A fél világ ismerte, mi mégis elfelejtjük: Steinschneider Lilly portréja

Hős

A fél világ ismerte, mi mégis elfelejtjük: Steinschneider Lilly portréja

1910 júniusában Budapesten nemzetközi repülőversenyt tartottak. A majdnem két hétig tartó rendezvényre kilenc országból érkeztek a pilóták. A tömegben megbújt egy apró termetű, sötét hajú fiatal lány is, aki nyakát nyújtogatva, égre emelt tekintettel fogalmazta meg élete célját: pilóta lesz. Békében és háborúban is képviseli majd hazáját. Az egész életre szóló kaland ezzel a pillantással kezdődött, a kékségbe szálló repülők csodálatával. Ez a szerelem Steinschneider Lili, az első magyar pilótanő egész életét végigkísérte, hiszen 83 évesen is csak egy dolgot akart: repülni.

Steinschneider Lilly 1891. január 13-án Budapesten született Ilka néven, de a családjában mindenki csak Lilinek hívta, a becenév egész életére ráragadt. Édesapja, Steinschneider Bernát a híres, Sissi császárné által is kedvelt paplangyár vezetőjeként dolgozott, így gondtalan, gazdag életet élt a Steinschneider család  minden a társadalmi normának megfelelően – egészen addig, míg a tizenkilenc éves lány el nem döntötte: megszerzi a pilótaigazolványt és meghódítja az eget.

Akkoriban a nők csak ballasztként járhattak a felhők között, bizonyos repülési manővereknél kötelező volt ugyanis egy második, könnyű testalkatú személy jelenléte is a repülőgép fedélzetén, ezért a képzett aviátoroknak vállalkozó szellemű utasokat kellett keresniük. A fiatal Lili is ballasztként szállhatott fel először egy repülőgépre, ám ez nem elégítette ki vágyait, céljául tűzte ki, hogy maga is aviátor lesz. Édesapja anyagilag támogatta a ritka szenvedélyt, ám a lánynak nem engedélyezték a pilótaleckéket. A hazai elutasítás fényében külföldre utazott, az ausztriai Bécsújhelyre, hogy a magassági világrekordot tartó Karl Illner pilótaiskolájában „röpöncként” – a repülő és a tanonc szavak összevonásából, a leendő pilótákat nevezték így – kezdje meg tanulmányait.

Lili szigorú napirendet követve, több mint egyévnyi gyakorlás és tanulás után végül 1912. augusztusában, 21 évesen sikerrel abszolválta a pilótavizsgáját. Így nemcsak az „első magyar pilótanő” címet szerezte meg, de egyike lett a világ első 15 női aviátorának – hivatalos nemzetközi összesítés nincsen, ezért a pontos rangsort nehéz megállapítani. Bizonyítványában németesen Lilly-ként jegyezték fel a nevét, és ettől kezdve így használta maga is.

Első utasával, Uzelac ezredessel, a katonai léghajós-osztály, illetve a katonai pilótaiskola parancsnokával 1800 méterig repült fel, ami azért megdöbbentő teljesítmény, mert az első magyar magassági rekordot csak egy évvel később, akkor is csak 1700 méteren állították fel.

A frissen vizsgázott pilóta 1912 augusztusában már hazai repülőversenyre nevezett, ám az ország által várt bemutatkozó repülése elmaradt, mert a gépét nem tudták időben ideszállítani Bécsújhelyről. Első alkalommal végül október 6-án, Nagyváradon repült magyar közönség előtt, ahol a kétezer fős publikum – köztük osztrák mestere, Karl Illner is – a fellegekben szárnyaló lányt éljenezte. Azalatt a fél óra alatt, míg a felhők között cikázott, számtalan bravúrt hajtott végre, mikor földet ért, a rajongók vállon vitték a hangárokhoz.

„Steinschneider Lilly fiús profiljából nem látszik több egy idegesen mozgó pontnál.

Gyönyörű repülés, 31 percig időzik Steinschneider a levegőben és a plató túlsó szélén engedi le a gépet. A közönség oda szalad, vállára emeli Steinschneidert, és diadalmenetben hozza el a hangárokhoz, hol Illner nyakába ugrik, és a mestert össze vissza csókolja. A nézők átugorják a kordont és autogram kérések özönével árasztják el Steinschneider Lillyt, ugyanannyira, hogy Teleky grófnak fáradságos törtetés után sikerült csak az ünnepelthez jutni, hogy gratulálhasson” –  írja a Nagyváradi Napló, 1912. október 8-i számában.

A pilóta ezen a bemutatón ismerkedett meg Lányi Antal hadnaggyal, akivel innentől kezdve elválaszthatatlanok voltak, a légi bemutatókon is együtt vettek részt – például a 1913-as II. Nemzetközi Repülőhéten is. Addig a pillanatig nem volt példa arra, hogy nők versengjenek a levegőben, így többek között Ferenc József is kíváncsi tekintettel fürkészte a két pilótanő, a francia Madame Palliers és a magyar Steinschneider Lilly harcát.

Tehetségére mások is felfigyeltek, nem sokkal később az osztrák aviatikai cégtől, a Motor-Luftfahrzeug GmbH-tól ajánlatot is kapott, a munkakapcsolat azonban nem volt hosszú életű. A következő év márciusában az osztrák cégvezető az alábbi felmondólevelet küldte el Lilly számára: „Mai beszélgetésünkből ismét kitűnik számomra, hogy Önnek nem szívügye, hogy társaságom szolgálatában dolgozzon, hanem inkább repülne, ami természetesen érthető. Sajnos a legutóbbi események után még kevésbé tudom Önnek ezen kívánságát teljesíteni”.

Hogy pontosan mi lehetett az a legutóbbi esemény, nem tudható, de

Lilly minden erejével azon volt, hogy tudását a haza szolgálatába állítsa, és hadipilótává váljon

– apja azonban ebbe már nem egyezett bele, közbenjárására a hadügyminisztérium eltiltotta lányát a repülésről. Ez a lépés illeszkedett a korszellemhez, ugyanis ekkoriban a nők létezését tulajdonképpen ellehetetlenítették a hadseregben: „mezei” irodistaként sem dolgozhattak, nemhogy pilótaként. Lili ugyan próbálta meggyőzni Hazay Samu hadügyminisztert, hogy súlyos hiba és meggondolatlanság kizárni az új fegyvernem egyik legtapasztaltabb kezelőjét, ám próbálkozásai sikertelennek bizonyultak.

Ettől az időszaktól Steinschneider Lilly élete megváltozott. A világháború nemcsak élete célját, szakmai előmenetelének lehetőségét vette el, hanem szerelmét, Lányi Antalt is. Ahelyett, hogy égi szolgálatát teljesítette volna a háború idején, egy orosz fronthoz közeli kórházban ápolónőként kellett tevékenykednie. Talán az önmagát emésztő mély elkeseredettség, talán a végkimerülés miatt, de a 23 éves Lili családi nyomásra hozzáment a Monarchia egyik legnagyobb különcéhez, a kannibalizmusról író, titkos tornyokat építő, nála három évvel fiatalabb Johannes Evangelist Virgilio Coudenhove-Kalergi von Ronspergheim grófhoz. Még ugyanabban az évben a férje csehországi birtokára költözött. Ekkorra teljesen felhagyott a repüléssel: új családja sem támogatta benne, és a polgári repülést is felszámolták.

A boldogtalan éveket a gyermekáldás hiánya is tetőzte, hosszú-hosszú éveken át elkerülte az anyai öröm. 1927-ben, 37 évesen, Prágában született meg lánya, aki a Maria Electa Thecla Elisabeth Christina Helena Sophia Coudenhove-Kalergi von Ronspergheim nevet kapta. A megmaradt magánlevelezésekből kiderült, hogy a kislányt az egyszerűség kedvéért csak Pixie-nek becézték.

1939-ben a jómód nyomorra váltott, Lilly nélkülözött, betegeskedett, és végül a nácik hatalmának fenyegető növekvése miatt Olaszországba költözött 12 éves lányával. Ettől a pillanattól kezdve homályosak az ismereteink életéről. Annyi bizonyos, hogy szegénységben, visszavonultan élt, biztonságától és álmától megfosztva. Férje 1943-ban különélési nyilatkozatot adott ki, hogy a család birtokait mentse – eredménytelenül –, 1960-ban pedig elváltak, hogy a vagyonát vesztett férfi legálisan újranősülhessen. Rév Pál muzeológus a 60-as években ugyan megpróbálta felvenni a kapcsolatot az akkor Dél-Franciaországban élő Lilivel, ám törekvéseit nem koronázta siker – noha a postai szelvényeken szereplő aláírásokból kiderül, hogy a nő átvette a neki szóló leveleket, de válaszolni már nem válaszolt rájuk.

A Pionnair-GE szerint Lilly még nyolcvanévesen is gyermeki rajongással nézte a repülőgépeket, a pilótafülkébe is beült, ha tehette. 1973-ban, nyolcvankét évesen a Concorde 001-es prototípusának utolsó repülésén is részt vett. 86 éves korában, 1977-ben távozott az élők sorából az első magyar női pilóta. Bécsújhelyen utcát neveztek el a tiszteletére, Magyarországon – érthetetlen módon –  semmi sem őrzi az emlékét. Bár csak néhány évet töltött aktív repüléssel, aranybetűkkel írta be magát a történelembe.

Forrás itt és Nyáry Krisztián – Merész magyarok c. könyvében

Nyitókép: Wikipédia

Ajánljuk még:

„SIKETEN ÉS VAKON IS IZGALMASNAK TALÁLOM AZ ÉLETET” – A HARVARDON DIPLOMÁZOTT HELEN KELLER PORTRÉJA
„DE KÁR, HOGY NEM FIÚNAK SZÜLETTÉL!” – PORTRÉ KARACS FERENCNÉ TAKÁCS ÉVÁRÓL, AKIT MINDEN MAGYARNAK ILLENE ISMERNI