Hős

33 magyar cigány hős jócskán megtölt egy kiállítást

A magyar cigányság a történelem folyamán sokszor helytállt és komoly szerepet vállalt: 1848-49-ben Kossuth Lajos mellett harcoltak, az I. világháborúban a frontra vonultak, a két háború után segítettek újjáépíteni az országot, majd az ’56-os eseményekből éppúgy kivették a részüket, mint a rendszerváltoztatás idején. A cigányság a magyar nemzeti közösség része, kultúra és történelem erős fonalként köti össze valamennyiünk sorsát. Erre szeretné felhívni a figyelmet az Az Együtt, Szabadon – Magyar Cigány Hősök című szabadtéri vándorkiállítás, amelyet elsőként Pécsett, a Zsolnay Negyedben mutattak be.

A magyar roma származású hősöket bemutató országos történeti vándorkiállítást a Terror Háza Múzeum szervezte, hogy bemutassák a magyar cigányság azon kiemelkedő személyiségeit, akik hősiességükkel, helytállásukkal, kulturális, művészeti vagy közösségszervező teljesítményükkel a magyar nemzeti közösség egésze számára mutatnak példát.

„Több mint tíz éve kiemelt feladatunknak tekintjük a cigány hősök felkutatását és sorstörténetük bemutatását. Szeretnénk megmutatni, hogy a magyar cigányok a tevékenységükkel, az önszerveződéssel, a roma ügyek felkarolásával, közösségeik felemelésével, művészetükkel közösségüket és Magyarországot egyaránt szolgálták” – mondta a megnyitón Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója. 2009-ben kezdték el feltárni a magyar cigány hősök neveit, s sorra bukkantak érdekesebbnél érdekesebb történetekre, emberi sorsokra.

Roma hősök

A jelenleg Pécsett látható kiállításon művészek, zenészek, festők, szociális munkások, orvosok életpályáját mutatják be. A tárlat összesen 33 tablóból áll, oldalain egy-egy, az 1956-os forradalom és szabadságharc vagy az 1989-90-es rendszerváltoztatás során fontos szerepet betöltő roma hős portréja jelenik meg, rövid életrajzi ismertetéssel.  

„Marosvásárhelyen 1990-ben a Fekete Márciusnak nevezett eseményen, a főtéren a jogaikért síkraszálló magyarokat megvédték a környékbeli magyar romák, közülük az egyik hős Puci Béla volt, aki az ezt követő üldözés elöl Magyarországra menekült, ahol nem kapott menekültstátuszt. Franciaországba ment, majd visszajött, végül hajléktalanként halt meg. Nem élhette meg a megbecsülést és a nemzet tiszteletét. Posztumusz Petőfi emléklapot kapott. Ő volt az első hősök egyike, aki elindított bennünket ezen az úton” – meséli Tallai.

 

A sorstörténetek gyűjtése során kiderült, hogy az 56-os pesti srácok és lányok köreiben rengeteg magyar cigány ontotta a vérét. Ezeket a neveket összegyűjtötték, bélyegsorozatot adtak ki, kiállításokat szerveztek, ahol bemutatták a hősök életét.

De később, a rendszerváltoztatás során is akadtak roma példaképek, mint Bogdán János, a Gandhi Gimnázium, a világ első roma gimnáziumának alapítója.

Miért kell látnod, kik ők?

„Fontos fölmutatni a teljesítményt. Nagy hibánk, hogy ritkán dicsérünk és mutatunk fel elismerésre méltó teljesítményeket, és az iskolában sem beszélünk ezekről eleget. A kiállítás ezt a hiányt pótolná. Régi adósságunk ez, hiszen a Kádár-korszakban is nehéz volt a romák sorsa. Minden személyes teljesítmény mellett az igazán káprázatos ezekben az emberekben,

hogy mennyi sértést, megaláztatást, szégyent elviseltek, de a közösségükért mégis mindent vállaltak.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy ha nehéz is, nem adhatjuk fel. Erkölcsi és érzelmi tartalékot jelent ez számunkra” – hangsúlyozta az igazgató.

Mai, hétköznapi hősök

A tárlat egyik érdekessége, hogy 33 sorstörténet mellett kialakítottak egy olyan falrészletet, ahova fel lehet írni azoknak a nevét, akiket az átlagemberek hősnek, példaképnek tartanak. Már a kiállítás első napján több név is felkerült, ezzel a szervezőknek komoly terveik vannak. „A felírt neveket összegyűjtjük, az életrajzukat is feldolgozzuk és bízom benne, hogy a múzeum oktatási anyagainak részévé válik, az iskolák élnek az eredményeinkkel és felhasználják azokat. Így a felnövő nemzedékek találkoznak majd ezekkel a nevekkel, sorstörténetekkel – ez azért fontos, mert a történelem nem absztrakció, a történelem anyu, apu, nagyszülők, rokonok, emberek története. A folyamatosan bővülő névsorról

majd az idő dönti el, hogy melyek lesznek azok a nevek, amelyek akár évszázadokon keresztül fáklyaként világíthatnak.”

A megnyitón ingyenes koncertet adott Oláh Gergő énekes. A roma srác 10 éve mesébe illő módon robbant be egy tehetségkutatón, és valóra váltotta az álmait. Szerencsésnek tartja magát, hiszen mára egy ország ismeri a nevét, de ez felelősséget is jelent számára, szeretne példát mutatni: járja az országot, előadásokat tart, mint mondja, hátrányos helyzetű fiatalokhoz szeretne eljutni.

„Tudom, hogy egy kilátástalan helyzetben lévő szülőnek sokszor nincs lelkiereje arra, hogy motiválja a gyermekét, tanuljon vele, emiatt a gyerek nem kap útmutatást, kellő támogatást. Én szerencsés voltam, édesapám nagyon nagy erőt adott számomra. Kőműves volt, és amikor mellette dolgoztam segédmunkásként, akkor azt mondta: fiam, neked sokkal jobb életed lesz, máshogy fogsz pénzt keresni.

A szívéből a szívemhez szólt, most pedig én szeretnék segíteni a saját személyes történetemmel”

– mondja az énekes.

A tárlat Pécsett február 10-ig tekinthető meg és Magyarország 25 településére jut el, mindenhol nyitóeseménnyel és koncerttel összekötve. 

 

Ajánljuk még:

1180 kilométernyi álom, ami a miénk is lehetne – Burger Barna tíz évvel ezelőtt örökítette meg a Kéktúra csodáját

Vannak fák, amelyek kétségtelenül az égig érnek – Burger Barna (1965-2017) fotográfus fái mindenképpen. Hajdani, gyermekkori álmát valóra váltva, éppen tíz éve járta végig az Országos Kéktúra 1180 kilométerét, közben végigdokumentálta a távot mintegy 40 000 pillanatképpel. A vándorláson készült fotóit és a hozzájuk fűződő gondolatait könyvvé formálta, és a Magyar Természetjáró Szövetség gondozásában 2015-ben megjelentette Kékvándor címmel. Az április 18. és október 31. között a Természettudományi Múzeum Kupolacsarnokában, a Capa Központ rendezésében látható kiállításon nemcsak az album anyagából, hanem a vándorlás alatt készült fotográfiáinak gondos válogatásából látható 100 kép.