A messzeség vándora, a magyarok őshazájának kutatója, buddhista szent: Kőrösi Csoma Sándor

Kőrösi Csoma Sándor nevével először általános iskolás koromban találkoztam. Legfőképp annak apropóján, hogy ő volt az első tibeti-angol szótár megalkotója. Meg hogy képes volt két kontinensen keresztült vándorolni azért, hogy a magyarok nyomára bukkanjon. Ez a két dolog így együttesen nagyon misztikusan hatott rám, rögtön el is könyveltem magamban, hogy milyen okos és bátor ember volt. Felnőttként azonban a róla elnevezett Buddha Parkban tett látogatásom után megértettem, hogy

a „siker” mögött mennyi lemondás, vér és izzadság rejlik.

Lehet amiatt, mert én is nagy utazó és küzdő vagyok, pláne ha az életben maradásról van szó, de rögtön egyfajta sorsközösséget és szimpátiát éreztem iránta.

Rohn Alajos litográfiája Kőrösi Csoma Sándorról – Forrás: Wikipedia

Kőrösi már gyermekkorában kitűnt társai közül akaratával és állhatatosságával. Olyan tempóval és olyan kitartással gyalogolt a nagyenyedi hegyekben, hogy senki sem érte utol. Ha feljutott a csúcsra, ott sem pihent meg, hanem egyből útnak indult, hogy lássa, mi van a következő dombon túl. A kitartás a tanulmányaiban is gyümölcsöző eredményt hozott. Bár tanárai szerint nem volt lángelme,

szorgalmával és kiváló emlékezőtehetségével hiányosságait kitűnően tudta palástolni.

Már diákévei alatt roppant egyszerű és önmegtartóztató életet élt, ami egész felnőtt életét jellemezte. Minden érdekelte a világból, de legfőképp a nyelvészet, a történelem, valamint a földrajz iránt mutatott különös érdeklődést.

A magyaron kívül 14 nyelven megtanult folyékonyan írni és beszélni, ami önmagában véve is hihetetlen teljesítmény, de ennél sokkal több nyelvet ismert különböző szinteken – összesen több mint 20 nyelven értett.

Erdélyi és németországi tanulmányai befejeztével úgy döntött, nem követi a kor társadalmi elvárásait, és nem vállal el egy tisztes polgári állást, hanem elindul Ázsiába.

Kőrösi Csoma Sándor utazásai – Forrás Wikipedia

Hogy miként lett Kőrösiből vándorlélek, azt homály övezi, mindenesetre a fejébe vette a dolgot, és nem lehetett lebeszélni róla. Elutasított minden pénzadományt, és egy szál tarisznyával és tölgyfabottal felfegyverkezve 1819-ben úgy indult el keletre, mintha csak a közeli faluba készülne. Ekkor 35 éves volt már, ám a gyerekkori hegymászásoknak köszönhetően kitűnő fizikai állapotnak örvendett. Két cél vezérelte, ahogy ez ő maga is megfogalmazta:

„Egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.”

A küzdelmes gyaloglás sok éven át tartott, és végül három évvel később, 1822-ben érkezett meg a Himalája hegygerincén fekvő Lehbe, az indiai Nyugat-Tibet fővárosába. Nyolc évet töltött különböző kolostorokban, ahol többezer eredeti tibeti könyvet tanulmányozott lámák segítségével. Megszállottan, éjt nappallá téve dolgozott a fűtetlen, 3x3 méteres szobájában, ahol elszigetelve élt éveken keresztült a szerzetesek eledelén, a pirított árpaliszttel dúsított jakvajas teán. A spártai körülmények között született meg két fő műve, az első hiteles tibeti-angol nyelvű szótár és egy nyelvtankönyv.

Kőrösi Csoma Sándor, a nyelvtudós, a modern Kolumbusz a magyarok őshazáját sohasem találta meg, hiába tette fel rá az egész életét. Helyette azonban olyan szellemi és spirituális örökséget hagyott maga után a világnak, ami nevét a halhatatlanok közé emelte.