Az első magyar nő, akinek nyomtatott könyve jelent meg: bekukkantottunk a leghíresebb Zsuzsanna kertjébe és konyhájába

Kicsit a munkám rovására ment az olvasgatás, mert recepteket nem lehet úgy böngészni, hogy meg ne korduljon a gyomor, ne fusson össze a nyál. Szóval kis idő után muszáj valamit harapni. Ha körülnéz az ember a hűtőben, szomorúan állapítja meg, hogy amit ott lát, köszönőviszonyban sincs az olvasottakkal, és akkor elő a fazék, a serpenyő, olvassuk csak, mit is írt a könyvíró fejedelemasszony századokkal ezelőtt...

Cum grano salis – egy csipetnyi só a címe a Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta által jegyzett könyvecskének, amely Rákóczi György fejedelem és felesége, Lorántffy Zsuzsanna konyhájába enged betekintést. Időbéli messzeségből is élvezetes, amikor a sorok közt felcsillan egy régi kor kulináris kultúrája. Szeretek ezekből csemegézni, átemelni belőlük a mába.

„Nemes Ölveti Menyhért uram címeres csukája, töltött fürj hidegen vörös áfonyás mártással” - kezdődik a tartalomjegyzék az előételekkel. Megtudhatjuk, hogyan készül a „hárompálcás bírság alatt fogott” csuka, és az őzcímer espékkel, feketelével tálalva. Az espékről szerencsére tudom, hogy az a szalonna, amivel megspékeljük a húst, a feketelé mikéntjét viszont kutatnom kellett kicsit – szerencsére a könyvből megtudtam, mi ez: alma és hagyma, ecet és méz felhasználásával, gyömbéres ízesítéssel készített mártás. A főételek és a levesek, amiket egy szuszra lapozok át, olyan ínycsiklandóak, hogy máris megkóstolnám őket! De legalább a hétvégi menübe beletervezem a csiperkegomba-krémlevest erős borssal, köleskásával...

Több receptet teszteltünk már a könyvből – az ünnepi cseresznyés pite receptjét meg is osztottuk korábben

Nő a receptek mögött

Lorántffy Zsuzsanna 1600 körül született Ónodon. A korán árvaságra jutott lányt feleségül vette a 23 éves Rákóczi György borsodi főispán, ónodi kapitány, aki nem mellesleg királyi étekfogó mester is volt. Zsuzsanna hozománya a pataki vár és birtok volt, amely így került a Rákócziak tulajdonába. A korban ritkaságnak számító szerelmi házasság 32 boldog évig tartott, öt gyermekük közül kettő élte meg a felnőtt kort. Zsuzsanna keze alatt nemesedett a birtok, a környezete, igaz és jó, fejedelmi nőként élte életét. Férje, Rákóczi György az alábbiakat vetette papírra végrendeletében:

„Bizonyságot teszek Isten és az ő szent angyalai előtt, hogy náladnál szebbet, okosabbat és akármi dicséretre méltóbb személyt nem láttam.”

A fejedelemasszony jobbára a pataki várban időzött. Férje távolléte alatt kiválóan irányította és gyarapította a zempléni birtokot. A ma műemlékként látogatható pataki vár legértékesebb része az általa építtetett, a keleti szárnyat és a Vörös-tornyot összekötő oszlopos-árkádos lépcső és loggia. (A térség a látogatásra feltétlenül érdemes, itt írtam arról részletesen, hová látogassunk el, ha egyszer a Bodrog környékén járunk.)

Zsuzsanna, a „tündérkertész”, kedvét lelte különféle virágok, különleges gyógynövények termesztésében, az ezekből készített gyógyszerekkel ellátta a környéken élőket, a szegényeket és a sebesülteket is. A tokaji aszú is az ő gazdálkodása idején született. A legenda szerint birtokán a szőlőt a Habsburg-ellenes harcok miatt csak novemberben szüretelték le, ezért lett édesebb, tüzesebb a már összeaszalódott szőlőszemekből sajtolt nedű. Szepsi Laczkó Máté, Lorántffy Zsuzsanna nevelője és lelkipásztora kínálta elsőként a különleges bort a fejedelemasszonynak.

„Az virágok nagyon szépen vannak” – többek közt ezt is írta urának címzett levelében Lorántffy Zsuzsanna egy alkalommal. A természetet és a szellemet kivételesen egységes rendben látta és láttatta a fejedelemasszony, erről tanúskodnak híres kertjei is, amelyek a finom lélek állapotát is visszatükrözték. A fejedelemség aranykorában nemcsak a Sárospatakon lévő területét művelte elhivatottsággal, és nem csupán „gyönyörködik kertében”, de másutt is híres kertjeit jegyezte fel az emlékezet. Borsiban, Gyulafehérváron és Porumbákon is volt pompás udvara, de Fogarason, Görgényszentimrén, Munkácson, Előmálon szintén fűződik nevéhez szépen művelt föld.

A Bethlen Gábor által épített, később szökőkúttal kiegészített gyulafehérvári függőkert országos hírű csoda volt, és éppen Lorántffy Zsuzsanna keze által vált tökéletessé.

Szomorú, hogy 1658-ban, a harmincéves háború után a tatárok feldúlták, és a fejedelmi székvárossal együtt szinte eltűnt a föld színéről.

Leghíresebb, komplex és reprezentatív kertje a pataki Gombos-kert, amelynek leírásokból ismerjük a részletes növényjegyzékét. Virágoskertjei négyszögletű táblákra voltak osztva, a táblák széleit rózsák, gyümölcshozó cserjék és évelő virágok szegélyezték, a nyílegyenes utakat pedig gyümölcsfák és lugasok árnyékolták. Az egykori jegyzékben összeírt virágvizek a virágflóra színvonalát és gazdagságát mutatják: kerti rózsavíz, parlagi rózsavíz, spikinárdvíz (levendulavíz), turbulyavíz, lómentavíz, istenfájavíz (istenfa vagy ürömcserjevíz), gyöngyvirágvíz, levendulabor, pápafűvíz (benedekfűvíz), majoránnavíz szerepel a leírásokban – de aszú rózsalevél, rózsaecet és rózsavíz is. Beszterce városából szerezte be az illatos füveket, virágokat, magokat: a rozmaringot, spikinardot, ciprust és nemesített szegfűvet. A pozsonyi mintakertből az első tulipánok és a nárciszok népesítették be az ágyásokat. Patakon állt a nevezetes, élő hársfára épített filagória, és leveleiben megemlíti, hogy szükségesek „az virágoknak való ládácskák az ablakokba.”

Déligyümölcsöket is meghonosított kertjében: 1636-ban a nagyasszony maga írja férjének: „Kegyelmednek Patakon termett pomát (gránátalmát) küldtem; adja Isten édes uram, sok esztendeig ehessék kegyelmed ezután is.”

A pataki kamra bővelkedett liktáriumokban (gyümölcsökből, mézből és gyógyfüvekből, fűszerekből készült sűrű szirupféleség), amelyek készítési módjait sem rejtette véka alá a fejedelemasszony. Receptes könyvéből megtudhatjuk, hogyan készülhet a szegfüves birsalma-liktáum, szegfüves körtvélyliktárium, görögdinnye-liktárium, szilvaliktárium, barackliktárium, amiket aztán élvezeti és gyógyászati célokra is készítettek.

Lorántffy Zsuzsanna volt az első magyar nő, akinek nyomtatásban jelent meg könyve. A gyulafehérvári nyomdából 1641-ben került ki műve: „Moses és a profetak, azaz az igaz keresztyeni vallásnak negyvenöt ágazatinak szent írás béli győzhetetlen bizonságh tétele” címmel. A kötet nem saját szöveg, hanem gyűjtés, a válogatott szövegek szakszerű elrendezése az ő áldozatos munkája.  

Lorántffy Zsuzsanna, a puritán kecsesség megtestesítője a sárospataki Vártemplom altemplomában nyugszik. A fejedelemné nagyságát versek, regények, szobrok hirdetik.

Sárospatakon méltón őrzik emlékét, a Tokaj Hegyalja Egyetem Zsuzsanna-napi, háromnapos programsorozatán többek közt süteménysütő-versennyel is adóznak neki. Itt természetesen előkerülnek olyan alkotások, amelyeket a Cum grano salis című könyv ihletett.