

Világbajnok magyar kézilabdázó. 1952 és 1967 között a Bp. Spartacus kézilabdázója volt, a csapat színeiben hét magyar bajnoki címet és egy kupagyőzelmet ért el. 1960 és 1966 között 33 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, és tagja volt az 1965-ös világbajnok csapatnak is. A Magyar Kézilabda Szövetség szerint az ő szerencsés választásának köszönhető, hogy a magyar együttes kijutott az 1965-ös világbajnokságra, az NDK elleni selejtező összesített 12–12-es döntetlenjét követően ugyanis sorsolással szerezte meg Magyarország VB-kvalifikációt.

Haumann Péter (Budapest, 1941. május 17. – Budapest, 2022. május 28.)

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja idén májusban 81 éves korában hunyt el. Élete során számos színdarabban lenyűgözte a közönséget, színpadi alakításainál csak filmes szerepei híresebbek.

Ki ne látná maga előtt, milyen volt a Kincskereső kisködmönben, az Indul a bakterházban, a Hippolytban vagy épp az Apatigrisben – csak hogy néhányat említsünk.

Sokak számára hangja is ismerősen csengett: gyakorlott szinkronosként gyerekmesékben (Hupikék törpikék) és felnőtt klasszikusokban (Mátrix) is szerepet vállalt. 1997-ben a Színikritikusok Díja – Legjobb férfi alakítás elismerésében részesült, 2001-ben Gundel művészeti díjat kapott, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét csillaggal, 2009-ben pedig Prima Primissima díjat vehetett át. Idén hosszú betegség után búcsúzott. 

Moldova György (Budapest, 1934. március 12. – Budapest, 2022. június 4.)

Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, egyben az egyik legolvasottabb kortárs magyar író. Novellái 1955 óta jelentek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” (1973) és a „Ha jönne az angyal…” (1998) regényeit tartotta. 1981-ben kapta meg a Karinthy-gyűrűt, 2010-ben pedig a Prima Primissima díjban részesült.

Debreczeni László (Kaposvár, 1934. május 10. – 2022. június 11.)

Szülei tanárok voltak, ő maga is pedagógusnak készült, de egy biológiatanár úgy elvarázsolta, hogy az orvosi pálya mellett döntött. Kitűnő tanuló volt, simán bejutott a pécsi egyetemre. Aztán ötödévesen az egész élete megváltozott. 1956-ot írtak, s ő cselekvő, tevékeny résztvevője lett a forradalomnak. Később ezért a tettéért Kistarcsára internálták, szabadulása után csillésként dolgozott egy bányában. 1964-ben amnesztiát kapott, megkapta korábban kiérdemelt diplomáját. Élete végéig Pécsen maradt. 2021 októberében még lapunknak nyilatkozott. Ezt az interjút ITT OLVASHATJÁTOK.

Szakcsi Lakatos Béla (Budapest, 1943. július 8. – Budapest, 2022. október 2.)

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész és zeneszerző, érdemes művész. Kilencévesen kezdett zongorázni, eleinte klasszikus zenét tanult, később a dzsessz felé fordult. A hatvanas évek közepén már saját zenekaraival is bemutatkozott: LDL nevű triójával a Magyar Rádió versenyén megosztott első díjat kapott, majd 1970-ben a Montreux-i Jazz Fesztiválon Pege Aladár kvartettjével második díjat nyertek. Ez indította el nemzetközi karrierjét, melynek csúcsát a Special EFX-szel készített lemezek, illetve a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a GRP kiadónál megjelent négy szólóalbum jelentette. 1972-től a Rákfogó együttes, majd 1980-tól a Saturnus tagjaként fontos szerepe volt a fúziós zene hazai terjedésében. 2004-ben megjelent

Na dara! (Ne félj!) című albuma a cigányjazz műfajteremtő darabjának tekinthető.

Életműve elismeréseként 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2006-ban pedig Prima díj elismerésben részesült. 2014-ben nyerte el a Nemzet Művésze címet rendkívüli improvizációs képessége, virtuóz játéktudása, művészet iránti elkötelezettsége, a jazz műfajának hazai és nemzetközi népszerűsítésében vállalt kivételes szerepe elismeréseként.

Pákh Tibor (Komárom, 1924. augusztus 11. – 2022. november 18.)

A megtörhetetlen – így égett be a magyarság történeti emlékezetébe dr. Pákh Tibor jogász és fordító, aki közel két emberöltőnyi élete alatt végigélte és végigszenvedte a 20. századi magyar múlt minden sorsfordító eseményét. Talán nincs is közülünk senki, aki könnyek nélkül végig tudja olvasni életrajzát, meg tudja hallgatni a vele készült beszélgetéseket. De érdemes. 2021-ben beszélgettünk vele egy interjúban, ezt ITT OLVASHATJÁTOK.

Mészöly Kálmán (Budapest, 1941. július 16. – Budapest, 2022. november 21.)

Hatvanegyszeres válogatott magyar labdarúgó, edző, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya. Az egyetlen magyar, aki játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnokságon szerepelt. Tizenegy évesen a III. Kerületi TTVE csapatában kezdte a labdarúgást. 1959-ben igazolta le a Vasas, amihez egész játékos pályafutása alatt hű maradt. 2011. augusztus 20-án A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át, ugyanebben az évben megkapta a Pro Urbe-díjat is.

Béres János (Gagybátor, 1930. március 28. − Budapest, 2022. november 23.)

Kossuth-díjas furulyaművész, zenepedagógus, a magyar kultúra lovagja. Már gyermekkorában megtanult játszani saját maga készítette hangszerén, amellyel 1948-ban megnyerte a négyfordulós centenáriumi országos zenei versenyt, 1953-ban pedig a bukaresti Világifjúsági Találkozó népzenei versenyének első díját. 1951-ben lett hivatásos művész, a Magyar Állami Népi Együttes, a Magyar Rádió és Televízió, valamint az Országos Filharmónia is foglalkoztatta. 1960-ban népi kamarazenekart alapított, amely a mai napig működik. Hangversenyezett Európa majdnem mindegyik országában, ezenkívül Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban, Törökországban és az Amerikai Egyesült Államokban is. A Magyar Rádió vidéki népzenei felvételeinek egyik elindítója, kilenc országos népzenei fesztivál szervezője. A Nyílik a rózsa és a Röpülj páva televíziós műsorok munkatársa volt. A Magyar Rádió és Televízió elnöksége nyolc alkalommal jutalmazta Nívódíjjal, 1971-ben Folklór Nagydíjat, 2000-ben Ezüst Toll kitüntetést kapott. 60 éves művészi és pedagógiai munkássága döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon a népművészet újra virágzásnak induljon. . Életműve elismeréséül 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült. Iskolaalapítói és igazgatói munkásságáért 2006-ban a Magyar Művészetoktatásért díjat kapott.

Csapó Gábor (Budapest, 1950. szeptember 20. – Budapest, 2022. november 27.)

Olimpiai bajnok, 272-szeres magyar válogatott vízilabdázó, edző és jogász. A vízilabdázást kilencévesen kezdte. 1972-ig az Újpesti Dózsa, majd a Vasas, és 1985-től az olasz Syracusa Palermo játékosa volt. Visszavonulása után 1990-ig a Syracusa Palermo, majd 1990-től 1993-ig a Vasas-Plaket vezetőedzője lett. 1994-ben Faragó Tamással vízilabda-iskolát nyitott. 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába.

Szabó György (Miskolc, 1928. április 15. – Bükkszentkereszt, 2022. december 4.)

Gyuri bácsi, a magyar természetgyógyász, a népi gyógyítás művelője, „a bükki füvesember”. Idős korában fordult a természetgyógyászat felé. A Bükki Füvészmester és Népgyógyászati Egyesület alapítója. Az egyesület célja, hogy őrizze és kutassa a népi gyógyítás hagyományait, a gyógynövények ismeretét és használatát. Évente közel száz előadást tartott a gyógynövényekről, azok betegségek elleni használatáról. Gyógyító tanácsadást 1991-től bükkszentkereszti rendelőjében is folytatott, ahová Magyarországon kívül, a határon túlról is nagyon sok beteg érkezett. 2018. március 15-én vette át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Lapunknak 94 évesen adott interjút – ezt ITT OLVASHATJÁTOK.

Forrás: Wikipédia