Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem láttunk ilyen típusú filmekben a szélesvásznon nőket. Jellemzően eddig is jelen voltak, csak éppen a főhős szerelmének tárgyaként, akik többnyire kiszolgáltatott, gyenge, védelemre szoruló lánykák voltak, ha esetleg bírtak is szuperképességekkel, az kevésbé volt lényeges. Legfontosabb tulajdonságuk ugyanis az volt, hogy szexik.
Mostanában azonban mintha valamiféle változásnak lehetnénk tanúi. Megérkezett Wonder Woman, Marvel Kapitány vagy akár Rey, az új Star Wars trilógiából, nem beszélve azokról a franchise-okról, amik eredetileg is női főhőssel lettek sikeresek (mint például az Éhezők viadala és a Beavatott sorozat). Ők
amellett, hogy vitathatatlanul jól néznek ki, ugyanolyan különleges képességekkel, erővel és elszántsággal bírnak, mint férfitársaik.
Nem kell őket megmenteni, nem csak a szerelmi szál mozgatja őket és legalább annyira vezető szerepben vannak, mint más szuperhősök. Miért lehet mindennek örülni?
„Ha nem látod, hogy létezik, nem válhatsz olyanná”– érvelt Sarah Barnett, a BBC America elnöke, rávilágítva arra, mekkora befolyással bírhatnak a filmekben és sorozatokban látott karakterek a nézők énképére. „Azzal, hogy a sci-fi és képregény műfajokban nagyobb szerepet kapnak a női hősök, a nők következő generációit erősítjük” – tette hozzá. A BBC 2018-ban indította el a Galaxy of Woman Initiative kezdeményezést, azzal a céllal, hogy gazdagítsák a nők ábrázolását a filmekben, sorozatokban és úgy általában a médiában.
Két éve a Women’s Media Centerrel közösen készítettek egy kutatást arról, milyen hatással van a lányokra, ha nem mellékszereplőként, hanem főszereplőként találkozhatnak nőkkel a szuperhősös filmekben. Kifejezetten a fiatal korosztály volt a célcsoport (5 és 19 év között), akikre a szerepmodellek különösen érzékenyen hathatnak. A lányok többsége minden megkérdezett életkori csoportban kevésnek ítélte a női szuperhősöket és örülnének, ha több jönne velük szembe. Emellett azt találták,
a lányok önbizalmára, a karrierterveikre és az általános énképükre is pozitív hatással van, ha erős női karakterekkel tudnak azonosulni a képernyő előtt.
Mindez annak fényében különösen nem mindegy, hogy a tinédzser lányok a fiúkkal szemben kevésbé hajlamosak saját magukat magabiztosnak, bátornak vagy erősnek látni. A vizsgálat tanúsága szerint a női szuperhősök segítenek a lányok és fiúk közötti önbizalom-szakadékot áthidalni, mégpedig úgy, hogy a filmek és sorozatok által a lányok (is) erősnek, magabiztosnak, motiváltnak érezhetik magukat. A női szuperhősök pedig ezáltal szépen lassan megváltoztatják azt, ahogy a nőkről gondolkodunk, ahogy a nőkre figyelünk, ahogy a médiában megmutatjuk őket – legalábbis ez lenne a cél.
Mitől lesz erős egy női karakter?
Egy ismerősöm nemrég panaszkodott a sok női szuperhősről, női főszereplős filmekről, hogy már átestünk a ló túloldalára, illetve, hogy ha a valóságban léteznének ilyen nők, vajon ki akarná feleségül venni őket, ki érezné magát mellettük férfinak? Egyfelől biztos vagyok benne, hogy sokan örömmel lépnének frigyre ezekkel a szupernőkkel, még ha csorbát is szenvedne mellettük a férfias identitásuk.
Másfelől pedig kérdés, hogy vajon pontosabban tükrözik-e a szupernők a nőiséget – még ha főszerepben is vannak –, mint évtizedekkel ezelőtti csinos kiegészítőként mellékszerepekbe szorított társaik? Ha jobban megnézzük a női főszereplőket, a legtöbbjük valóban teljesen ugyanazt hozza, mint a férfi hősök, és nemcsak a szuperképességek terén.
Erősek, dominánsak, erőszakosak, bizonyos helyzetekben túlzóan racionálisok, máskor pedig forrófejűek. Ezek olyan tulajdonságok, amiket hagyományosan férfiasnak ítélünk.
Azt már persze nehéz eldönteni, hogy azért tartjuk őket szükségszerűnek egy szuperhős esetén, mert ettől lesz valaki erős, vagy mert ettől lesz valaki férfias.
Ugyanakkor vannak olyan hagyományosan nőiesnek mondott tulajdonságok, amik szintén megjelenhetnének, pozitív színben. Például az empátia, a csapatjáték, a gondoskodás vagy csak az érzelmek erősebb megélése. Lehet, hogy ezektől „elgyengülne” egy karakter, de én azt gondolom, hogy csak árnyalná az erősségét.
Addig ugyanis, amíg a női szuperhősök egy az egyben férfi szuperhősként viselkednek azzal a különbséggel, hogy a latex ruha náluk máshol domborodik a tökéletes testükön, még nem lehetünk elégedettek. Jó, hogy vannak női szuperhősök, és jó, hogy egyre többen vannak. De még jobb lenne, ha olyan tulajdonságokat is megmutathatnának magukból, amik hagyományosan nőiesek. Mert nem attól lesz valaki erős, hogy férfias. És persze olykor a férfi szuperhősök is érzeleghetnének, aggódhatnának – a tulajdonságok ugyanis csak tulajdonságok. Csak úgy tudunk felzárkózni egymás mellé, ha lehámozzuk egymásról a „férfias egyenlő erős és jó”-, „nőies egyenlő gyenge és rossz”-értékítéleteket. Akkor talán nem csak odáig jutunk, hogy egy túl erős nő nem tud férjhez menni. Hanem akár odáig is, hogy nem is muszáj neki.
Ajánljuk még:
EGY ÚJ MŰFAJ SZÜLETÉSE: AZ „AGEING”-FILMEK TÉRHÓDÍTÁSÁRÓL
„EGY BUBORÉKBAN VAGY, AHOL LEGYŐZ VALAMI LÁTHATATLAN” – EGY DEPRESSZIÓS OLVASÓNK MINDENNAPI TAPASZTALATAI
EGY APPLIKÁCIÓ, AMI FELNŐTTEK MILLIÓT SZOKTATTA RÁ AZ ESTI MESÉRE
